Ha elakad a rendszer…mi is az igazi problémám?

2017. 06. 14.   |   Nincs hozzászólás »   

Időnként elég nehéz végiggondolni, milyen problémákkal küszködünk. Mire az ember eljut odáig, hogy segítséget kér, annyit elmélkedett már a témáján, hogy szinte már áttekinthetetlennek tűnik, és azt sem tudja, hol kezdje a mesélést. Pszichológusként is azt tapasztaljuk, hogy ritka kényelmes helyzet, ha valaki pontosan el tudja magyarázni, hol akadt el a feladatokkal, amit az élet rótt rá. Szerencsére van néhány jól definiált kategória, amikben elhelyezve az elhangzottakat, könnyebb kitalálni, hogy lássunk hozzá a kibogozáshoz…

Tekintsünk be egy kicsit a motorháztető alá! Milyen témák lehetnek valakiben, aki pszichológushoz fordul? Milyen rendszer rejlik lelki jóllétünk mögött?

Amikor azon gondolkodunk, hol lehet a probléma, öt területet szoktunk végignézni:

1. Kötődés, bizalom, intimitás: milyen kapcsolatban van az egyén másokkal? Milyen a családi, baráti közeg, képesek vagyunk-e megbízni másokban, elmondani nekik a személyes témáinkat?
2. Önállóság, kontroll: mennyire uraljuk a helyzetet, életünket, saját működésünket? Azt tesszük, amit szeretnénk, amit fontosnak tartunk, ami érdekünkben áll, vagy sodornak az elvárások, pillanatnyi vágyak?
3. Teljesítmény, kompetencia, hatékonyság: képesek vagyunk-e dolgozni, alkotni, kihasználni a képességeinket? Mennyire vagyunk motiváltak, tettre készek?
4. Fejlődési potenciál: személyiségünk fejlődése halálunkig tart. De vajon milyen lehetőségek rejlenek bennünk? Észrevesszük-e őket? Képesek és hajlandóak vagyunk megragadni, vagy inkább ellenállunk a változásnak, és stagnálunk?
5. Identitás, önbecsülés: az emberek többsége számára kardinális kérdés, hogy „ki vagyok én”? Mit képviselek a világban? Hol a helyem benne? Miért küzdök, és mi ellen küzdök? Milyen ember vagyok? Mi jogosít fel arra, hogy becsüljem magam?

Ezeket végigolvasva, valahogy laboratórium-szagúnak tűnik ez a rendszer. Valóban ennyire élesen elválaszthatóak egy ember problémái, és valóban egyértelműen elhelyezhetőek a megfelelő kategóriákba? Néha igen, ilyenkor könnyebben lehet fókuszt találni. Máskor – legalábbis az én megfigyeléseim szerint – az öt terület összekeveredik egy kissé, valamiféle „a tyúk volt előbb vagy a tojás” sorrendbe. Ez azonban nem gond. Inkább lehetőség.

Ez azt jelenti, hogy egy rendszerrel kell dolgoznunk, amiben több lehetséges belépési pont is van. Ha pedig a rendszer egyik eleme megváltozik, arra reagálni fog a többi elem is, így a javulás több úton is megoldható.

Az egyszerűség kedvéért, tekintsünk át egy példát! Adott egy pályakezdő fiatalember, aki jó eredményekkel végzett az egyetemen. Az új munkahelyen azonban nem sikerülnek a feladatai, tapasztalatlan még. Elkezd kételkedni a kompetenciáiban: lehet, hogy ő csak tanulónak volt jó, dolgozónak már nem? Mivel gyakran segítséget kell kérnie, szép lassan kialakul benne az érzés, hogy semmit sem képes önállóan megoldani, és csak a szerencséjében bízhat. Mindig is büszke volt arra, hogy milyen jól teljesít, ám ez a helyzet nem sokat segít ebben – gyengül az önértékelése, lassan már kezdi megkérdőjelezni a helyét a világban. Lehet, hogy a végén semmi sem lesz belőle, megreked ezen a szinten? Lehet, hogy végül az apjának lesz igaza, aki egyszer azt mondta, hogy vannak manapság piacképesebb szakmák is? Lehet, hogy ez igazából finom célzás volt arra, hogy ezzel a hivatással esélye sincs? Akkor még meggyőződéssel állt ki az igazáért, de most úgy néz ki, hogy nevetségessé tette magát. Jobban teszi, ha inkább haza megy egy darabig, hogy ne kelljen a szülei szemébe néznie. Egy darabig hanyagolja a volt évfolyamtársakat is, mert mégiscsak kínos, hogy az egyik legsikeresebb diák ennyit küszködik a való életben. Hősünk egyre idegesebb, amit a barátnőjén tölt ki. Végül, amikor megjelenik a pszichológusnál, indulatkezelési problémákhoz kér segítséget, mivel a barátnője falhoz állította: vagy újra „normális” lesz, vagy vége a kapcsolatnak…

Ehhez a történethez több oldalról is hozzá lehetne kezdeni. Minden kategóriában más mélysége van a problémának: valahol egészen enyhe, valahol egy vissza-visszatérő nehézséggel kell foglalkozni. Vajon lehetne lelkierőt meríteni a kapcsolatokból? Vajon van valamilyen hobbi, amiben hősünk továbbra is jól teljesít, és önbizalmat szerez? Esetleg koncentráljunk a munkával kapcsolatos problémákra? Talán azért teljesít rosszul, mert kezdőként túl komolyan veszi a helyzetet, és belehergeli magát a stresszbe? Nézzük egy nagyobb perspektívából a dolgot: nem lehet, hogy ez a helyzet átmeneti? Vajon mi lehet most a fejlődési feladata? Nem lehet, hogy már önmagában azzal elkezdte visszaszerezni a probléma fölötti uralmat, hogy elment pszichológushoz?

Elképzelhető, sőt, valószínű, hogy a példabeli fiatalembernek egy területen van komolyabb munkát igénylő gondja, amire a többi réteg csak rárakódott, mivel nem ismerte fel azt korábban.

Erre a logikára alapozva azt javasolnám az Olvasónak is, hogy ha egyszer úgy érzi, mindenhol nehézség van az életében, akkor gondolja végig, mit tapasztalt a fent ismertetett rendszer egyes kategóriában! Vajon melyik probléma épül melyikre? Melyik réteg az, amit egy kis megfontoltsággal, őszinteséggel, pozitív hozzáállással önállóan is tud kezelni? Hol lehetne energiát felszabadítani?

Ennek a végiggondolása akkor is segíthet, ha végül úgy dönt, hogy pszichológus segítségét kéri. Végtére is, az ő gondolatai nélkül a legjobb szakember se tud segíteni a változásban!

Szerző

   András Bálint pszichológus