Törődj magaddal, megéri!

2018. 08. 08.   |   Ágnes Bereczki    |   Nincs hozzászólás »   

Amikor megkérdezem ismerőseimet, klienseimet, hogy mikor volt utoljára, hogy kizárólag csak a saját kedvükért vagy saját örömükre csináltak valamit, legtöbben hosszasan gondolkodnak, és ritkán válaszolnak azonnal.  A túlhajszolt életünkben a munka, a család, a barátok (de ide sorolhatnám a közösségi médiát, az internetet) rengeteg időt és energiát vesz el tőlünk, olyannyira, hogy emellett magunkra egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevés marad. Amúgy is jobban szeretünk másokkal törődni, mint magunkkal foglalkozni, meg arra szocializálódtunk, hogy másokról kell gondoskodnunk, így háttérbe szorul, vagy fel sem merül, hogy saját igényeinkre is reagáljunk. Pedig minden olyan tevékenység, amit saját érdekünkben teszünk az öngondoskodás jegyében sokszorosan megtérül.

Te is túlgondolod a dolgokat?

2018. 06. 13.   |   Ágnes Bereczki    |   Nincs hozzászólás »   

Gondolkodás és túlgondolás

Alapvetően gondolkodó emberek vagyunk, napi szinten rengeteg döntést hozunk, és annak mentén cselekszünk. Van, akinek ez könnyen, van, akinek lassabban megy, ez természetes. Mindannyiunkkal előfordult már, hogy egy adott problémával nehezen boldogultunk, mert nem találtunk rá kézenfekvő és megnyugtató megoldást, emiatt órákig, napokig vagy akár hetekig is rágódtunk rajta. Folyamatosan törtük rajta a fejünket, és nem tudtuk kiverni a fejünkből, esetleg az is előfordult, hogy aludni sem tudtunk miatta. Jobb esetben kellemes izgalmat éltünk át a megoldáshoz vezető úton, rosszabb esetben feszültek, idegesek lettünk, vagy akár szorongással töltött el bennünket, ha csak eszünkbe jutott. Ugye ismerős.

Hol kellene már tartanom?

2018. 03. 24.   |   Eszter Bakó    |   Nincs hozzászólás »   

 „ Ő többet keres, neki jobb a pozíciója, kreatívabb a munkája. Ő gazdag családból származik, nem kell albérletet fizetnie. Neki már van gyereke. Ő soványabb, de nekem szebb a hajam.  Nekem vannak gyerekeim, de ő meg a csúcson van a karrierjében…neki már vannak unokái, az én gyerekeimnek meg csak diplomái”.

A szempontok, melyek mentén folyamatosan méricskéljük magunkat és másokat talán mindannyiunknak ismerősek. Folyamatosan összehasonlítgatjuk magunkat másokkal, ki jobban, ki kevésbé. „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat”- fogalmazta meg oly’ szépen József Attila; bár ő valószínűleg nem a néha irigységből, máskor önbizalomhiányból, illetve különböző félelmekből  táplálkozó összehasonlítgatásra gondol, amikor ezeket a sorokat halljuk tőle.

Meg lehet-e menteni egy másik embert?

2018. 03. 01.   |   Eszter Bakó    |   Nincs hozzászólás »   

Valószínűleg már a legtöbben kerültünk életünkben abba a helyzetbe, hogy valakinek erőnkön felül segíteni szerettünk volna, kimenteni, megmenteni őt egy lehetetlen élethelyzetből, kapcsolatból, vagy pusztán saját önkorlátozó hiedelmei rabságából. Tettük ezt azért, mert szeretjük az illetőt, szánjuk őt, vagy éppen emlékeztet minket valakire, aki nagyon fontos  az életünkben. Mások segítése, vagy megmentése azonban egy rendkívül érdekes és érzékeny terület, és gyakran lehet  a túlteljesített szerepből fakadó erőeltolódást tapasztalni.

Egy nő két dologért képes bármire: hogy legyen és hogy ne legyen gyermeke – ilyen örökbe adni II.

2018. 02. 02.   |   Kinga Dengyel    |   Nincs hozzászólás »   

A szüléssel nem csak gyermek, hanem anya is születik, ahogy arról korábban már írtunk. Mindez miképpen befolyásolja azokat a szülő nőket, akik lemondani készülnek a gyermekükről?

A szakma álláspontja eltér abban, hogy a leendő örökbefogadó szülők jelen legyenek-e a szülésnél, születésnél. Ez a lehetőség, noha elsőre szokatlannak hangozhat, bizonyos szervezetek szerint segítheti az örökbefogadás háromszögének szereplőit – a vér szerinti szülőket, az örökbefogadó szülőket és az örökbefogadott gyermeket – abban, hogy könnyebben kapcsolódjanak egymás történetéhez, melynek segítségével jobban megértik, hogyan érezheti magát a másik fél. Kölcsönösen elindulhat a tisztelet és hála érzése az iránt a személy iránt, aki megszüli a gyermeket, ill. aki később fel fogja nevelni őt.

Újévi fogadalmak és betartásuk

2018. 01. 15.   |   Ágnes Bereczki    |   Nincs hozzászólás »   

Az új év eleje az új fogadalmak ideje. Vagy annyira nem is újak? Ugyanazok a vágyak, álmok kerülnek elő, mint tavaly, meg azelőtt? Próbálkozunk, hátha idén sikerül elérni, vagy mégis új vágyaktól hajtva új dolgokat fogadunk meg? Legyenek újak vagy korábbiak, kezdetben óriási hévvel belevágunk a megvalósításba, majd szép lassan, ahogy telik az idő, a kezdeti lelkesedés elfogy. Az első néhány kudarc élménynél megtorpanunk, aztán már nem tűnik olyan fontosnak, hogy további erőfeszítéseket tegyünk, végül lemondunk a céljainkról. Törvényszerű, hogy ennek így kell lennie? Vagy mit tehetünk azért, hogy idén másképp történjen? Szeretnék bemutatni néhány ötletet, amelyek segítenek betartani az újévi fogadalmakat, vagy akár megváltoztatni szokásokat. Ha sikerül, magunkkal is elégedettebbek leszünk, és az önbecsülésünknek is jót tesz.

Hogyan legyünk jóban az exszel?…avagy szakítás ünnepi fényben

2017. 12. 27.   |   Eszter Bakó    |   Nincs hozzászólás »   

Az ünnepek időszakában, jellemzően intenzívebben éljük át mindazokat az érzéseket, amik a hétköznapok rohanásában talán jobban elvesznek bennünk, és amik felgyülemlettek az elmúlt időszak életeseményei során. Ilyenkor gyakran más fényben látjuk azokat a megszakadt párkapcsolatokat is és helyüket, szerepüket az életünkben, melyek valaha- sőt, talán még mindig- sokat jelentenek számunkra. Ilyenkor különösen vágyhatunk a harmóniára, békére, egymással és az életünk eseményeivel való kiengesztelődésre.

Egy nő két dologért képes bármire: hogy legyen és hogy ne legyen gyermeke – ilyen örökbe adni I.

2017. 11. 02.   |   Kinga Dengyel    |   Nincs hozzászólás »   

Az örökbefogadás, vagy másképp adoptálás egy olyan téma, amiről általában mindenkinek van valamilyen elképzelése, azonban sokan még csak nem is sejtjük, hogy ez mennyire átalakult mára ahhoz képest, ahogy azt gyermekkorunk meséiből, világháborús filmekből, vagy a ma is keringő (tév)hitekből ismertük.

Mindennapi játszmáink

2017. 10. 19.   |   Balatincz Gabriella    |   Nincs hozzászólás »   

Mostanában divatos lett a játszma kifejezés, de vajon felismerjük-e, ha előidézzük vagy épp áldozatul estünk egy játszmának?  Nézzünk meg közelebbről egy konkrét helyzetet!

Te mindig… , te soha… te állandóan!

Egy esős hétköznap este. A férj a kanapén fekve meccset néz, a feleség a konyhában sertepertél, majd gondol egyet és szexi ruhában belibben a TV elé. A férj jelzi, hogy nem látja tőle a meccset, erre az asszony felhördül: „Te mindig a TV-t bámulod és sose figyelsz rám!”  Erre a férj: „Elegem van, hogy állandóan a hisztidet kell hallgatnom!” Az este további részében az asszony látványosan hallgat (vagyis duzzog) és várja, hogy párja kiengesztelje. Mindeközben a férj azon gondolkodik (ha gondolkodik), hogy mi baja lehet a párjának, ő semmi rosszat nem mondott neki. Végződhetett volna az este egy mindent felülmúló szeretkezéssel is, mégsem így történt. Vajon miért?

Szexuális tévhitek, hiedelmek, mítoszok – I. rész

2017. 09. 14.   |   admin    |   Nincs hozzászólás »   

Szexológusként sokszor tapasztalom, hogy a szexuális problémák mögött különböző szexuális hiedelmek, tévhitek, mítoszok húzódnak meg. Ezek a szexuális együttlétek megélését, felszabadultságát hátráltathatják és destruktívan hathatnak. A szexualitásról már születésünktől kezdve rengeteg információt kapunk a szűkebb és tágabb környezetünktől, valamint a médiából. Ez folyamatosan alakítja a gondolkodásunkat és a szexuális viselkedésünket. A problémát az jelenti, hogy gyakran ezek az információk félreérthetőek és nem, vagy csak részben fedik a valóságot. További nehézséget jelent, hogy sokan ezeket a hiedelmeket tényként kezelik, beépül a gondolkodásukba és a tapasztalt negatív hatások ellenére is mereven ragaszkodnak hozzá. A következőkben ilyen szexuális tévhiteket, hiedelmeket valamint szexuális mítoszokat fogok tárgyalni három részben.