Egyszer volt, hol nem volt… avagy a mesék hatása a gyermekek fejlődésére

2022. 05. 10.   |   Nincs hozzászólás »   

„Mielőtt megházasodtam, hat elméletem volt a helyes gyermeknevelésről. Most hat gyermekem van, és nincs egyetlen elméletem sem” /John Wilmot/

Ki ne érezte volna már, hogy akárhogy is próbál dűlőre jutni gyermekével, bizonyos esetekben nem tud. A gyermeknevelés sokszor váratlan fordulatokat hoz magával. A szülők szeretnék gyermekeiket megóvni, félelmeiket legyőzni, az esetleges veszteségeket közösen feldolgozni. A mesék ezekben a nehéz szituációkban is segítségünkre lehetnek, hiszen szimbolikus formában ábrázolják a való életet. Szülőként számos könyvet találhatunk a legkülönbözőbb témákban (pl.: dackorszak, testvérkapcsolat, szorongás, gyász…), melyek mankóként segíthetnek minket a gyereknevelés rögös útjain.

A mese a szórakoztatáson túl személyiség fejlesztő hatással is bír. A gyerekek az adott életszakaszukhoz és igényeikhez igazodóan szűrik le a mesékben felelhető tanulságokat, tanításokat, így tehát egy mesében akár többféle mondanivalót is találhatnak attól függően, hogy mire van éppen szükségük. A rendszeres mesehallgatás a képzeleten keresztül megjelenített események, a szereplőkkel való azonosulás, mind segíti a gyermek fejlődését, személyiségének formálását.

Miért köti le a mese a gyermekek figyelmét?
A gyermekek érdeklődését nem minden történet kelti fel. Leginkább azok a mesék kötik le figyelmüket, amelyek a szórakoztatás mellett érzelmeikkel is törődnek, segítik félelmeik oldásában, és erkölcsi útmutatást is kínálnak.
• A mese nem teszi komolytalanná a gyermek problémáit, ugyanakkor magabiztosságot és hitet ad a jövőre nézve. A gyerekeket a mese olykor eligazítja az élet dolgai között, segíti a boldogulásukat.
• A történetek valamilyen egzisztenciális problémát boncolgatnak, mindezt a gyermeki világ számára kissé leegyszerűsítve. Foglalkoznak élettel, halállal, félelmekkel, amelyek mellett megoldások is megjelennek.
• Az élethez hasonlóan a mesealakok által megjelennek a jók és a rosszak is.
• A mesék arra is tanítanak, hogy a rossz tettek következményekkel járnak és nincs olyan hozadéka, ami miatt megérné gonosznak lenni.
• A mese egy képzeletbeli világot hoz létre a gyermek számára, amelyben azonosulhat egy-egy szereplővel és vele együtt élheti át az eseményeket.
• Lényeges jellemzője a történeteknek, hogy a jövőre irányul, a hősnek mindig ki kell lépnie a nagy és kissé ijesztő világba, hogy elérje céljait, hogy haladjon az önállósodás irányába.
• A hősök általában egyedül indulnak el ezen az úton, ugyanakkor számtalan segítővel találkoznak, különféle állatokkal, növényekkel, erre a példára pedig a gyermeknek nagy szüksége van. Így tehát a képzeleten keresztül megjelenített események, a szereplőkkel való azonosulás, mind segíti a gyermek fejlődését, személyiségének formálását.

Hogyan meséljünk?
• Csakis ráérősen! Ha a mesén kívül mást is szeretnénk közben csinálni, akkor a mese nem fogja betölteni valódi funkcióját. Ne legyen fejünk tele az aznapi teendőkkel, próbáljunk meg tudatosan jelen lenni és mi magunk is a mese világba lépni ezáltal.

• A mesélés legyen egy rítus. Kialakíthatunk különböző szokásokat, pl.: lesz egy mese paplan, ahová együtt bekuckózunk, vagy mese szőnyegre heveredünk…stb. A rituálé lényege az ismétlődés és a rendszeresség.

• Testikontaktus megteremtése. Üljünk a gyermek mellé, esetleg vegyük ölünkbe, mindez szintén egy kellemes légkört teremhet számára.

• Mesélés közben tudjon a gyermek ránk nézni. Arcunk színezete által megéli, hogy a mese világában együtt vagyunk jelen és pont annyira élvezzük, mint ő.

• Ha ugyanazt a mesét kéri már sokadjára a gyermek…meséljük annyiszor ahányszor csak szeretné, hiszen valamilyen lelki folyamat elakadását próbálja ezáltal orvosolni.

• Meséljünk fejből. Sokunk fél a meséléstől, zavarban érezzük magunkat, azonban nem kell tehetségesnek, vagy akár színésznek lenni ahhoz, hogy a gyermek figyelmét felkeltsük. Kitalálhatunk magunktól is mesét vagy szőhetünk gyermekünkkel is

• Ne értelmezzük a meséket! Ne kérdezzük vissza a mondanivalóját, mert akkor elvész a mese varázsa. Ne is tegyünk megállapításokat arra nézve, hogy „Ugye azért szereted oly annyira ezt a mesét, mert Te is félsz a sötéttől?” A gyermek képzeletén keresztül megalkot képeket, amelyen át értelmezi maga számára a mesét. Így a képek és az érzelmi színezet raktározódik el.

Kádár Annamária (2012): Mesepszichológia-Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban. Kulcslyuk Kiadó
Bruno Bettelheim (2013): A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Corvina Kiadó

Írta: Csubák-Varga Eszter pszichológus

Szerző