jolelekinfo@gmail.com

Budapest: +36 70 555 4057

Kaposvár: +36 70 555 4312

JóLÉlek-blog. Érdekességek, vélemények, aktualitások.

< vissza a listához

Médiamegjelenéseink

Link neve

Archívum

  • 2023. szeptember (1)
  • 2023. augusztus (1)
  • 2023. június (1)
  • 2023. május (3)
  • 2023. április (3)
  • 2023. január (1)
  • 2022. december (2)
  • 2022. július (1)
  • 2022. május (3)
  • 2022. április (1)
  • 2022. március (2)
  • 2021. május (1)
  • 2021. április (1)
  • 2021. január (1)
  • 2020. december (2)
  • 2020. november (3)
  • 2020. május (2)
  • 2020. április (2)
  • 2020. március (3)
  • 2019. december (1)
  • 2019. szeptember (2)
  • 2018. augusztus (2)
  • 2018. június (1)
  • 2018. március (2)
  • 2018. február (1)
  • 2018. január (1)
  • 2017. december (1)
  • 2017. november (1)
  • 2017. október (1)
  • 2017. szeptember (2)
  • 2017. augusztus (3)
  • 2017. július (2)
  • 2017. június (1)
  • 2017. május (2)
  • 2017. április (2)
  • 2017. március (2)
  • 2017. február (1)
  • 2017. január (2)
  • 2016. december (3)
  • 2016. november (1)
  • 2016. október (2)
  • 2016. szeptember (1)
  • 2016. augusztus (3)
  • 2016. július (3)
  • 2016. június (3)
  • 2016. május (2)
  • 2016. április (3)
  • 2016. március (4)
  • 2016. február (4)
  • 2015. december (3)
  • 2015. november (3)
  • 2015. október (12)
  • 2015. szeptember (3)
  • Közelgő eseményeink

    Kezdjetek el ÉLNI, kezdjetek SZERETNI! hétvége
    PszichoKávéház
    PszichoWellness
    Találkozások estje
    Ugródeszka a Pszichológuspályára

    Nem akarok oviba menni!

    2015. 10. 05.   |   3 hozzászólás »   

    Eljött a nagy nap. A mi kislányunk vagy kisfiúnk óvodás lesz, és mostantól visszafordíthatatlan tény, hogy a nap nagy részében – annak nehézségeivel együtt – intézményi keretek között nevelkedik. Meg kell küzdenie a kortárscsoportba való beilleszkedés sokszínűségével, meg kell szoknia, hogy az anyukája nincs mindig vele, sőt, idegen nénik vigyáznak rá. El kell fogadnia az ő gondoskodásukat, esetenként vigasztalásukat, be kell illeszkednie az óvodai rendszerbe, meg kell szoknia, hogy a napi menetrendet többé már nem lehet rugalmasan változtatni az ő igényeinek megfelelően, és többé már nem csak rá irányul minden figyelem.

    Group_Fun-2Hogy is birkózhat meg egy ilyen kicsi ember ilyen nagy feladattal? A válaszom az, hogy észrevétlenül, akár egy szempillantás alatt! Sokszor esünk mi felnőttek abba a hibába, hogy az általunk rég elfeledett kisgyermekkor dacára megpróbálunk egy három éves kisgyerek fejével gondolkodni és a saját, több évtizedes tapasztalatunk, hiedelmeink alapján megítélni egy helyzetet, amellyel kisgyermekünk néz szembe. Egy három év körüli gyermek általában megérett arra, hogy kortársak, valamint intézményi szabályok közé kerüljön, tulajdonképpen az ezzel való megküzdés az egyik legfontosabb életkori feladat ebben az időszakban. Ideális esetben a kis lurkó büszke, hogy a környéki játszótéren megismert barátaihoz hasonlóan most már ő is nagy óvodás lesz, egész nap játszhat a barátaival, ő is ismerni fogja azokat a mondókákat, és énekeket, amiket a nagyok már mind kívülről fújnak. Megszokássá válik, hogy az ovi végeztével anya vagy apa jön érte délután, és a nap további részében van lehetősége arra, hogy a számára legfontosabb két személy társaságában minőségi időt töltsön el.. Kell ennél több?

     

    szuloi ...És mégis; ha ennyire jó oviba járni, akkor mi az oka annak, hogy minden csoport indulásakor van egy-egy gyerek, akinek a többiekhez képest lényegesen több időre van szüksége a beszokáshoz? Ahhoz, hogy a legnagyobb segítséget tudjuk nyújtani egy kisgyermeknek ebben a helyzetben, meg kell értenünk ennek az életkori szakasznak a különlegességét. Tegyük fel tehát, hogy gyermekünk érett arra, hogy szociális és intézményi szabályokhoz alkalmazkodni tudjon, és naponta körülbelül 8 órát óvodában töltsön, mégis fontos tudnunk, hogy ebben az időszakban – és még jó pár évig – a szülők szeretete, figyelme, gondoskodása és értékítélete marad a legfontosabb a gyerekek számára. A láthatatlan burok, ami biztosítja, hogy elszakíthatatlanok legyenek egymástól, lehetővé teszi a gyermek és a szülők számára, hogy gyakorlatilag szavak nélkül érzékeljék egymás hangulatát, akár örömről, felszabadultságról, akár bizalmatlanságról, távolságtartásról van szó. Akitől és amitől tehát tart a szülő, attól a gyermek is fog, hiszen számára senki véleménye és érzései nem lehetnek fontosabbak és hitelesebbek, mint saját szüleié.

    Éppen ezért, ha gyermekünk fél, vagy nem érzi jól magát az óvodában először magunknak tegyük fel a kérdést: Én bizalommal vagyok az intézmény felé? Szimpatikusak az óvónők? Féltem a gyermekemet az esetleges óvodai csalódásoktól? Készen állok arra, hogy az anyai/apai szerepem ekkora változáson menjen keresztül? Megengedem magamnak, hogy újra a munkám is fontossá váljon a számomra az anyaság/apaság mellett?

    sorba

    Sokszor már ezeket a kérdéseket végiggondolva is sokat oldódhat a helyzet, de ha mégsem, akkor érdemes szakértőhöz fordulnunk, hiszen egy külső szemlélő segítségével, éppen azért mert képes kívülről szemlélni a problémát, új szempontokat vehetünk észre, amelyek aztán hozzájárulhatnak a probléma gyors megoldásához.

     

    (Megtekintve 714 alkalommal, ebből 1 ma)

    Szerző

    Lívia Heisz   Heisz Lívia pszichológus


    3 hozzászólás

    Heisz Lívia, 2015-10-13 10:19:12
    Kedves nsusie, Örülök, hogy érdekesnek találta a cikkemet! Az Alapítvány többek között azért indította el ezt a blogot, hogy olyan témákban írjunk pszichológus szemmel, amik érdeklik az olvasóinkat, így kérem, hogyha van olyan témakör, amiről szívesen olvasna a folytatásban, akkor mindenképpen ossza meg velem/ velünk! Köszönöm, Lívia

    Heisz Lívia, 2015-10-13 10:12:20
    Kedves Marianne, Örülök, hogy hasonló a tapasztalata a bölcsőde oldaláról is, szerintem a gondozónők nagyon sokat tudnak segíteni a szülőknek, és a legtöbb esetben valóban az ő tevékeny segítségükkel jut túl a szülő-gyerek páros ezen az időszakon. Természetesen emlékszem Zsuzsára, és remélem hogy jól van/ jól vannak! Lívia

    Fehér Marianne, 2015-10-06 18:37:15
    Kedves Livia ! Remek ez a cikk és maximálisan egyetértek vele. Én 4O évig dolgoztam pici gyerekekkel, igaz ők bölcsödések voltak, de hasonló problémával közdöttek ott is a szülők. Nagyon fontos a bizalom, ha a szülő nem bizik az intézménybe és a ovónő, gondozónő stb akkor a gyerek ezt rögtön megérzi és persze hogy nem akar menni. És nagyon fontos az intézmény felöl a szülők támogatása. Én mint gondozónő ugy érteztem sokszor, hogy a szülővel van több "gond", végül is őt kell megnyerni és akkor minden simán megy. Üdvözlettel Fehér Mariann / Vas Gáborné lánya ha még emlékszik ránk /

    Szólj hozzá!

    1011 Budapest, Markovits Iván utca 4.
    magasföldszint 3., 36-os kapucsengő
    Kaposvár
    Kövess minket Facebookon!
    Bankszámlaszám: 11708001-20563255
    jolelekinfo@gmail.com
    Budapest +36 70 555 4057
    Kaposvár: +36 70 555 4312
    Adatkezelési tájékoztató
    Süti kezelési szabályzat
    Oldaltérkép
    Design by Papercat Design

    Hírlevélre feliratkozás

    X


    Tudj meg minél többet munkánkról és saját magadról!

    Iratkozz fel hírlevelünkre! Aktuális eseményeink és híreink mellett érdekes és elgondolkodtató történetekkel is gazdagabb lehetsz!