Az élet értelméről való elmélkedés a koronavírus idején- Viktor Frankl és a logoterápia segítségével

2020. 04. 19.   |   Eszter Bakó    |   Nincs hozzászólás »   

“Amire itt szükség van: teljes fordulat az élet értelme iránti kérdés feltevésében: meg kell tanulnunk…, hogy  valójában soha nem azon múlik, mi mit várhatunk még az élettől, hanem, inkább csak azon, hogy az élet mit vár el mitőlünk!”

Az elmúlt hetekben mindannyian-beleértve minket pszichológusokat is- egy nem mindennapi létélményben van részünk. Egy olyan váratlan dolog fordította ki életünket a megszokott kerékvágásából, amire sem lelkileg, sem pedig technikailag nem voltunk felkészülve. Mindkét folyamat még éppen zajlik, mindannyian „processzáljuk” az eseményeket és haladunk a gyászfolyamat különböző állomásain: a helyzet tagadásából indultunk talán a legtöbben- nekem legalábbis nagyon nehéz volt elfogadni, hogy ez most akkor az új valóság-, aztán, ahogy nagy nehezen szembesültünk a valósággal, sokan találkoztunk és találkozunk a dühünkkel, csalódottságunkkal, azok miatt a  dolgok miatt, amit elvesz tőlünk az élet a járványhelyzet által.

Ki segíthet? Kit keressek?

2020. 04. 01.   |   Király-Posztós Ágnes    |   Nincs hozzászólás »   

Pszichológuskereső kisokos

Talán nagyon nehéz eligazodni laikusként a pszichológia és a képzettségek útvesztőiben. Sokszor fordul elő, hogy szimpátia alapján választ valaki szakembert, ami nagyon jó, hiszen kell bizalom ahhoz, hogy valakihez a nehézségeinket el tudjuk vinni, meg tudjuk mutatni magunkat.

Ugyanakkor a pszichológia beláthatatlanul nagy terület, emiatt, ahogy a szakorvosoknak is különböző specializációjuk van, amiben elmélyednek, a pszichológusok is több különböző szakterületen tevékenykednek.
Sokszor keveredik a pszichológus és a pszichiáter fogalma is. Még több kavarodást okozhat, hogy miben különbözünk egymástól mi, pszichológusok, ki mihez ért, és mikor, miért, hova küldjük tovább esetlegesen a klienseket, betegeket.

A lehetőségekről, a megfelelő pszichológiai ellátás kiválasztásához szeretne segítséget nyújtani itt egy nagyon rövid, néhány gondolatnyi összefoglaló.

Tippek a szorongás leküzdéséhez a koronavírus járvány idején

2020. 03. 29.   |   Ágnes Bereczki    |   Nincs hozzászólás »   

 A koronavírus járvány egy jelentős stressz forrást jelent mindannyiunknak, és attól függően kinek milyen megküzdési módjai vannak, teljesen változóan reagálunk. Van, aki teljesen közömbös és higgadt tud maradni, míg mások szorongással, vagy pánikszerű tünetekkel küzdenek, és lehet olyan is, aki halálfélelmet érez.

Szorongás akkor keletkezik bennünk, amikor valamilyen veszélyt észlelünk, amikor nem tudjuk mivel állunk szemben, és azt gondoljuk, nem tudunk hatékonyan védekezni ellene. Jelenleg a járvány és a hozzá kapcsolódó intézkedések kapcsán a mentálisan egészséges emberekben is megjelenhet az érzés, hogy nem tudjuk kontrollálni a kialakult helyzetet, nem rajtunk múlik, hogy mi fog történni, és emiatt nagy a bizonytalanság, leginkább ez okoz most szorongást, félelmet. Van néhány módszer, ami talán segít leküzdeni a szorongást, ezeket szeretném bemutatni a cikkben.

Mókuskerékből kényszerleállásba

2020. 03. 24.   |   Eszter Bakó    |   Nincs hozzászólás »   

Legtöbbünk élete- és maga a világ működése is- olyan gyorsan és olyan mértékben változott meg az elmúlt bő egy hét leforgása alatt, amit elképzelni sem tudtunk. Biztos vagyok benne, hogy kevesek fejében létezett az életünket ily módon befolyásoló forgatókönyv.

Számomra azért is nagyon különös a jelen helyzet, mert szinte alig volt “a vírus előtti időkben” olyan hozzám járó ember, akinek a túlhajszoltság, a mókuskerék, a testi-lelki kimerültség, a kiégés veszélye, vagy annak jelensége ne tartozott volna visszatérő témái közé. Most aztán ez a sok fontos ember, aki bár élvezte hobbijai, munkája és szociális kapcsolatai hálóját – amiben rendre egy idő elteltével közepesen vagy nagyon kipurcant- most bizonytalan ideig- szobafogságra kényszerült. (Bevallom én is közéjük tartozom.)

Home office gyerekkel, avagy távmunka koronavírus idején

2020. 03. 15.   |   Karácsonyi Eszter    |   Nincs hozzászólás »   

Ha a kialakult járványügyi helyzet szempontjából a dolgozó társadalom szerencsésebb részéhez tartozol, akkor a munkád lehetővé teszi, hogy meglépd a legfontosabbat: törekszel a nullkontaktra, azaz kerülöd az érintkezést másokkal, otthon maradsz, és otthonról is dolgozol. Arra kérlek, hogy vedd komolyan a – jelenleg még csak – önkéntes karantént, hiszen ezzel tudod a leghatékonyabban segíteni azokat, akik munkájuk által nap mint nap egészségügyi kockázatoknak teszik ki magukat.

A távmunkának ugyanakkor megvannak a maga kihívásai, nem véletlenül vannak tréningek a témában, beleértve az asszertív kommunikáció,  önálló időgazdálkodás és energiamenedzsment területeit, hogy csak pár példát említsek. De hogyan boldogulj abban a nehezített helyzetben, ha közben az intézménybezárások miatt otthon vannak a bölcsődés, óvodás, iskolás gyerekeid is? Főleg úgy, hogy a legtöbbet segítségül hívott nagyszülők most nem tudnak tehermentesíteni, hiszen őket igyekszünk leginkább mindenkitől elkülöníteni. Jelen cikk pár tippel próbál segíteni, hogyan balanszírozz ebben a nehéz időszakban.

Lassan utolérjük magunkat – a lelassulásról egy kicsit másképp

2019. 12. 02.   |   Gabriella Horváth    |   Nincs hozzászólás »   

Az, hogy “rohanó világban élünk”, már szinte meghaladott közhelynek számít. Emellett egyre többet hallhatjuk a “lelassulás” kifejezést, azt hogy érdemes egy kicsit lelassulni a mindennapjainkban… De mit is jelenthet ez?

Palackba zárt szellem, avagy a ghosting viselkedés ára

2019. 09. 29.   |   Karácsonyi Eszter    |   Nincs hozzászólás »   

Bejelentkeztél a szerda esti jógára, majd közbejött valami, de a foglalásodat már nem törölted? Addig húzódott egy használt cipő átvétele, hogy inkább szó nélkül elálltál a megállapodástól, és felfüggesztetted az erről folyó online egyeztetetést? Nem mentél el egy állásinterjúra, úgyhogy arra a pár órára kikapcsoltad a telefont, nehogy kérdőre vonhassanak, miért nem vagy épp a helyszínen?

A velünk élő hős

2019. 09. 27.   |   Eszter Bakó    |   Nincs hozzászólás »   

Tegye fel a kezét, aki még nem érezte magát mélyponton, azaz egy olyan helyen, ahonnan nagyon kilátástalannak tűnt a kifelé vezető út, vagy netán nem is látszódott, hogy van-e olyan. Én egy ilyen időszakomban ismerkedtem meg sorszerűnek tűnő módon egy külföldi utazásom során a „hős útja” modellel, mely aha-élmény- szerű felismerést adott számomra akkori égető „miért?” jellegű kérdéseimre, illetve legfőképpen arra, hogy rálátást nyerjek, hogy éppen hol is tartok az életemben.

Egy nő két dologért képes bármire: hogy legyen és hogy ne legyen gyermeke – ilyen örökbe fogadni III.

2018. 08. 26.   |   Kinga Dengyel    |   Nincs hozzászólás »   

Ahogy korábbi két cikkünkben bepillantást nyertünk a vér szerinti szülők helyzetébe és végigjártuk gyakran viszontagságos útjukat az örökbeadásig, úgy most az örökbefogadó szülő(k) életét is megvilágítjuk. Vajon milyen lehet gyermekre várni, akármi áron?

Az örökbefogadási háromszög szereplői az életadó szülőkön és az örökbeadott gyermeken túl az adoptáló szülők, akik általában gyermektelen párok vagy egyedülálló hölgyek, urak. Ők azok a nők és férfiak, akik gyakran hosszú és fájdalmas éveken mentek keresztül, mire eljutottak az örökbefogadás gondolatáig, majd újabb 2-5 év, mire örökbefogadott gyermekükkel elkezdhettek családi életet élni. A vélt vagy valós meddőség okozta veszteség ugyanis felér egy gyermek vagy társ elvesztésének a fájdalmával.

Törődj magaddal, megéri!

2018. 08. 08.   |   Ágnes Bereczki    |   Nincs hozzászólás »   

Amikor megkérdezem ismerőseimet, klienseimet, hogy mikor volt utoljára, hogy kizárólag csak a saját kedvükért vagy saját örömükre csináltak valamit, legtöbben hosszasan gondolkodnak, és ritkán válaszolnak azonnal.  A túlhajszolt életünkben a munka, a család, a barátok (de ide sorolhatnám a közösségi médiát, az internetet) rengeteg időt és energiát vesz el tőlünk, olyannyira, hogy emellett magunkra egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevés marad. Amúgy is jobban szeretünk másokkal törődni, mint magunkkal foglalkozni, meg arra szocializálódtunk, hogy másokról kell gondoskodnunk, így háttérbe szorul, vagy fel sem merül, hogy saját igényeinkre is reagáljunk. Pedig minden olyan tevékenység, amit saját érdekünkben teszünk az öngondoskodás jegyében sokszorosan megtérül.