jolelekinfo@jolelekalapitvany.hu

Budapest: +36 70 555 4057

Kaposvár: +36 70 555 4312

JóLÉlek-blog. Érdekességek, vélemények, aktualitások.

< vissza a listához

Mindennapi játszmáink

2017. 10. 19.   |   Nincs hozzászólás »   

Mostanában divatos lett a játszma kifejezés, de vajon felismerjük-e, ha előidézzük vagy épp áldozatul estünk egy játszmának?  Nézzünk meg közelebbről egy konkrét helyzetet!

Te mindig… , te soha… te állandóan!

Egy esős hétköznap este. A férj a kanapén fekve meccset néz, a feleség a konyhában sertepertél, majd gondol egyet és szexi ruhában belibben a TV elé. A férj jelzi, hogy nem látja tőle a meccset, erre az asszony felhördül: „Te mindig a TV-t bámulod és sose figyelsz rám!”  Erre a férj: „Elegem van, hogy állandóan a hisztidet kell hallgatnom!” Az este további részében az asszony látványosan hallgat (vagyis duzzog) és várja, hogy párja kiengesztelje. Mindeközben a férj azon gondolkodik (ha gondolkodik), hogy mi baja lehet a párjának, ő semmi rosszat nem mondott neki. Végződhetett volna az este egy mindent felülmúló szeretkezéssel is, mégsem így történt. Vajon miért?

A ki nem mondott szavak

A nő részéről induljunk ki az időzítésből. Ha ismerem a másikat, akkor tudom, hogy milyen tevékenységekre szeret feltétlenül időt szánni, conflictmibe szokott elmélyedni. Ha ez például a meccsnézés/foci, akkor nem biztos, hogy ekkor a legjobb lépés szexuális együttlétet kezdeményezni (hacsak nem várjuk meg vele a félidőt). A férfi figyelmének fel nem keltése következtében a nőben valószínűleg az elhagyatottság, szomorúság és a düh érzései kavarognak, hiszen férje nem válaszolt szükségleteire. Ahelyett azonban, hogy azt jelezte volna párjának, hogy „Rosszul esik, hogy most nem figyelsz rám, szükségem lenne egy ölelésre.”, a férfi azt kapta, hogy ő állandóan TV-t bámul és sose figyel a feleségére. A férj részéről  a “Drágám, ez a meccs most nagyon fontos nekem, utána a tiéd vagyok” reakció minden bizonnyal kellemesebb érzéseket keltett volna a nőben. A játszma-helyzet tehát arról szól, hogy általánosítok (mindig, soha, állandóan, stb.), és nem azt mondom ki, amit valójában érzek vagy gondolok, helyette egy olyan mondatot, amivel (leggyakrabban nem tudatosan) negatívan minősítem a másikat.

„Mi a baj? Semmi.”

Biztos vagyok abban, hogy párkapcsolati elégedettségünket növeli, ha szükségleteinket tudjuk kommunikálni párunk felé (és arra kapunk választ), erre a hozzám fordulók figyelmét is fel szoktam hívni. Ilyenkor gyakran kapom azt a választ, hogy „Vegye észre a párom, hogy nekem mire van szükségem, ne kelljen azt mondani, mert az már nem „olyan”. Ez is egy játszma, amiben van némi passzív agresszió: nem d90b6b6be9b07292b3af5dabeed77f96--fighting-couples-twisted-humormondom ki, hogy mi fáj, inkább elvárom a másiktól, hogy legyen gondolatolvasó. Ha ez esetleg nem sikerül neki – ami valljuk be, legtöbbször megtörténik-, akkor ebből azt a következtetést vonom le, hogy ő nem is ismer, netán nem szeret engem. A másik ebből mindössze annyit fog észrevenni, hogy valami baj van és párja eltávolodott tőle. Ha pedig rákérdez, hogy mi a gond, azt a választ fogja kapni, hogy semmi. És a (játszma)kör kezdődik előröl.

 

Játszmák nélkül

Mit tehetünk, hogy csökkentsük a játszmákat kapcsolatainkban?  Érdemes az általánosító és egyben minősítő mondatokat mellőznünk a kommunikációnkból, helyette az adott helyzetre reagálnunk, azaz most hogy esik az, amit mondtál vagy tettél és jobban érezném magam attól, ha… Fontos lehet párunkat is bevonni és megkérni, hogy ezekre a mondatokra együtt hívjuk fel egymás figyelmét. Kezdetben nehezen fog működni és utólag vesszük majd észre, hogy “már megint belecsúsztam”.  2-3 hónapig ajánlott próbálkozni, ennyi idő szükséges általában, hogy egy berögzült cselekvés meg tudjon változni.

(Megtekintve 3,433 alkalommal, ebből 57 ma)

Szerző

Balatincz Gabriella   Balatincz Gabriella, tanácsadó szakpszichológus. Elsősorban párkapcsolati problémákkal, önbizalmi, illetve nőiességgel és férfiassággal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Családsegítő Szolgálatnál dolgozott több évig, jelenleg a magánpraxis mellett iskolapszichológusként segíti a hozzá fordulókat.


Szólj hozzá!

Budapest, VI. Rippl-Rónai u. 16.
III/25, 25-ös kapucsengő
Kaposvár, Füredi út 1.
Kövess minket Facebookon!
Bankszámlaszám: 11708001-20563255
jolelekinfo@jolelekalapitvany.hu
Budapest +36 70 555 4057
Kaposvár: +36 70 555 4312
Oldaltérkép
Design by Papercat Design

Hírlevélre feliratkozás

X


Tudj meg minél többet munkánkról és saját magadról!

Iratkozz fel hírlevelünkre! Aktuális eseményeink és híreink mellett érdekes és elgondolkodtató történetekkel is gazdagabb lehetsz!