A halogatás nem (csak) időgazdálkodási probléma

A halogatás jelensége mindannyiunknak ismerős. Ez az egyik leggyakoribb és legalattomosabb gátja a produktivitásnak. Néhányan az életük összes területén jelentkező nehézségként tapasztalják meg, míg mások ritkábban, csak bizonyos helyzetekben szembesülnek vele. A halogatás válhat akár krónikussá is, egészségügyi problémák sorát okozva. Hiába az untig hallgatott mondás, „Amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra” – sokszor egyszerűen képtelenek vagyunk megszabadulni ettől a „rossz szokástól”. De valóban egy rossz szokásról, vagy esetleg lustaságról van szó? Mi áll a halogatás hátterében, és hogyan tudjuk jobban megérteni, s akár az előnyünkre fordítani?

Mérgező kapcsolataink-avagy miért ragadunk benne?

Az emberi kapcsolatok kiemelten fontos szerepet játszanak az életünkben, s tudományos kutatások is alátámasztják, hogy a jó kapcsolat, társas támasz egyfajta védőfaktorként is szolgál a mindennapi életvitel és a mindennapi krízisek során. Vannak azonban azok a típusú kapcsolatok, amelyek rombolóak, s ezáltal sok esetben önbizalom csökkenést eredményeznek. Ezek a napjainkban gyakran emlegetett mérgező vagy toxikus kapcsolatok.

Hogyan tedd a haragod segítőtársaddá?

„Ne várd szelíden azt a végső éjt,
Tombolj, dühöngj, az alkony hogyha jő,
Védd, védd, amíg csak védheted, a fényt!”

/Dylan Thomas/

A harag univerzális, a hat alapérzelem egyike. Teljesen természetes, hogy időnként haragot élünk át, amikor akadályoztatva érezzük magunkat céljaink elérésében vagy igazságtalanság áldozatává válunk. Megemelkedik a vérnyomásunk, pulzusunk az egekbe szökken, az adrenalin pedig azonnali cselekvésre sarkall minket. Ez mind teljesen természetes testi reakció: felkészít bennünket a koncentrált és hatékony cselekvésre. A harag hasznos információval is szolgál: jelzi, hogy határainkat fenyegeti, talán át is lépte valaki vagy valami. Vannak azonban helyzetek, amikor tanácstalanul állunk a bennünk dúló érzelmi vihar előtt.