“Ugye mindig itt leszel?” … az elhagyástól való félelem fogságában

2022. 05. 10.   |   Nincs hozzászólás »   

A veszteség a mindennapi életünk velejárója, s bár gyakran nagyon fájdalmas élmény, mégis elérkezik olykor a pillanat, hogy kapcsolatoktól is búcsúznunk kell. Néha azért, mert mi döntünk úgy, hogy nem szeretnénk, ha a másik a továbbiakban az életünk része lenne, néha azért, mert a másik érez hasonlóan, néha azért, mert nem működik együtt, néha pedig azért, mert a másik halálával fizikailag is megszakad a kapcsolat. Valamilyen formában mindannyiunknak meg kell küzdeni a veszteséggel és olykor a számunkra fontos kapcsolatok elgyászolásával is, azonban vannak olyanok, akikben már a másik lehetséges elvesztése is nagyon erős szorongást vált ki. Az ilyen személyek olykor saját maguk taszítják el a másikat, pusztán azért, hogy ne kelljen átélniük azt az érzést, hogy a másik elhagyja őt.

Mik lehetnek a jellemző jegyek a túlzott elhagyástól való félelem esetén?

• A mélyebb kapcsolatok tudatos kerülése vagy a meglévő kapcsolat folyamatos szabotálása, gyakran túlreagáló, irracionális viselkedéssel, olykor játszmákkal (például: „Tudom, hogy megcsalsz, én úgysem vagyok elég jó neked, látom a tekintetedből”)
• Promiszkuitás vagy kapcsolatról kapcsolatra ugrálás, elköteleződés helyett inkább kilépés a kapcsolatból
• Mérgező kapcsolatokban való ragadás, mivel az egyedüllét még a rossz kapcsolattól is ijesztőbb
• Folyamatos külső megerősítés iránti igény: „Ugye mindig itt leszel?, Ugye én vagyok a legszebb?, Ugye csak én kellek neked? Még mindig szeretsz?
• A társ mély érzelmeinek a megkérdőjelezése
• A társ viselkedésében folyamatos „jelek” keresése, amik a feltevéseket igazolják
• Túlzottan figyelmes, már-már megalázkodó viselkedés, extra simulékonyság és rugalmasság („Nekem bárhogy jó, csak maradj velem”)

Mi állhat a háttérben?

• intimitástól való félelem
• a gyermekkori traumatizációs élmények
• szexuális abúzus
• érzelmi elhanyagolás, bántalmazás
• gyermekként a szülők elérhetetlensége
• traumatikus veszteség

Az elhagyástól való félelem leküzdésében kiemelten nagy szerepet tölthet be a mélyebb, átfogóbb önismeret, valamint a pszichoterápiás munka. Ha magára ismert, ne féljen segítséget kérni!

Készítette: Zoltai Alexandra, pszichológus

Szerző