Kiégés, azaz a burnout szindróma

2023. 04. 30.   |   Nincs hozzászólás »   

Ha téged vagy egy számodra fontos személyt is érint, akkor ez a cikk neked szól!

A kiégés jelensége mai rohanó világunkban egyre többeket érint. Fogalmát és tünetegyüttesét Herbert Freudenberger pszichoanalitikus alkotta meg. Megfogalmazásában a kiégés („burnout”) a tartós érzelmi megterhelések és stressz hatására létrejövő fizikai, érzelmi és mentális kimerülés krónikus állapota. Gyakran együtt jár a reménytelenség és inkompetencia érzésével, az addigi célok és motiváció elvesztésével. Egy hosszantartó foglalkozási stressz következtében kialakult tünetegyüttes.

Hogy ismerhető fel? Fő tünetei:

• érzelmi, fizikai és mentális kimerülés
• deperszonalizáció- azaz elszemélytelenedés, amikor a személy saját testi és szellemi folyamataitól elkülönül, önmagának külső megfigyelőjévé válik
• reménytelenség, motiválatlanság érzése
• munkával és élettel kapcsolatos lelkesedés hiánya
• csökkent teljesítmény és inkompetencia érzése
• alacsony önbecsülés

Mivel a kiégés nem egy hirtelen fellépő, pillanatnyi állapot, hanem egy hosszan kialakuló lelki folyamat, ezért 5 fő fázisát különböztetjük meg, melyek segítségedre lehetnek az időben történő felismerésben:

1. Az idealizmus fázisa: A személy még lelkesedik a munkájáért, kollégáival és ügyfeleivel segítőkész, szociális. Irreális elvárásokat támaszt maga felé és azonnali eredményekre törekszik. Nincs éles határ a magánélete és a munka között.
2. A realizmus fázisa: A személy felismeri a változtatás igényét, prioritásokat állít, szelektál és határokat igyekszik kijelölni. Ha ez a szakasz nem zárul sikerrel, akkor a 3. fázisba lép.
3. Stagnálás, kiábrándulás fázisa: Csökken a személy érdeklődése szakmája, az ügyfelek és a feladatok felé. Enyhe teljesítménycsökkenés veszi kezdetét, ami megalapozza a későbbi inkompetencia érzését. Csökken a munkahelyi kapcsolatok intenzitása.
4. Frusztráció fázisa: Megromlik a kollégákkal, ügyfelekkel való kapcsolata, a kapcsolattartás, kezdeményezés egyre terhesebb számára. Szakmai és közéleti tevékenységeit minimalizálja és minden ilyen jellegű tevékenységet értelmetlennek él meg. Elbizonytalanodik, kételkedik hivatásának értékében, értelmében.
5. Apátia fázisa: Munkáját rutin-sémaszerűen végzi, kerüli a munkahelyi kapcsolatokat. Negatív, unott vagy ellenséges hangulat, hozzáállás jellemzi. Megjelenhetnek pszichoszomatikus tünetek, szorongás és depresszió.

A pontosabb felismerés érdekében Hézser kutatásában ezt az 5 fázist 12 jól azonosítható lépcsőfokra osztotta fel, melyek a személytől és az életkörülményektől függően eltérő intenzitásúak lehetnek. Mik ezek a lépcsőfokok?

1. A bizonyítani akarástól a bizonyításkényszerig
2. Fokozott erőfeszítés és bevonódás
3. A személyes vágyak, igények elhanyagolása
4. A személyes konfliktusok, testi szükségletek elpalástolása à testi kimerülés
5. A személyes értékrend megváltozása
6. A fellépő problémák tagadása
7. Visszahúzódás
8. Magatartás és viselkedés változás (védekezés, érzéketlen, közönyös hozzáállás)
9. Deperszonalizáció
10. Belső üresség érzése
11. Depresszió
12. Teljes kiégettség

De hiába ismerjük az alábbi lépcsőfokokat és ismerjük fel időben a problémát, talán a legfontosabb lépés mindig a prevenció, azaz a megelőzés. Mik segíthetnek, minket a megelőzésben? Fontos tudni, hogy van pár személyiségjegy és életkörülmény, ami jobban hajlamosíthat minket a kiégésre. Ilyenek a maximalizmus, a külső kontroll (a személy úgy érzi nem ő irányítja, ami vele történik, külső tényezők áldozata), a szociális készségek hiánya, a szorongásra való hajlam, a konfliktuskerülés, alacsony frusztrációtűrés és megküzdési készség, az életközepi válság, egy gyászfolyamat és egyéb hirtelen fellépő életproblémák. Ha ezek körül több is jellemző ránk vagy jelen van életünkben, érdemes nagyobb figyelmet fordítanunk a munka és magánélet egyensúlyának megtartására, motivációnk, kreativitásunk szinten tartására, a folyamatos feltöltődésre és öngondoskodásra.

Íme pár technika, ötlet, ami segíthet minket a megelőzésben, vagy akár a kiégés kezdetleges lépéseinek megállításában:

• Az énhatárok kijelölése

Érdemes meghatároznunk előre, hogy mi az az időkeret, amit az életünkből munkára szánunk és a munkahelyi bevonódásunkat ehhez mérten kialakítani.

• Foglalkozásunk, hivatásunk tudatos megválasztása

Ha tudatosan, személyes vágyaink, képességeink mentén választunk hivatást magunknak hosszabbtávon leszünk képesek motivációnk és lelkesedésünk szinten tartására.

• Társas támasz

A probléma megelőzésében és kezelésében is nagyon fontos szerepe van társas kapcsolatainknak. A ventilláció sokat segíthet nekünk az érzelmi feszültség és stressz csökkentésében és a jelentkező problémák több nézőpontból való szemlélésében.

• Hobbi

Fontos, hogy legyen egy olyan tevékenység az életünkben, amit önmagunkért végzünk. Amely teljesítmény szempontok nélkül feltölt bennünket, növeli önbecsülésünket, ezáltal megküzdési lehetőségként és védőfaktorként szolgál a krízis helyzetekben.

• Öngondoskodás

Ide tartozik a testi és lelki öngondoskodás egyaránt. Fontos egészségünk szinten tartása, a rendszeres megfelelő minőségű étkezés, elegendő alvás és megfelelő mennyiségű testmozgás. Továbbá fontos a lelki öngondoskodás az önelfogadás, az énhatárok megtartása, a hobbi bevezetése vagy esetleg relaxációs technikák segítségével.

• Relaxáció

Következő cikkemben hozok pár egyszerű, otthon önmagunk által is könnyen elvégezhető relaxációs technikát nektek.

• Segítség kérés

Ez talán az egyik legfontosabb! Ha felismertük a problémát, ne féljünk segítséget kérni! Fordulhatunk kezdetben akár önsegítő csoportokhoz, ahol társas támaszra lelhetünk és hatékony ötleteket kaphatunk. Ha szükségét érezzük felkereshetünk egy pszichológust, aki egyéni folyamatinkra koncentrálva segít nekünk. Ha a kereteink nem engedik, akkor fordulhatunk a helyi szakrendelőhöz, kórházhoz, ahol kaphatunk megfelelő segítséget a problémánk kezelésére.

Felhasznált irodalmak, ahol a témáról tovább olvashatsz:

Kollár Cs. (2014). A munkahelyi kiégés (burnout szindróma) elméleti megközelítése, kutatási irányai és közgazdaságtudományi aspektusa. Fluentum, 1(3), 1-19.

Mihálka, M. (2023). A kiégés kialakulása és megelőzése. Iskolakultúra, 33(1-2), 111-127.

Lubinszki M.. (2012). A kiégés komplex értelmezése és prevenciós lehetőségei a pedagóguspályán. Illésné Kovács Mária (szerk.) Docēre et movēre–Bölcsészet-és társadalomtudományi tanulmányok a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 20, 263-276.

A cikk szerzője:  Czifra Dorina, pszichológus

Szerző