Legnépszerűbb cikkek
Médiamegjelenéseink
Link neveArchívum
Közelgő eseményeink
Kezdjetek el ÉLNI, kezdjetek SZERETNI! hétvége
Nem vagyok egy babonás alkat, de azt vallom, ha hiszek valamiben, nagyobb az esély a beteljesülésére. Tartja a mondás, amilyen az év első napja, olyan lesz a többi is. Pont ezért élveztem ki a január elsejét. Ezt az évet nem túlélni szeretném, hanem megélni. Az újévi fogadalom mindig erős, az a cél, hogy a kitartás is az legyen!
Hajnal után pár perccel, boldog új évet kívánva puszilkodtam hozzám közel állókkal, és addig nem látott arcokkal is. Nem zavart, hogy nem a szűk baráti körömmel töltöm az estét. Azzal, hogy kvázi idegenekkel is belementem az új esztendőbe, mintha bizalmat szavaztam volna az ismeretlen jövőnek. A koccintás után a vidéki pincében a srácok tovább keverték a zenét. Nagyon régen voltam buliban, ahol hajnalig le sem áll a lábam. A tombolást valaha nagyon élveztem. Tegnap/ma megadtuk a módját, és hajnalig roptuk. Jól esett önfeledten táncolni, minden bajával, nehézségével elengedni az előző évet. Az a helyzet, hogy nem vittem le magammal a telefonom, jelen akartam lenni, sikerült. A tánctéren való figurázás után sem gondolom, hogy mostantól minden szombaton a diszkóban a helyem, de a tánc igenis segít otthagyni a múltat és a jövőbe nézni. Idén egyszer a salsa parkettre is visszatérek. Kiűzöm magamból a bizonytalanságot, miszerint két év passzivitás után nem emlékszik a testem. Dehogynem!
A reggeli ébredés után egy frissítő sétára vágytam a természetben. Kimentünk az erdőbe kutyát sétáltatni. Tavaly gyakran ültem a jó meleg szobában, vagy nyáron épp a kellemes hűvösben, de vágytam kifele a szabadba. Csak valahogy a lustaságom győzött. Pedig amikor látom a tökéletes, színes természetet, rájövök, hogy mennyire szépet alkotott az Isten. A természetben eltörpülnek a gondjaim, egyszerűen feltölt a harmónia, a teremtés csodája, a növények, a vadállatok. Egységben szeretnék lenni ezekkel. Ezért kellene többet kijárnom, akár felülni a 21-es buszra és sétálni a Normafán, ahogy egyetemistaként tettük.
Délután együtt ebédeltünk a párom családjával. Na, ott törtem meg a követem január 1-i teendőimet az év közben elvet, túlettem magam. Persze, decemberben kitágul a gyomor, de azt szépen össze lehet húzni januárban. A héten kezdődik újra a rendszeres edzés, pár nap odafigyelés, és az étkezési szokásom helyrebillen. A lelkiismeret furdalást viszont nem fogom megengedni magamnak, hiszen 100 óra alatt le lehet szoktatni a szervezetet a túlzott követelőzésről.
És most van a legjobb része a napnak, írok. Az a helyzet, hogy 2015 és 2016 3/4-ede publikálás-mentes volt számomra. Munkahelyet váltottam, belezuhantam a taposókerekébe, és ott is maradtam, nyakig. Régebben ügynökségeknél dolgoztam, ahol a munka része az alkotás. Írás közben kopogtat a flow érzés nálam, eddig ritka madár volt, de tudom, idén gyakoribb lesz. Az elmúlt két évben nem írtam, nem volt hova, nem szorított határidő, mindig akadt jobb program, 5 perc monitornézés után is csak a fehérség villogott előttem… A blogbejegyzéseim írásával legalább elindultam az önmegvalósítás útján. De vajon mit is takar ez a gyakran használt szó? Márai Sándor Füveskönyv című könyvében így fogalmazza meg: „Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése.”
Abraham Maslow pszichológus a következő jellemzőkkel írta körül az önmegvalósító személyiséget:
Azt hiszem, az önmegvalósítást valós célként tűzhetem ki 2017-re.
Ma nem mostam, nehogy kimossam a szerencsémet. Szépségem és gazdagságom érdekében ettem lencsét. Igaz kivittem a szemetet, – elég tisztaságszerető vagyok – de nem tettem bele Fortunát! A regényemet tegnap kiolvastam, még vár rám egy könnyed vígjáték és egy nagy alvás. Az alvásmennyiség növelését mindennap megígérem magamnak. Már csak arra kell figyeljek, hogy a pillanat eufórikus hangulata, átélése megmaradjon a januári-februári szürke hétköznapokban is. Ez tudatos döntés eredménye lesz. Fogadom, hogy nem fogom engedni, hogy bedaráljon a munka mókuskereke, és emiatt ne legyen kedvem, időm energiám azzal foglalkozni, amit igazán élvezek. Vagy ha darál, megtartó fogaskerekek kapjanak el. Szeretném megélni a pillanatot, és kihozni ebből a legjobbat. Mától máshogy lesz… Attól sem félek, ha nem mindig sikerül. A lényeg, hogy mindig vissza fogok tudni nézni a naphoz, ami megadta a kezdőlökést.
Szerző
Zsoldos Alexandra,
kommunikációs munkatárs
Szólj hozzá!
Hírlevélre feliratkozás
Tudj meg minél többet munkánkról és saját magadról!
Iratkozz fel hírlevelünkre! Aktuális eseményeink és híreink mellett érdekes és elgondolkodtató történetekkel is gazdagabb lehetsz!