Találkozások Estje 2016.05.13. péntek

2016. május 13-a péntekre esett, ezért a májusi Találkozások Estjét a babonák jegyében szerveztük, bár őszintén szólva, végül nem sok szó esett ténylegesen a babonákról. Már a bemutatkozó körben is kiderült, hogy sok résztvevő számára ez a nap semmiben sem különbözik más hétköznapi naptól. Így sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak az ismerkedés során bevethető szerelmi praktikák, amit nem csak a nők vetnek be, mint ahogy gondolnánk, hanem mint kiderült, a férfiaknak is megvannak a maguk módszerei. Másrészről azokról a hétköznapi szokásainkról beszélgettünk, amelyek megnehezíthetik egy párkapcsolatban élő pár életét, ha nem figyelünk oda.

Az első nagy kérdés az volt, milyen praktikákat lehet bevetni az ismerkedés során, mivel lehet kedvező hatást gyakorolni, vagy mély benyomást tenni a másik nemre.

A férfiak szerint ezek a tulajdonságok vagy tevékenységek kifejezetten előnyösek lehetnek:

• nagyvonalúság,
• határozottság, magabiztosság,
• természetesség,
•  figyelmesség,
• latin táncokat tudni,
• megnevettetni a másikat,
• őszinte bókok,
• kezdeményezés,
• szimpátia jelzése, facebook-on való bejelölés,
• gyakorlati képességek csillogtatása,
• és végül a kocsikulcs, vagy más státuszjelző szimbólum.

A felsorolásból látható, hogy a modern világunk ellenére a vélt elvárások nem sokat változtak: a férfiak az gondolják, hogy náluk kevésbé számít a külső, sokkal inkább a megnyerő tulajdonságaik, kezdeményező, határozott fellépésük, valamint a másikra való odafigyelés, a nő megnevettetése, kényeztetése a fontos. Emellett pedig a szeretik megmutatni mennyire ügyesek valamilyen tevékenységben, és hogy milyen anyagi szintet tudnak biztosítani.

A nők nagyjából egyet értettek ezzel a felsorolással, vagyis az erőt, határozottságot sugalló férfit keresik, akiben meg lehet bízni. Azt külön kiemelték, mennyire fontos a férfi kezdeményezése, a közeledés, hogy az első lépés az ő részéről történjen, persze nem durván és nem tolakodóan. Végül megemlítésre került az is, hogy talán manapság már a férfiak kinézete, ápoltsága is fontosabb lett, mint korábban volt, amire érdemes odafigyelni az erősebbik nemnek is.

A nők az alábbi praktikákat szokták bevetni az ismerkedés során:

• nőies megjelenés (magas sarkú cipő, rövid szoknya, piros szín, valami feltűnő ruhadarab, combfix, vagy egyéb szexis dolgok, mellek hangsúlyozása),
• ápoltság (selymes bőr, szép haj, frizura, körmök, parfüm),
• mosoly, pislogás, szempilla rebegtetés,
• humor,
•  érdeklődő hallgatása a másiknak,
• „ego”-növelő kérdések (ahol a válaszoknál kiemelhetik a férfiak az erősségeiket),
• felnézni a férfiakra, dicsérni őket,
• segítséget kérni a férfiaktól, hogy megmutathassák, ők a megbízhatóak, erősek, megoldják a problémákat, lehet rájuk számítani, stb.
• főzés,
• véletlen érintések.

A nők szerint nagyon nagy hangsúlyt kap a vonzó, esetleg figyelemfelkeltő megjelenés, és ehhez a nőknek meg is van a széles kelléktáruk. Viselkedésben pedig a visszafogottság, a gondoskodó szerep hangsúlyozása, a másik nemre való felnézés és felmagasztalás a nyerő.

A férfiak szerint viszont kevesebb külsőség is elég lenne, mint amit a nők általában bevetnek, és nem akkora súllyal szerepel a kinézet férfiak szemében, mint ahogy a nők gondolták. Általában megelégednek azzal, hogy ápolt és nőies legyen egy nő. Másrészt a háziasság sem annyira fontos már, mint korábban, hiszen sokkal kevesebb időt töltenek otthon a nők, idejük sincs rá annyi, viszont nem árt, ha egy nő gondoskodó, támaszt nyújtó tud lenni.  És valóban, a férfiak szeretik, ha megdicsérik őket, büszkék lehetnek, és felnéznek rájuk a hölgyek.

Az est másik felében pedig olyan szokásokról beszélgettünk, amelyek zavaróak lehetnek egy párkapcsolatban. Megpróbáltuk összegyűjteni a legidegesítőbb tevékenységeket, vagy tulajdonságokat, amelyek megmérgezhetik a mindennapokat. Majd lehetséges megoldásokat kerestünk az egyes problémákra.

A felmerült problémák:

• késés, egymás idejének nem tiszteletben tartása,
• folyamatos kritizálás,
• általánosítás férfi női sztereotípiák, … „Ti férfiak mind ….” „Az összes nő….”,
• rugalmatlanság, a saját állásponthoz való merev ragaszkodás,
• közönségesség, durvaság,
• állandó tv, vagy internet előtt ülés (egymással nem törődés),
• pucéran mászkálás otthon (van, aki szerint megbocsátható),
• ízléskülönbségek nagyfokú eltérése,
• evési, főzési, étkezési szokások eltérése,
• rendetlenség – rendmánia, ki mit hova tesz vissza, vagy nem,
• tisztasággal kapcsolatos eltérő igények,
• kocsiban a vezetésbe történő beleszólás, vagy egyéb zavarás,
• ki mikor kel és fekszik, bagoly-pacsirta életmód,
• vérmérséklet,
• privát szféra megsértése,
• családból örökölt értékek, hagyományok eltérése,
• család mindkét oldalról mennyire szól bele a pár életébe.

Ismerősek a helyzetek mindenkinek? Valószínűleg lehetne folytatni még a sort. A megoldások keresése során arra jutottunk, hogy több lépést is tehetünk a problémák elkerülésére:

Az első, hogy magunkban tisztázzuk, hogy pontosan mi az, ami zavaró számunkra, és az mennyire fontos nekünk. Próbáljuk  megfogalmazni, hogy mi az, ami elfogadható lenne a jelenlegi helyzet helyett. Ha akkora jelentősége van, hogy nem tudjuk hosszabb távon elviselni a jelenlegi állapotot, akkor mindenképpen jelezzük azt a párunknak. Nem mindegy azonban, hogy ezt mikor és milyen formában tesszük. Ne dühösen, haragosan kezdjünk bele mondandónkba, mert abból csak védekezés és esetleg veszekedés lesz. Egyszerűbb, ha egy külön alkalmat kerítünk arra, hogy nyugodtan le tudjunk ülni beszélgetni, és akkor a probléma felvetésével együtt már érdemes olyan megoldásokat találni,  ami mindkét fél részére elfogadható hosszútávon is.

A „Megváltozom…” típusú ígéreteket érdemes konkrét cselekvésekre lefordítani, hogy miben is állna a kívánt változás. És persze nem árt kellőképpen türelmesnek lenni a másikkal, és megdicsérni, ha látjuk a fáradozását.  Egy párkapcsolatban a kölcsönösség elve mentén teret kell hagynunk azoknak az igényeknek is, amit velünk szemben támaszt a párunk, és magunknak is törekednünk kellene, hogy ne legyenek konfliktusok. Érdemes időről időre átbeszélni a problémákat, mert az idő változásával felmerülhetnek újabbak, és jó minél hamarabb megoldást találni rájuk, mielőtt teljesen elmérgesednének.

Ha azonban úgy találjuk, hogy a másik képtelen erőfeszítéseket tenni, akkor el kell gondolkodni, hogy vajon hosszabb távon szemet tudunk- e hunyni a párunk bosszantó szokásai felett, és képesek vagyunk arra, hogy azokat ne dörgöljük az orra alá folyamatosan. És ugyanezt elvárhatjuk-e a párunktól, hogy elfogad-e bennünket, úgy ahogy vagyunk. Ha képesek vagyunk rá, akkor alkalmazkodunk egymáshoz. Ha viszont nehezünkre esik, akkor lehet, hogy el kell gondolkodni azon, van-e ennek a kapcsolatnak jövője, ha nem vagyunk képesek egymás bosszantása nélkül együtt élni. Hosszabb távon mérgező egy kapcsolatban, ha folyamatosan elégedetlen az egyik vagy mindkét fél, ezért törekedjünk inkább egy olyan pár megtalálására, akivel tudunk a mindennapokban is konfliktusok nélkül élni, és közös megoldásokat találni a felmerülő gondokra.