Kreatív kapcsolódásaink

2020. 05. 13.   |   Nincs hozzászólás »   

A „karanténidők” előtt mi, pszichológusok, igyekeztünk felhívni a figyelmet arra, hogy életünk fölött mára hatalmat szerzett, sőt, eluralkodott az internet világa, és a túlzott online jelenlét számos rendkívül romboló hatással jár a mindennapjainkban. Arra buzdítottunk, hogy ehelyett szenteljünk több időt a személyes kapcsolatainknak, térjünk vissza offline tevékenységekhez, álljunk ellent a netes tartalmak csábításának a valódi kapcsolatokkal szemben.
A vírusveszély azonban ezeket az utakat részben lezárta, legalábbis egy időre. Mindazokkal, akikkel ebben a helyzetben személyesen egyáltalán nem tudunk találkozni, akkor most mégis maradjon annyi a kapcsolatból, hogy egymás képeit lájkoljuk a közösségi oldalakon? Egyáltalán nem kell így lennie!

Kreativitással megtalálhatjuk azokat a kapcsolódási formákat, amikhez esetleg eszközül a számítógépet vagy az okostelefont használjuk ugyan, mégis megtölthetjük valódi tartalommal. Az online, minőségi együtt töltött idő által ápolhatjuk a közösségi, baráti vagy rokoni kapcsolatainkat: támogathatjuk egymást, társaságban szórakozhatunk, és megélhetjük az összetartozás érzését, most, amikor erre olyan nagy szüksége van a lelkünknek. Mindazokat a tevékenységeket, amik beváltak, a későbbiekben is fenntarthatjuk, akár a vírusveszély elmúltával is, vagy későbbi hasonló időszakokban egy fokkal tudatosabban is beépíthetjük a megküzdési repertoárunkba.

Lássunk most néhány ötletet, amit érdemes lehet kipróbálni!
Kezdjük először azzal, amihez még online eszköz sem szükséges: gondoljuk át, mit lehetne élő jelenléttel megvalósítani úgy, hogy közben betartjuk a biztonságos távolságot. Erre számtalan példát is láthattunk: attól kezdve, hogy az ablak alá állva énekléssel lehet felköszönteni valakit egy ünnepen, akár az erkélykoncertekig. Ide sorolható az is, amikor az ablakra vagy kerítésre bíztató üzeneteket írunk valaki más, akár idegenek számára.  Hasonlóan megoldható, ahogyan többhelyütt meg is tették, hogy az egy utcában lakók egyszerre jöttek ki az úttestre sportolni, tornázni, egymástól megfelelő távolságot tartva, mégis közösségként működve. Amennyiben a csomagok kezelése biztonságosan megoldható, bizonyos tárgyak átadása vagy küldése is jó érzéssel töltheti el a másikat: ha például egy idős rokonnak a címére élelmiszerkiszállítást rendelünk, vagy eljuttatjuk hozzá a gyógyszerét a patikából. Ez egyébként hasonlóan jól eshet bárkinek, aki nem tud kimozdulni otthonról, bármilyen más élethelyzetben is.

Kézenfekvő ötlet a telefonhívás, de ahol van rá mód, mindenképp javaslom, hogy videóhívásban beszélgessünk, a kép sokat hozzáadhat a jelenlét érzéséhez. Kiválthatjuk a szokásos telefonhívásokat, vagy összehozhatunk egy kávézást-teázást a barátnőnkkel, de közös családi ebédet is akár. Elindíthatjuk úgy is a videóhívást, hogy nem kifejezetten a beszélgetés a cél, hanem az együttlét: miközben a videó összekapcsol a másik féllel, mindketten teszünk-veszünk, és mint a való életben, tudunk egymáshoz szólni, bármit megmutatni is természetesen. Erre remek alkalom, ha például együtt főzünk.

A nagyszülők számára, akik most leginkább hiányolhatják a találkozásainkat, jó program lehet, ha rendszeresítjük, hogy mesét olvasnak fel a kisebbeknek, ez telefonon is jól kivitelezhető, és nagy élményt jelent minden résztvevő számára. A kicsiknek hasonlóan élvezetes lehet, ha bábelőadást rögtönzünk, amit videóval közvetítünk nekik. A mesélést, rövidebb foglalkoztatást (például kézműveskedést, játékot), nagyobbakkal egy-egy jó beszélgetést – ami a szülők tehermentesítésére is kiváló – nem csak a nagyszülők, de például egy nagynéni/nagybácsi, kedves rokon, vagy a szülők barátai is megtehetik.
A gyerekeken, fiatalokon kívül mi, felnőttek is szívesen játszunk a barátainkkal társasjátékokat, ezek közül több online módon is jól működik, a sakk például erre a célra is remek. Ha valaki semmiképp nem tud elszakadni a számítógépes játékoktól, akkor is megteheti, hogy barátaival játszós estet szervez, és nem csak egyedül ül a képernyőre tapadva.
A gyerekek és szülők karantén-életét is megkönnyítheti a tanuláshoz nyújtott segítség. Az iskolai osztályból lehet például tanulótársat választani, akivel el lehet mélyülni a tananyag érdekesebb bugyraiban. Ezt a szerepet is viheti külsős beugró is: a nagynéni/nagybácsi, szellemileg fitt és türelmes nagyszülő is tanulhat együtt a gyerekkel időnként, például árnyalhatja a történelemleckét, mutathat egy-két trükköt matekból, vagy segíthet lefordítani egy angol dalszöveget, felolvashat a kötelező olvasmányból. Ha a gyermek történetesen az edzését is online folytatja, nem tilos vele sportolni sem.
A közösségek indíthatnak olyan online csoportokat, ahol elsősorban az együttlét a cél, de mégis valamilyen téma köré szerveződnek az alkalmak. A mi közelünkben lévő anyakörben például megmaradtak, de az online térbe helyeződtek a könyvklub alkalmak, és újonnan indult egy „kovász-kör”.

A közös kézműveskedés vagy a közös sportolás nagyon jól megvalósítható, és ha nem jönne össze nagyobb társaság, akkor sincs baj, már két együtt tevékenykedő ember is sokat ad egymásnak.
Akik most szeretnének új közösségre találni, azok számára is több lehetőség nyílt meg. Az új emberekkel való ismerkedésre remek alkalmat kínálnak például a csevegős estek, ahol idegenek jönnek össze egy-egy jó beszélgetésre. Szintén jó lehetőség csatlakozni egy táncos rendezvény online változatához, ahol mindenki a maga otthonában táncol, de közösségként mégis együttműködnek, ugyanazon zenére táncolnak, és láthatják egymást. Hasonlóan működnek online meditatív programok is, például jógaközösségek szervezésében, ahová szintén szeretettel várják az új belépőket.
Az ismerkedésről, randizásról, egy párkapcsolat szövögetéséről vagy ápolásáról sem kell lemondania teljesen annak, aki történetesen nem a párjával közös izolációban éli a karantén napjait. Az online ismerkedős applikációkon túl, vagy épp onnan kibontakozva, egy-egy virtuális randevú, egy közös vacsora, közös filmnézés egy kis kreativitással a képernyő két oldalán ülve is megvalósítható, addig is, amíg végre eljön majd a személyes találkozó ideje.
Aki pedig saját magához, belső világához szeretne jobban kapcsolódni, annak mindenképpen javaslom mentális gyakorlatok, például stabilizációs gyakorlatok kipróbálását. A tapasztaltak akár le is jegyezhetők, és általánosságban is, erre az időszakra kifejezetten javasolt a naplóírás, vagy ha valakinek az válik be jobban, akkor a hanganyagok vagy videónapló készítése. Ennek a célja elsősorban a megélt élményeink rögzítése, ilyen értelemben magunknak készül.
Abban az esetben, ha segítségért szeretnénk folyamodni valakihez, a helyzethez alkalmazkodva erre új utakat is találhatunk. Ne adjuk fel csak azért, mert a megszokott módon esetleg nem tudunk eljárni! Ha nem tudunk elmenni elintézni valami fontosat, vagy bevásárolni, sok szervezet, akár az önkormányzatok is nyújtanak segítő szolgáltatásokat, érdeklődjünk ezek felől, és vegyük igénybe, ha szükségünk van rá. A gyógyszertárból a nem vényköteles készítményeket esetleg házhoz is rendelhetjük. A háziorvosunkkal például megbeszélhetjük, hogy egy kérdéses tünettel kapcsolatban küldhetünk-e fotót. A pszichés támogatás kérésére is új lehetőségek nyíltak, több szakemberhez már telefonon, emailen vagy online beszélgetésben is fordulhatunk segítségért, akár ingyenesen is, ha úgy érezzük, hogy nem birkózunk meg a mindennapokkal. A lehetőség alapítványunknál is adott, további elérhetőségeket itt az alapítvány oldalán, korábbi cikkeinkben talál.

Szerző: András Ildikó, pszichológus

Szerző