Mert mindannyian Hősök vagyunk!

2017. 03. 16.   |   Nincs hozzászólás »   

Kalandra hívás és a kaland visszautasítása

Sokáig tartottam attól, hogy a “Magadon kívül”-nek keresztezett tréningünk tervezete örökre porosodni fog íróasztal fiókunkban (akarom mondani elnyeli a google felhő…).  Látva a körülöttünk lévő, életpályájukon elakadást észlelő, netán a kiégés felé tartó nőket és férfiakat (főként 30-as korosztályt), egy olyan coaching hétvégét álmodtunk meg, amelyből inspirációt meríthetnek, új nézőpontokat ad a folytatáshoz vagy erőt egy esetleges karrier-módosításhoz és újratervezéshez. Azt is célul tűztük ki, hogy a hétvége résztvevői számára kitágulnak a választási lehetőségek és felszabadultság érzésével térnek majd haza. Az ötlettel indultunk egy startup versenyen is, ahol ugyan második helyezést értünk el, valahol útközben mégis elveszítettük a motivációnkat és elhanyagolt gyermekké vált programunk.

Kaland elfogadása, a küszöb átlépése

A startup verseny után eltelt több mint egy év, aminek köszönhetően más szemszögből tudtunk a Magadon kívül motivációs hétvégére tekinteni: elkezdtünk újra hinni saját ötletünkben és erőt éreztünk a megvalósításhoz. Összeszedve bátorságunkat mi magunk is elfogadtuk a kalandra hívást és a résztvevőkkel együtt az ismert és megszokott világunkból egy (részben) ismeretlen világba csöppentünk. A hollókői helyszín remek választásnak bizonyult: messze a főváros zajától, inspiratív természeti környezetben álltunk neki a közös munkának és vágtunk bele a kalandba.

Út közben: kihívások, próbatételek, segítők

A hétvége céljának kijelölése után- mintegy első próbatételként- Hőseinknek lehetősége volt elgondolkodni fontos döntéseiken és elmerengeni azon küszöbök átlépésén, melyek meghatározták választásaikat. Később a művészetterápia eszközeit felhasználva és a folyó szimbólumot segítségül hívva alkotómunkába mélyültek karrier-és életútjukat megjelenítve. Jó volt nézni, ahogy a “felnőtt működésmódot” és racionalitást kikapcsolva belefeledkeztek a folyamatba vagy épp gyermeki felszabadultsággal élték meg kreativitásukat az alkotás során.  És miért pont a művészetterápia módszerét választottuk? A mindennapokban főleg tudatos szinten működünk, hozzá vagyunk szokva, hogy elsősorban szavakkal fejezzük ki magunkat.  Az alkotó folyamat során meditatívabb tudatállapotba kerülünk, mely segít felszabadítani a tudattalan tartalmakat, kitágítja az esetleges beszűkült gondolkodásmódot, ami elvezethet addig nem sejtett válaszokhoz, felismerésekhez.

“Kik voltak a legfontosabb segítőid, mentoraid életpályádon?

Ki volt gyerekkorodban a kedvenc mesehősöd? Hogy szól ez a mese rólad?”

A barlang mélyének megközelítése

Időközben a barlang mélyére is eljutottunk, ahol Hőseink szembenéztek sárkányaikkal és démonaikkal; azokkal a külső és belső akadályokkal, amik korlátozzák őket céljaink és álmaink felé vezető úton. Jó volt látni, ahogy a résztvevők küzdelmeik során alakulnak és változnak, olykor sebezhetőségüket is felvállalják egymás előtt. Érdekes gondolatként hangzott el egy résztvevő szájából a kockázatvállalás kapcsán: “Ha a gyerekek nem mernének kockázatot vállalni és sebezhetőek lenni, akkor sose tanulnának meg járni. Felnőttként meg ettől félünk a legjobban.” Igaz, hogy a kockázatvállalás-mentes komfort-zónánk kényelmes ugyan, de nem teremt lehetőséget a változásra, fejlődésre.

 

“Elgondolokdtál már azon, hogy milyen veszteségeket szenvedtél el és milyen jutalmakkal gyarapodtál a kockázatvállalásaid során?

Mihez kezdesz a sebezhetőségeddel és a kudarcaiddal?”

A jutalom

Ahogy hallgattam a résztvevők záró gondolatait, a hála és a büszkeség érzései felváltva kavarogtak bennem. Büszke voltam a tréning összes bátor Hősére, akik együtt, de mégis egyénileg végigjárták a kalandos utat, megküzdöttek sárkányaikkal, napról napra lépkedték át küszöbeiket; álarcaikat levetve mertek kibontakozni, önmaguk lenni és feltenni olykor nehéz kérdéseiket életpályájukkal kapcsolatban. Hálás is vagyok a résztvevőknek, mert megerősítettetek abban, hogy ennek a tréningnek van helye a világban. Szurkolok nekik az úton és hiszem, hogy a magukra fordított minőségi idő meg fog térülni.

“Milyen értékek mentén alapuló életet szeretnél éli?

Ezt nem akarom csinálni vagy így nem?”

Hazatérés az elixírrel

A hazatérés óta eltelt 2 hét és most ízlelgetem és értem meg igazán a Magadon kívül cím valódi jelentését: ahhoz, hogy ráláss magadra és arra, ahol éppen tartasz életpályádon, érdemes kilépni a megszokott gondolkodásmódból, az ismerős környezetből, társaságból és mások tükrében foglalkozni a életünket (és karrierünket) meghatározó fontos kérdésekkel, azaz magunkon kívülre kerülni. És persze most kezdődhet a Hős útja és a körforgás előröl. 🙂

Szerző

   Balatincz Gabriella, tanácsadó szakpszichológus. Elsősorban párkapcsolati problémákkal, önbizalmi, illetve nőiességgel és férfiassággal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Családsegítő Szolgálatnál dolgozott több évig, jelenleg a magánpraxis mellett iskolapszichológusként segíti a hozzá fordulókat.