Egy nő két dologért képes bármire: hogy legyen és hogy ne legyen gyermeke – ilyen örökbe adni I.

2017. 11. 02.   |   Nincs hozzászólás »   

Az örökbefogadás, vagy másképp adoptálás egy olyan téma, amiről általában mindenkinek van valamilyen elképzelése, azonban sokan még csak nem is sejtjük, hogy ez mennyire átalakult mára ahhoz képest, ahogy azt gyermekkorunk meséiből, világháborús filmekből, vagy a ma is keringő (tév)hitekből ismertük.

Örökbefogadás gyorstalpalónkat kezdjük néhány alapfogalom tisztázásával. Ma az adoptálásról már rendszerszemléletben gondolkodunk, ami azt jelenti, hogy nem pusztán egy örökbefogadott gyermekről beszélünk, őt ugyanis egyazon kontextusban nézzük az örökbefogadó, sőt a vér szerinti szülőkkel is. Ezt hívjuk az örökbefogadás háromszögének, vagy más néven veszteségháromszögnek. Az ő történetük, sorsuk azáltal fonódik egybe, hogy mindannyian átélnek bizonyos veszteségeket, melyek egyben össze is kötik őket egy életre.

Tekintsük meg trilógiánkat először a vér szerinti szülők szemszögéből. Ők azok a nők és férfiak, anyák és apák, akik az életet adták annak a gyermeknek, akit aztán valamilyen oknál fogva mások fognak felnevelni. Az ő helyük és kilétük gyakran nem kerül elég méltó helyre az örökbefogadás szövevényes történetében. Itthoni viszonylatban a legtöbbször anonimak, láthatatlanok, nem beszélünk róluk, ezáltal tabusítjuk létezésüket. Ők a társadalmilag leginkább stigmatizáltak, elutasítottak ebben a történetben. Gyakran az ún. alacsony szocio-ökonómiai státuszból származó rétegre gondolunk ilyenkor, akik pszichés vagy életvezetési gondokkal küzdenek. De ugyanígy lehet gyermekéről lemondó anya egy jólszituált családban nevelkedő gimnazista lány is, akitől a környezete továbbtanulást vár el, s a jövőképükbe nem fér bele egy váratlanul érkezett kisbaba fogadása. Legtöbbször azonban az örökbeadás mögött a szociális háló, ill. a megfelelő szakemberek és az ő megfelelő hozzáállásuk hiánya áll, akik megtarthatnának egy krízisterhes anyát és apát, hogy támogatásukkal egyben maradjon a család. A vér szerinti anyák és apák körében előfordulhat, hogy maguk is szülők nélkül nőttek fel, intézményi körülmények között, s hiányzik számukra az a minta, modell, ami segíthetné őket a saját gyermekeik felnevelésében. A folyamatos szorongásban, bizonytalanságban, jövőkép nélkül élő várandós nők, lányok helyett gyakran a környezet a saját belátása és elképzelése szerint dönt a résztvevők további sorsáról, s adott esetben presszionálja az életadó anyát a gyermek örökbeadására.

Az elsődleges cél valójában a gyermek vér szerinti családjában való megtartása volna, amennyiben nincs egyértelmű kizáró ok a gyermek otthonából való kiemelésére. Ennek legjobb módja lenne, ha lehetőség szerint a vér szerinti apát és a további családtagokat, a leendő nagyszülőket, nagynéniket, nagybácsikat, a rokonságot is bevonnák a várandósságot figyelemmel kísérő szakemberek a megoldáskeresésbe. Ezek közé tartozik, hogy a krízisterhes kismamákat tájékoztassák például olyan alternatív lehetőségekről, mint az anyaotthonok, a befogadó családok, vagy a gyermek nevelőszülőknél való ideiglenes gondozásba vétele. Ezzel nem szűnik meg a szülői felügyeleti joguk, s az édesanyának, édesapának lehetősége nyílik saját élethelyzete rendezésére. Szintén rendkívül fontos dolog lenne egy ilyen életreszóló döntés előtt felvenni a kapcsolatot olyan nőkkel, akik már mondtak le gyermekről.

Amennyiben mégis az örökbeadás a legjobb módja a gyermekről való gondoskodásnak, az életadó szülők felelőssége meghozni a döntést. Nagyon fontos, hogy ne a családtagok, a kórházi személyzet, a védőnő vagy a szociális munkás nyomása folytán menjen bele a nehéz élethelyzetben lévő szülő az örökbeadásba. Ha később megbánja a szülő, akkor egy életre haragot érezhet az őt körülvevő „segítők” iránt. Amennyiben csak lehetséges, újszülött gyermek esetében érdemes a nyílt örökbefogadást választani, hisz minden tévhit ellenére számos jó lehetőséggel kecsegtet. Zárt, vagy más néven titkos örökbefogadás esetén nem ismerik egymást a szülőfelek, míg nyílt adoptálás esetében igen. Utóbbi esetében az egyik legfontosabb, hogy a kismamának alkalma lesz aktívan részt venni a megfelelő örökbefogadó szülők kiválasztásában, akikre majd a gyermekét bízni fogja. Idősebb gyermek esetében a zárt örökbefogadás is támogatott, melynek előnyeit későbbi cikkünkben tárgyaljuk. A várandós anyukának, amennyiben már felvette a kapcsolatot a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálattal (TeGyeSz), a gyámhivatallal, vagy valamely örökbefogadást támogató szervezettel, lehetősége nyílik arra, hogy megismerje a lehetséges örökbefogadó szülőket. Amennyiben egy kismama a zárt örökbeadást választja, a még a méhében fejlődő magzatról lemondó nyilatkozatot tehet, ebben az esetben nem fogják megismerni egymást a szülőfelek. Amennyiben a nyílt örökbeadást fontolgatja az anyuka, ez csak a szülés másnapjától lehetséges. Továbbá fontos figyelembe venni, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok szerint a születéstől számított 42 napig visszavonható mind a zárt, mind a nyílt örökbeadás esetén a hozzájáruló nyilatkozat. Noha ez első hallásra meghökkentő lehet, ne tévesszük szem elől, hogy a szülés-születés egy olyan kiemelkedő fordulópont és élethelyzet, mely mindenki életében meghatározó. A szüléssel nemcsak gyermek, hanem anya is születik, ahogy arról következő cikkünkben írunk.

Szerző