Az ember egy komplex lény, aki egyszerre több dimenzióban is fejlődik. Lényünk megnyilvánul mind biológiai, pszichológiai, szociális és spirituális színtéren. Működésünk bár más-más intenzitással van jelen az élet egyes területein, ezek összefonódnak bennünk egymást támogatva és egységgé kiegészítve. Mivel ebben a komplexitásban a magunk módján mind egyediek vagyunk, nem lehetnek azonos hatásfokúak az egyes öngondoskodási formák sem. Ezért érdemes egészségünknek minden oldalát számba venni jóllétünk és belső egyensúlyunk érdekében, szem előtt tartva, hogy  bármelyik oldalunkkal is dolgozunk, összefonódottságunk miatt az pozitív hatással lesz a többire is. Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, mely területeinket hanyagoltuk el jobban és milyen családi vagy társas erőforrásokat igényelne a kiszemeltek megvalósítása.

Íme néhány ötlet – de messze nem a teljesség!

• Töltsünk időt rendszeresen a barátainkkal. Keressünk helyi kisközösséget, akiknek hasonló érdeklődése révén egy-egy tevékenység közösen végezhető. Lehet ez tánctanfolyam, horgoló klub, kirándulócsapat vagy meditációs kisközösség. A valahova tartozás élménye, a kapcsolatainkban rejlő lelki támasz alapvető muníció egészségünk megőrzéséhez. Válasszunk egy fontos értéket, amelyhez szívből kapcsolódhatunk és akár önkéntes tettekkel is el tudunk köteleződni. Nem csak új emberi kapcsolatokra tehetünk szert, de növeli vitalitásunkat és életünk értelmésségét is megélhetjük.
• Kialakult kapcsolatainkra fordítsunk igazi figyelmet, fejezzük ki érdeklődésünket. Amikor családtagjainkkal, barátainkkal beszélgetünk, kerüljük a telefonos böngészést közben, mert ezzel elkerülhetetlenül azt üzenjük, nem fontos a mondanivalója és romboljuk vele kapcsolataink minőségét. Ha ismerőseink teszik ezt velünk, nyugodtan kérjük meg őket is ugyanerre. Segítsük egymást a kapcsolódásban.
• Kapcsolatainkban törekedjünk harmóniára. A figyelmesség, segítőkészség és a jóindulat ne boruljon se hiányba, se számonkérő önfeláldozásba vagy a másik önállóságának megfosztásába. Forduljunk önmagunk felé is megértéssel, elfogadással. Mondhatunk nemet, ha fáradtak vagy kimerültek vagyunk. Ezzel nem csak önmagunkat tartjuk tiszteletben, de a másik igényeit is.
• Figyeljünk érzéseinkre. Szemléljük őket, hol kapcsolódnak össze testünkkel. Ne söpörjük őket félre, és ne féljünk megélni őket. Vegyük észre azok múlandóságát, változékonyságát. Megosztásuk kapocsként szolgálhat mások felé, és segít a feldolgozásukban. A bánat és az öröm megosztása is közös élménnyé varázsolható.
• Rendszeresen szakítsunk időt a reflexióra. Ha lehetőség van rá, próbáljunk ki többféle alkotási formát és fedezzük fel, melyik ad örömet. Formázzuk meg vagy írjuk le érzéseinket vagy a velünk történteket. Ennek a tevékenységnek nem az eredmény az elsődleges célja, hanem annak a belső feldolgozó folyamatnak a megélése, ami zajlik eközben.
• Kezeljük tudatosan a közösségi médiával töltött időt, a digitális tartalmak valóságtartalma sokszor megkérdőjelezhető, hatása viszont megterhelő lehet. A folyamatos vizuális és tartalmi inger kifárasztja az agyunkat. Figyelmi képességünk csökken, ami negatívan befolyásolja kapcsolatainkat, alvásunk minőségét, tanulási vagy munkavégzési képességünket egyaránt.
• Ne hagyjuk abba az új dolgok tanulását. Nem szükséges nagy horderejű dolognak lennie. Lehet ez egy új tánclépés vagy akár csak egy-egy idézet memorizálása is. A rendszeres agytornával javítjuk mentális egészségünket, s ezzel hozzájárulunk a demencia megelőzéséhez is.
• A teherbírásunk hullámzó. Pihenésre és regenerálódásra mindannyiunknak szüksége van. Alapvető elem az elegendő alvás, de néhány óra egyedül eltöltve, önmagunkkal szintén regeneráló élmény lehet. Néha a csend maga is segít, hogy túltelített érzékszerveink megnyugodjanak. Máskor meg kellemes zeneszó adhat gyógyírt. Könnyű és mindig kéznél lévő relaxáló vagy energetizáló lehetőség a légzőgyakorlatok végzése. Mellette a rendszeres meditáció is tartósan hozzájárul ellenállóképességünk javulásához.
• Az egészségügyi szűrővizsgálatokra járjunk el. Az idő előrehaladtával egyre fontosabbak lesznek az általános állapotfelmérések. Tornázzunk, és ne feledjük ki a nyújtó gyakorlatokat. Fizikai rugalmasságunk visszahat lelki rugalmasságunkra is. Mozogjunk minél többet, lehetőleg a szabadban. Kiránduljunk, keressünk fel parkokat, természetvédelmi területeket. A természet közelsége egy nagyobb egységhez rendez, nyugtatólag hat a zakatoló világból kilépő látogatóra.  A szabadban összekapcsolódhatunk az elevenséggel, érezhetjük a növények illatát, láthatunk, hallhatunk más élőlényeket, tapinthatjuk a kövek keménységét és a moha lágyságát, ihatunk forrásvizet.  A természet segít a szabadságunkat és összekapcsoltságunkat megérezni.
• Legyünk nyitottak a mindennapjainkra. Ne feledjünk el játszani, felfedezni, rácsodálkozni a világra. Raktározzuk el ezeket az élményeket a memóriánkban. Vegyük észre azokat az apró dolgokat, amelyekért hálásak lehetünk, és fejezzük ki ezt imával, tettel, megemlékezéssel.

Apró lépésekkel is sokat tehetünk egészségünkért, jóllétünkért! Fedezzünk fel minél több módját a pihenésnek, keressük meg azokat, amik feltöltenek, egyensúlyban tartanak  és nem ártunk velük másoknak sem!

Szerző: Dávid Dóra