A minap egy előadáson voltam a Bakáts téri plébánián. Az előadó: Ujváry András Richard Rohr: A férfi útja II. című könyve alapján dolgozott fel egy igen érdekfeszítő témát. Milyen az életre, párkapcsolatra érett férfi? Milyen az ember aki önmagát, egy nőt, egy családot, egy közösséget boldoggá tud tenni? Az előadás konklúziója az lett, hogy a kamaszkor utáni idenekemavilágot macsó magatartását követően a férfinak érdemes elmélyülnie önmagában, szembenézni félelmeivel, fájdalmaival. Ezt követően a tudatosított és szelídített fájdalmakkal együtt élve válhat példamutatóvá és cselekvővé. Ugye, milyen pofonegyszerű?
Először is, hogy jövök én ahhoz, hogy nőként a férfiszerepekről, helyes és helytelen viselkedési mintákról írjak? Látom a környezetemben élő férfiakat, és hallgatom a barátnőimet – és önmagamat-, milyen nehézségekkel küzdenek/küzdünk kapcsolatai(n)k-ban. Be kell valljam, azt tapasztalom , hogy egyre több férfi mélyül el az önvizsgálatban, és sajnos ebbe bele is ragad. Úgy ítélem, – ezzel a gondolattal nem vagyok egyedül, – ez korunk népbetegségévé nőtte ki magát. Mindenhol önmagát kereső és feldolgozó férfi, aki maga körül forog. Ebből ki kell jönni, nyitni a világ felé, döntésképessé, cselekvővé válni. Nézzük a Férfi útja II. milyen támpontokat ad a férfivá érés útján?
A könyv egy freskó leírásával indít. Ez San Franciscóban a Kegyelem Püspöki Katedrálisában található, három férfit és három nőt ábrázol, akik egy kört alkotnak. A három férfialak: a Tudat, Forma, Beszéd nevet kapta. Ők kifelé fordulnak, nézik és megnevezik a világot. A nők: Meditáció, Emlékezés, Dal a kör belseje felé fordulnak, szimbolikusan megteremtve és megerősítve a kapcsolatot. Ez az egység, ami nőkből és férfiakból áll, Rohr számára a lelkileg teljes embert szimbolizálja, aki egyesíti magában a nő és férfi dimenziót. Hogy érheti ezt el egy mai srác?
A szerző a történelmet is segítségül hívja ahhoz, hogy megmutassa, mi edzette a régi korok férfiját? Amikor Odüsszeusz útra indul, fiát, Télemakhoszt Mentórra bízza. Ő az álcázott Athéné, a bölcsesség és a harc női istene. Az ókori ember értette, hogy a fiatal férfinak meg kell találnia érzékenyebb részét, majd nőies oldalától el kell távolodnia. Ám ez egyedül nem megy. A férfibeavatás sok kultúrában megtalálható. Ez az a pillanat, amikor a kisfiút a férfiak tanácsa elválasztja anyjától, hogy harcra, bátorságra, a kudarcokkal való megküzdésre tanítja. Mindezt azért teszi, hogy a fiú önzetlenné, cselekvővé, alkotni akaróvá lehessen. Már a régiek is felismerték, hogy a fiú tanítását csakis bölcs férfiak végezhetik, akik végigjárták az utat, melyet meg fognak mutatni. Mindezen férfias utazás a későbbiekben a nők hasznára válik. Hiszen az önmagát már kivesézett, harcedzett férfi visszatér a nőhöz, igaz nem anyjához, hanem választottjához. „A szétválasztás egyesítés nélkül csak elidegenedés és magány. Az egyesítés szétválasztás nélkül csak odaadás és kölcsönös függőség. Mindkét esetben hiányzik a szeretet, ami a lelkiség lényege.” Ezt az író a személy érzelmes és cselekvő oldaláról fogalmazza meg.
Hogy manapság ki szolgálhat követendő példával a fiúk számára? Én azt gondolom, hogy egy, a gyerektől nem félő, nyílt és kommunikatív apa, aki büszke arra, amit addig letett az asztalra. Amennyiben az apa nem aktív a gyerek életében, annyi jó példát lehet találni! Sportedző, közösségvezető, pap, szaktanácsadó, nagybácsi, nagyapa, bátyus… Nekem, nőként is van egy „bölcsem”, a nagymamám, a férfiaknak sem árt egy példaképet találni, akár felnőttként is.
Valahogy úgy fogalmaz a könyv: „Ahhoz, hogy a férfi megszülethessen, a fiúnak meg kell halnia.” Ez az én olvasatomban azt jelenti, hogy a fiúnak, aki már nem kisfiú, meg kell szűnnie önmagát túlgondolni, rágódni a múlton, fájdalmain. Ezeken érdemes túllépni, azért, hogy egy magasabb eszme felé mehessen: boldoggá tenni egy nőt, értéket létrehozni a világban, tanítani… Teszem hozzá NAGYBETŰVEL, szinte lehetetlen ezt tökéletesen megvalósítani. A görög isteneknek sikerült, Jézusnak is, a filmek akcióhősei is képesek átlépni önmagukon, de mi emberek nem. A hős, kemény, önzetlen, mindig optimista szuper pasi viszont lehet cél, aki felé a férfi apránként lépked.
Az amerikai író által megfogalmazott legnagyobb veszélyt a ma férfijára a fehér galléros társadalom jelenti. Az őrült pénz hajsza megköti a férfiak kreatív, alkotó energiáját. A ma embere a jólétet tartja elsőszámú célnak. Ez igen eltér attól a céltól, amit a régi bölcsek tanítottak: a rászorulók segítése, a hercegnő megmentése, az elesettek felkarolása.
Lányok, asszonyok, a gonosz – valóban – társadalmi nyomás ellenére hiszem, hogy nekünk is feladatunk a férfit férfimederbe terelni, ha nincs igazi férfipélda az életükben. Ki kell, hogy tudjuk, – legyünk anyák vagy társak, – csalogatni az őszinte szavakat. De csak óvatosan, a túl sokat tépelődő férfi hogy lesz erős bástya? Örülök, hogy miden nap valami klasszat fedezek fel a körülöttem élő férfiakban: egyre magabiztosabbá válnak, miután megtalálták értéket teremtő életcéljukat. Igenis eljön az a pont, amikor már tudják kezelni és kifejezni saját belső világukat.
Karácsony felé hogy képzelem az ön-azonos férfiember viselkedését? Lássa be, hogy az ünnepi hangulat és béke megteremtése mennyire fontos a nőnek. Ne nyűgnek érezze a bevásárlások sorát, hanem vegye észre az ajándékozás örömét. Látogassa meg az anyját, akármennyire is sértett. Ne szenvedjen, hogy lusta megvenni és adott esetben cipelni a fát, faragja örömmel a talpba. Ha már tud főzni, vegye át a fakanalat! Legvégül biztosítsa aggódó párját, hogy a Karácsonyt szeretetben, örömben fogjuk tölteni!
Richard Rohr: A férfi útja II. című könyv alapján