Legnépszerűbb cikkek
Médiamegjelenéseink
Link neveArchívum
Közelgő eseményeink
Kezdjetek el ÉLNI, kezdjetek SZERETNI! hétvége
Ahogy korábbi cikkemben is írtam, a gyermekek az érzelmek logikáját követik, szimbólumokkal könnyebben kommunikálnak, mint szóban, emiatt is nehéz egy gyermekkel beszélni a halálról, főként egy családtag haláláról. Tárgyilagosnak kell lennünk, mert, ha némi reményt is látnak, hogy csupán alszik vagy elutazott az elhunyt, az újabb traumát okozhat a gyermekek számára, hiszen utána nem láthatják viszont az eltávozott személyt, bármennyire is szeretnék. Jellemzően európai szokás, hogy a gyermeket meg akarjuk óvni a gyásztól, pedig a gyász rendkívül fontos lelki folyamat. Lehetővé teszi, hogy „túljussunk” a halálon és, ha meggyászoltuk, akit elvesztettünk, nyitott szívvel lépünk ki a gyászból.
A gyermek lelkiállapota mindig összefügg a család és a szülő lelkiállapotával, a kicsik és a nagyok is rezonálnak szüleik és testvéreik érzéseire. Gyászuknak kezelésében nem a beszélgetés az elsődleges segítség, hanem sokkal inkább a játék, az alkotás és a szimbólumok. Támogassuk, ha művészeti eszközökhöz nyúlnak, hiszen sokszor az „aktív” gyász csak a játékokban és a rajzokban jelenik meg.
A gyermekek számára fontos a biztonság érzése és az állandóság, főként egy ennyire nehéz időszakban, amikor minden szétesni látszik, és képlékenynek, múlandónak tűnik. Tartsuk meg a napi rutinokat és kerüljük a változásokat. Az őszinteség is nagyon fontos, ne titkolózzunk, mert a gyermek úgy érezheti, hogy kizárják őt valamiből, vagy büntetik ezzel, így nem csak rosszabbul érzi majd magát, de egyedül is marad a gyászával. Nem az a legjobb megoldás, ha a szülő elfojtja a gyászát és erősnek mutatkozik, hanem az, ha a gyermekkel együtt éli meg azt, egymást támogatva, érzéseiket megosztva. Rendkívül sokat számít az, hogy a gyermek milyen mintát lát maga előtt. Kerülni kell az elvárásokat, ne követeljünk a gyermektől, csak fogadjuk el az érzéseit, támogassuk bennük, továbbá adjunk számára reményt, amely segíti abban, hogy továbbléphessen, hogy újra értelmet nyerjen az életben.
Szakember segítségére akkor van szükség, ha a gyermek nem a fejlődési szintjének megfelelő életet él: visszafejlődik, vagy túlságosan koraéretten viselkedik. Ez elakadást jelenthet, vagy tagadást, ami hátráltatja a gyász lefolyását. Előfordulhat az is, hogy a gyermek önmagát hibáztatja a történtekért – ahogy korábbi cikkemben is említettem -, a bűntudat érzését pedig rendkívül nehéz semlegessé tenni. Efelett sem szabad szemet hunyni.
Mivel gyermekkorban, sőt gyakran felnőtteknél is a játék vagy az alkotás lehet az egyik legjobb módszer ahhoz, hogy túljussunk a gyászon, komoly gondot jelenthet, ha a gyermek nem hajlandó játszani, vagy ha bent reked a traumatikus játékaiban. Ezt súlyosbíthatja, ha a kapcsolatai a saját korosztályában szűkülnek, csökkenek, ha beilleszkedési zavar merül fel.
Vannak ezeknél még nyilvánvalóbb jegyek is, mint a folytonos szorongás és aggodalom, az agresszív viselkedés, vagy éppen az, ha a gyermek viselkedése és személyisége drámaian megváltozik. Továbbá intő jel, ha egy gyermek már élete elején is pesszimistán áll a jövőhöz, a saját jövőjéhez. Ezekben az esetekben nem biztos, hogy elég a szülő feltétlen szeretete, vagy a nevelők figyelme.
És ne felejtsük el, ha a családban haláleset történt, nemcsak a gyermek fontos, a szülő viselkedése is nagy befolyással van a kicsire, ezért, ha az édesanya vagy az édesapa túlzottan aggódik a gyermekéért, vagy úgy érzi, támogatásra vagy tanácsra lenne szüksége, akkor bátran forduljanak pszichológushoz.
Szerző
Szólj hozzá!
Hírlevélre feliratkozás
Tudj meg minél többet munkánkról és saját magadról!
Iratkozz fel hírlevelünkre! Aktuális eseményeink és híreink mellett érdekes és elgondolkodtató történetekkel is gazdagabb lehetsz!