Folyamatosan változó világunkban nem egyszerű szülőnek lenni. Régi gondozási és nevelési elvek lesznek újra divatosak, majd vesznek ismét a feledés homályába, újabb és újabb módszerek, okoseszközök és játékok jelennek meg, amelyekkel támogathatjuk gyermekünk fejlődését. El vagyunk árasztva az információkkal, a szolgáltatásokkal és a különböző termékekkel, amelyeknek valóban lehet áldásos hatása, de az optimális fejlődés egyik alapja még mindig a szabad játék.

Pszichológusként gyakran tapasztaljuk, hogy a mai gyerekek játéka megváltozott, szimbolizációs képességük késve alakul ki vagy éppen gyengébb színvonalú, fantáziaviláguk beszűkült, szegényes. Ehhez nagyban hozzájárul az okoseszközök használata, az egyre több képernyő előtt töltött idő (telefonozás, tabletezés, tévézés), az ingerszegény környezet és a szabadban, természetben töltött idő hiánya, amelyekre az elmúlt évek covid járványa csak még jobban ráerősített. Egy tabletes játékkal túlingerelt idegrendszerű gyermeket már nem fogja úgy érdekelni, lekötni a mondóka, az esti mese, a temérdek plüss, baba, építő, jármű ezáltal bizonyos készségei sem fognak megfelelően fejlődni.
Természetesen erre nem az megoldás, hogy elzárjuk gyermekeinket a digitális világ elől, hiszen ez már az életünk része, ők ebbe születtek bele és a jövőben egyre fontosabb szerepet fognak játszani ezek a technológiák, mind az oktatásban, mind az életünk minden egyes területén. A WHO hivatalos álláspontja szerint 2 éves kor alatt egyáltalán nem javasolt a képernyő előtt töltött idő, kivéve a családtagokkal való videótelefonálást, kapcsolattartást, de 2 éves kor felett is fontos szabályozni, az életkor előrehaladtával növelni a képernyőhasználatot. Ehhez viszont felül kell vizsgálnunk saját szokásainkat is, hogy példát tudjunk mutatni gyermekeinknek, hiszen kezdetben velünk töltik a legtöbb időt, tőlünk tanulnak a legtöbbet.
A lehető legjobb, ha nem szoktatjuk rá őket a rendszeres, kontrollálatlan képernyőhasználatra, mert később sokkal nehezebb lesz őket leszoktatni róla. Nem jó, ha azt látják, hogy otthon állandóan megy a tv, anya és apa folyton a telefonjukon lógnak. Ha már problémás a helyzet, nehezebb, de akkor sem lehetetlen a képernyőzés csökkentése. A közös játékkal, programokkal, több szabadban töltött idővel és a fentebb említett káros szokások leépítésével sokat tehetünk gyermekünk egészséges fejlődéséért, de ehhez bizony nagyon fontos a szülő elkötelezettsége és következetessége.

Sokszor és sokan leírták már, de röviden, a teljesség igénye nélkül nézzük meg, hogy miben is segít a szabad játék.
Segíti az idegrendszer megfelelő fejlődését, a kreativitás és a fantázia áramlását, segít az érzelemkifejezésben, a feszültséglevezetésben, fejleszti a szociális készségeket és amit most különösen kiemelnék, hogy segíti a szülő és gyermeke közötti kapcsolódást.

„A játékon, a játékos helyzeteken keresztül áramlanak szabadon az érzelmek a biztonságra vágyó gyermek és az őt gondozó felnőtt között. A gyerek így tanul meg érzelmet kapni és adni, s ez érzelmileg igényessé teszi őt a későbbiekben.”
(Vekerdy Tamás: Gyerekek, óvodák, iskolák) 

Felnőttként az egész napos munka után és a háztartási teendők mellett nagyon nehéz gyermekünkkel leülni és felhőtlenül játszani akár csak 10 percet is. Ehhez adnék most néhány egyszerű tippet.

Teljes figyelem
A valódi kapcsolódáshoz nagyon lényeges a teljes figyelem. Ha szükséges, kapcsoljuk ki a háttérben szóló tv-t, mobilunkat némítsuk le és tegyük el a közelből. Csak képzeljük el, hogy mennyire zavaró, ha valaki a telefonját görgeti előttünk mikor mi valami fontosat (vagy bármit) szeretnénk vele megosztani. Gyermekünk is ugyanígy érez minden alkalommal.

Mi számít játéknak?A kisgyermekes szülők gyakran mondják, hogy gyermeküknek minden játék, ami nem játék és sokszor jobban érdekli őket a játék csomagolása vagy doboza, mint a benne lévő termék. Felnőttként sokszor esünk abba a hibába, hogy csak a társasjátékokat és a fejlesztőjátékokat tartjuk „értelmes” játékoknak, amelyek direkt módon hatnak egy-egy készség fejlődésére. Egy gyerek viszont attól gyerek, hogy bármivel el tud játszani (egy üres ásványvizes flakonnal, egy WC-papír gurigával, lehullott falevelekkel vagy gallyakkal, stb.) és annál többet fejlődik, minél többet használja a képzeletét. Biztosítsuk számára azt az ingergazdag környezetet, ahol szinte bármi lehet játék és így kapcsolódjunk be az ő tevékenységébe. Engedjük meg, hogy ő válassza ki mivel játsszunk.

Csak idő kérdése
Mennyi az optimális idő, amit játékkal kell tölteni, hogy erősödjön a szülő-gyermek kapcsolat? Természetesen nagyon jó, ha minél több időt tudunk valódi, közös játékkal tölteni, de ez sok mindennek a függvénye. Már napi 15 perc játék és feltétlen odafigyelés is sokat segíthet. Ne legyünk magunkkal szigorúak!

Ráhangolódás
Ahogy fentebb említettem, fontos az is, hogy gyermekünk válassza ki mivel játsszunk és mi abba próbáljunk bekapcsolódni, ezáltal ráhangolódni az ő aktuális állapotára. Engedjük, hogy ő irányítson, ne kérdezgessük fölöslegesen az óvodai/iskolai történésekről, hiszen előbb-utóbb úgyis mindent megoszt velünk, amit szeretne.

A bennünk lévő gyermek
Végül, de nem utolsó sorban kiemelten fontos, hogy próbáljuk meg előhívni a bennünk lakozó gyermeket, aki általában ritkán bújik elő, de mindenkiben ott van valahol mélyen. Ez a gyermek felhőtlenül boldog, nagyon sokat nevet, áramlanak az érzelmei, szárnyal a fantáziája és számára minden lehetséges. Gondoljunk vissza milyen volt gyermekként játszani és játsszunk most újra lazán és humorral gyermekünkkel!

Ajánlott könyvek:
Aletha J. Solter: Gyógyító és kapcsolódó játékok (Kulcslyuk Kiadó, 2020)
Lawrence J. Cohen: Játékos nevelés (Kulcslyuk Kiadó, 2015)

A cikk írója: Szűcs-Fehér Anna, pszichológus