Ha a kialakult járványügyi helyzet szempontjából a dolgozó társadalom szerencsésebb részéhez tartozol, akkor a munkád lehetővé teszi, hogy meglépd a legfontosabbat: törekszel a nullkontaktra, azaz kerülöd az érintkezést másokkal, otthon maradsz, és otthonról is dolgozol. Arra kérlek, hogy vedd komolyan a – jelenleg még csak – önkéntes karantént, hiszen ezzel tudod a leghatékonyabban segíteni azokat, akik munkájuk által nap mint nap egészségügyi kockázatoknak teszik ki magukat.

A távmunkának ugyanakkor megvannak a maga kihívásai, nem véletlenül vannak tréningek a témában, beleértve az asszertív kommunikáció,  önálló időgazdálkodás és energiamenedzsment területeit, hogy csak pár példát említsek. De hogyan boldogulj abban a nehezített helyzetben, ha közben az intézménybezárások miatt otthon vannak a bölcsődés, óvodás, iskolás gyerekeid is? Főleg úgy, hogy a legtöbbet segítségül hívott nagyszülők most nem tudnak tehermentesíteni, hiszen őket igyekszünk leginkább mindenkitől elkülöníteni. Jelen cikk pár tippel próbál segíteni, hogyan balanszírozz ebben a nehéz időszakban.

1. Csekkolj be rendszeresen a főnöködhöz, munkatársaidhoz!

Na nem azért, hogy ezzel látszatmunkát végezz, hanem hogy rendszeresen hírt adj magadról és a munkád fázisáról. Sajnos igen valószínű, hogy a korábbi munkahelyi ritmusodat nem fogod tudni tartani, amit érdemes kommunikálni is. Szólhatsz például, ha egy riport csak este lesz teljesen kész, vagy hogy egy konferencia hívásba belekiabálhat a gyereked. A kommunikáció kulcs távmunka esetén! Nem biztos, hogy a főnököd mindenkinél észben tudja tartani, hogy miért nem szolgáltat a megszokott időben, de nagy valószínűséggel megértő lesz, ha jelzed, hogy más napirend alapján vagy kénytelen otthon működni.

2. A te gyereke(i)d, a ti megoldásaitok

Mindenkinek más-más életkorú, habitusú gyerekei vannak. Lehet arról vitatkozni, mi nehezebb: munka mellett iskolás korú gyerekeket segíteni a számukra egyelőre részben idegen digitális tananyagelsajátításban, vagy a visító két évessel megértetni, hogy épp másra is kéne figyelned. Na és persze sokan vannak, akiknek a gyerekei lefedik a teljes palettát, azaz nagyon különböző fejlődési szinten vannak teljesen eltérő igényekkel. Méricskélés helyett érdemesebb a lehetőségek oldaláról átgondolni a helyzeteteket. Idősebb gyerekekkel már meg lehet beszélni, hogy mikor tartotok szünetet, mikor tudsz rá figyelni, mivel foglalhatja el magát, és mikor ne zavarjon semmi esetre sem. Ovis és kisebb gyerekek esetén munkavégzésre kiemelt időszak a gyerekek napközbeni alvásideje, ekkora ütemezd a legfontosabb és legsürgősebb feladatokat. A lényeg, hogy gondold át, mikor melyik családtag mit csinál. Ahhoz, hogy ne csússz el,  érdemes napirendet is készíteni.

3. Gyerekidő és rövidebb munkaegységek

Engedd meg magatoknak, hogy „munkaidőben” ne csak dolgozz. Valószínű hogy többre érsz, ha délelőtt sétáltok egy órát, vagy csak a gyerekedre figyelsz, ha utána kiegyensúlyozottabban játszik egyedül vagy többet alszik. Ne párhuzamosan próbáld végigcsinálni az egész napot, inkább –  lehetőség szerint persze – igyekezz tördelni a feladatokat kisebb részekre, így jobban érzékeled a haladást is, és több sikerélmény ér. Ha viszont a épp gyerekekkel foglalkozol, légy velük fejben is.

4. Új egyensúly a gyerekkel

„Ritkán foglalja el magát egyedül, mi lesz így?” Sokszor ez a legnagyobb aggodalom. Ilyenkor ösztönözzük, tanítsuk a gyerekünket az önálló játékra, tevékenységekre. Meglepő, hogy mennyire alkalmazkodóképesek a gyerekek. Van úgy, hogy kistestvér érkezésekor szokott kiderülni, a gyerekünk igenis képes arra, amiről nem hittük, hiszen ezúttal tényleg muszáj. Ha türelemmel próbálkozunk, valószínűleg lesz eredménye, higgyünk a rugalmasságukban. Segíthet az is, ha engedjük őket új dolgokat kipróbálni, maszatolni, tálban vizezni, a nagyobbaknak jöhetnek az új könyvek, kirakók, társasok, ha van rá keretünk. Fontos az is, hogy elismerjük azt, amit aznap a gyerekek „tettek a közösbe”. Ne tekintsük alapvetőnek, ha például egy hároméves ellegózott egy órán keresztül, ha nem válogatott ebédnél, vagy ha együttműködő volt bármilyen helyzetben.

5. A mumus – képernyőhasználat

A legkézenfekvőbb megoldás bezártság esetén a kütyüzés. Aki e tekintetben nem zero tolerancia elve alapján nevel, tudatosan be is vetheti a mesenézést, tabletezést. A tudatos alatt azt értem, hogy tényleg akkor tedd, amikor kiemelt feladatod van, és gondold át, egy nap hány percre fér bele a képernyőhasználat. Ha ezt tudjátok tartani, akkor viszont ne legyen bűntudatod, ne marcangold magad kontrollvesztés vagy elhanyagolás vádjával. Öröm az ürömben, hogy nagyon sok művész vagy kulturális színtér bocsát rendelkezésre online koncerteket, előadásokat, foglalkoztató műsorokat, meseolvasásokat, úgyhogy érdemes böngészni, és bevetni ezeket is az eszköztárunkba!

6. Tedd le a lantot

Nincsenek illúzióim, nagyon sok szülő fogja még este is bekapcsolni a laptopját, és nem is akarok senkit meggyőzni az ellenkezőjéről. A gyerekes lét alapvetése, hogy nincs ugyanúgy estéd vagy hétvégéd, gyakran éjszakai pihenésed sem, mint gyerektelenül volt. Ugyanakkor egyensúlyra szükség van, ezért értelmes időpontban el kell menni aludni, hétvégén pedig a legnagyobb arányban feltöltődésre kell szánni az időt. Ha nem fér bele a főzés, akkor ebédet kell rendelni, és akkor is le kell ülni az asztalhoz. Hisz végeredményben az egész karantén célja az élet védelme, az egészségmegőrzés, ne merítsük ki a tartalékainkat.

A képek forrása: pexels.com