Egy nő két dologért képes bármire: hogy legyen és hogy ne legyen gyermeke – ilyen örökbe fogadni III.

Ahogy korábbi két cikkünkben bepillantást nyertünk a vér szerinti szülők helyzetébe és végigjártuk gyakran viszontagságos útjukat az örökbeadásig, úgy most az örökbefogadó szülő(k) életét is megvilágítjuk. Vajon milyen lehet gyermekre várni, akármi áron?

Az örökbefogadási háromszög szereplői az életadó szülőkön és az örökbeadott gyermeken túl az adoptáló szülők, akik általában gyermektelen párok vagy egyedülálló hölgyek, urak. Ők azok a nők és férfiak, akik gyakran hosszú és fájdalmas éveken mentek keresztül, mire eljutottak az örökbefogadás gondolatáig, majd újabb 2-5 év, mire örökbefogadott gyermekükkel elkezdhettek családi életet élni. A vélt vagy valós meddőség okozta veszteség ugyanis felér egy gyermek vagy társ elvesztésének a fájdalmával.

Törődj magaddal, megéri!

Amikor megkérdezem ismerőseimet, klienseimet, hogy mikor volt utoljára, hogy kizárólag csak a saját kedvükért vagy saját örömükre csináltak valamit, legtöbben hosszasan gondolkodnak, és ritkán válaszolnak azonnal.  A túlhajszolt életünkben a munka, a család, a barátok (de ide sorolhatnám a közösségi médiát, az internetet) rengeteg időt és energiát vesz el tőlünk, olyannyira, hogy emellett magunkra egyáltalán nem, vagy csak nagyon kevés marad. Amúgy is jobban szeretünk másokkal törődni, mint magunkkal foglalkozni, meg arra szocializálódtunk, hogy másokról kell gondoskodnunk, így háttérbe szorul, vagy fel sem merül, hogy saját igényeinkre is reagáljunk. Pedig minden olyan tevékenység, amit saját érdekünkben teszünk az öngondoskodás jegyében sokszorosan megtérül.

Te is túlgondolod a dolgokat?

Gondolkodás és túlgondolás

Alapvetően gondolkodó emberek vagyunk, napi szinten rengeteg döntést hozunk, és annak mentén cselekszünk. Van, akinek ez könnyen, van, akinek lassabban megy, ez természetes. Mindannyiunkkal előfordult már, hogy egy adott problémával nehezen boldogultunk, mert nem találtunk rá kézenfekvő és megnyugtató megoldást, emiatt órákig, napokig vagy akár hetekig is rágódtunk rajta. Folyamatosan törtük rajta a fejünket, és nem tudtuk kiverni a fejünkből, esetleg az is előfordult, hogy aludni sem tudtunk miatta. Jobb esetben kellemes izgalmat éltünk át a megoldáshoz vezető úton, rosszabb esetben feszültek, idegesek lettünk, vagy akár szorongással töltött el bennünket, ha csak eszünkbe jutott. Ugye ismerős.