A minap összezörrentem a párommal. Be kell valljam, nem volt szükséges. A téma nem annyira mély, hogy egy mindkét fél részéről nyílt beszélgetéssel ne lehessen negyed óra alatt megbeszélni. Mindössze arra szerettem volna megkérni a kedvest, hogy a főztömet ne hasonlítgassa máséhoz. Nos, én a rossz időzítéssel, rossz kezdőmondattal egy álmatlan éjszakát és azt követő végigagyalt napot okoztam magunknak. Mire kellett volna odafigyelnem?

A férfiak képesek ugyanolyan lelkiállapotban beszélni mindenkivel, legyen az szerelem, kolléga, anya, barát. Ezt a tulajdonságot én magamnak csak úgy fogalmaztam meg, hogy képesek megőrizni a lélekjelenlétüket, és ezt szívből irigylem tőlük.  Én egyenlőre figyelem magam, hogy beszélek otthon, a munkahelyemen? Valaha tanultam tárgyalástechnikát… gondoltam, előkapom a régi jegyzeteimet, hátha találok valami hasznos útmutatót, melyet a magánéletemre vonatkoztathatok. Ha ösztönből nem megy a célravezető, nyugodt beszélgetés, gondoltam, olvasok róla, aztán a bevésődésben reménykedve alkamazom a technikákat.

A tárgyalás definíciója: „a tárgyalás, mint kommunikációs helyzet, valamely, részben vagy egészben meghatározott célok elérése érdekében (…) felek olyan kommunikációja, amely e célok elérése érdekében a felek számára kölcsönösen elfogadható megállapodás megkötésére irányul.” Mik volnának a helyes lépések, mielőtt leülök a kedveshez egy ártatlan kéréssel a jövőre vonatkozóan? A tervezés, felkészülés a magánéletben is nagyon fontos. A beszélgetés előtt végiggondolom az összes lehetséges forgatókönyvet. Magamban meg kell fogalmaznom a célt, amit a beszélgetéssel el szeretnék érni. Jelen esetben azt, hogy a kedves párom az általam készített étel minőségét senkiéhez ne hasonlítsa. Se ex főztjéhez, se anyukáéhoz, se nagymamáéhoz, se top chef remekéhez, legyen neki az én főztem új és egyedi. Ahhoz, hogy az általam fontosnak és kényesnek tartott téma értő fülekre találhasson, tudnom kell, hogy kinek fogom ezeket mondani. Ezt úgy hívja a szakirodalom, hogy ismerni kell a tárgyalópartnert. Banálisnak tűnik a kijelentés, mégis fontos: tudjuk, ki a párunk, és a lehetséges reakcióit is. Ez a kapcsolat elején viszonylag nehéz. A beszélgetést megelőzően érdemes bensőséges légkört teremteni mint az élet bármely területén, a párkapcsolati beszélgetések esetén is tudni kell jókor jó helyen lenni. Az időpont,-helyszínválasztást  a neves alkalomkor elrontottam, pontosabban a lehető legrosszabbul csináltam. Este a napi hajtás után kimerült voltam, ráadásul dühös magamra, amiért még nem találtam alkalmat a „nagybeszélgetéshez”. Láttam rajta, és a párom közölte is, hogy ő milyen fáradt és de jót fog aludni. Így 23: 30 fele, már pizsamában sikerült egy sértő mondattal előhoznom az egész témát. Ebből sem érdemi beszélgetés, sem pihenés nem lett, mindössze reggeli fáradtság és kérdőjelek a fejekben.  Másnap visszatértünk a témára, korrigálhattam.

Beszélgetés közben elkerülhetetlen az aktív figyelem alkalmazása. Cél, hogy megértsük a partner gondolatmenetét, ehhez pedig összpontosításra van szükség. Az értő figyelem megadásával ráadásul tiszteletet mutatunk a másik ember felé. Ez pedig egyenes út ahhoz, hogy a beszélgetőpartner is ránk koncentráljon, amikor mi beszélünk. A tisztelet megadása megy nekem a munkahelyen (mennie kell) de bizony a magánéletemben hajlamos vagyok néha elveszíteni  ezt. A maximális figyelem néha igen egyértelmű dolgokon múlik: a környezet kizárása – én pl. gyűlölöm, ha valaki nyomogatja a mobiltelefonját, mialatt én beszélek hozzá, – kommunikációt alátámasztó testbeszéd, – bólintás, személy felé fordulás, szemkontaktus. Célravazető, ha félre tesszük a partnerrel kapcsolatos előítéleteket (úgysem érti meg).  Amikor a másik fél beszél, akkor is érdemes néhány aranyszabályt betartani: az azonnali ítélkezést a beszéd befejezése utánra hagyni. Ez erős önfegyelmet kíván. A pszichologizálás, analizálás a beszélgetőpartnert – főleg, ha férfiember – elrettenti. Az én párom is csak meghallgatásra vágyik, nem arra, hogy kifejtsem neki, mit is gondol ő tudat alatt?

Ezek mellett mi lehet még hátráltató tényező a békülés előtt?

A rosszul sikerült beszélgetés vége felé a partner általi kifogáskezelésre érdemes felkészülni.   A kirobbant vita előtti „nyafogás” szólhat az időzítésnek, de már magának a témának is. Ha a partnerben is van valami kimondanivaló, általában egyetért a beszélgetés  helyénvalóságával. Ha a vita, beszélgetés végeztével még mindig marad kifogás, általában ez a közeljövőbeli közös együttműködés ellen irányul. Párkapcsolatban: ne térjünk vissza a témára a közeljövőben. Tipikus női fegyver még a beszélgetés közbeni visszavonulás, azaz hiszti. A férfi szereti végigvinni azt, amit elkezdett, legyen az egy lelki beszélgetés a kedvessel. Mi nők viszont tehetetlenségünkben gyakran hallgatásba burkolózunk. Ha valami, akkor ez igazán felidegesíti a férfit.

A vitákkal kapcsolatos általános hibák egyike, hogy a partner témával kapcsolatos problémáját a szócsatát kirobbantó fél elhanyagolja. Esetemben elképzelhető, hogy a páromnak egyfajta íz, amit volt munkahelyéről – vendéglátásban dolgozott – vagy otthonról hozott, nagyon hiányzik. Ezért keresi az általam főzött ételekben a más által használt íz világot. Majd megszokja az enyémet. Másik hiba lehet, hogy a pozíciók az érdekek fölé kerülnek. Ez munkahelyi beszélgetésnél gyakran látható, amikor a főnök rangja miatt nem hajlandó elfogadni a beosztottja javaslatát, ami pedig építő jelegű lenne. Magánéletben, ha a nő/férfi hordja a  nadrágot, a másik szava mit sem ér? Igaz, ez nagyanyáink korára volt inkább jellemző.

A beszélgetést érdemes kellemes légkörben befejezni. Nekünk például a békülési ceremóniánk az ölelés. Ezzel mutatjuk meg a másiknak, egymásnak, hogy kijött belőlünk, aminek ki kellett és helyrezökkent belső egyensúlyunk, ezáltal a világbéke. Ismerjük, a nyer-nyer, nyer-veszít, veszít-veszít lehetőséget. Én a nyer-nyer lehetőséget fogadom el, mert ha valaki vesztő helyzetből áll fel, a bizalma a másik emberben és a témában is örökre sérül.

A végére hadd szúrjam be a kihagyhatatlan női manipuláció kérdését. A nők legtöbbje kétértelműen kommunikál a férfival, míg az erősebb nem egyértelműen és egyenesen fejezi ki magát. A női manipuláció akkor bájos, ha nem tudatos, hanem érzelmi háttere van. Amint ez célorientált technikává válik, elrettenti a férfit, sőt a nő környezetében élők legtöbbjét is. Ez van lányok, csak őszintén!

Zsoldos Alexandra

Felhasznált anyagok:

HVG Extra Pszichológia 2016/3. (Emancipuláció). 

BKF Tárgyalástechnika jegyzet, 2013 ősz