Az emberi kapcsolatok kiemelten fontos szerepet játszanak az életünkben, s tudományos kutatások is alátámasztják, hogy a jó kapcsolat, társas támasz egyfajta védőfaktorként is szolgál a mindennapi életvitel és a mindennapi krízisek során. Vannak azonban azok a típusú kapcsolatok, amelyek rombolóak, s ezáltal sok esetben önbizalom csökkenést eredményeznek. Ezek a napjainkban gyakran emlegetett mérgező vagy toxikus kapcsolatok.

Toxikus kapcsolat szövődhet az élet bármelyik területén, legyen szó akár párkapcsolatról, munkahely környezetről vagy barátságról.

Mit is tekinthetünk toxikusnak?

• ha a kapcsolatban fizikai, lelki bántalmazás zajlik
• ha a kapcsolat egyoldalú, vagyis valamelyik fél nem lehet önmaga
• ha nincs feltétel nélküli elfogadás, odafordulás
• ha nagyon eltérőek az energiabefektetések, a lemondások vagy az áldozathozatalok
• ha félni kell a másik reakcióitól, kritizálásától
• ha félni kell a megosztott információkkal való visszaéléstől
• ha a másik fél sosem tud jelen lenni vagy elérhető lenni érzelmileg a beszélgetések során vagy épp nem reagál a másik mondandójára, ignorálja azt
• a gyakori határátlépések
• a játszmák gyakori használata
• a könyörtelen mércéken át való szemlélet, a kíméletlen kritikusság,
• a nyers és durva kommunikáció
• ha a találkozások során sokkal gyakrabban azonosítható az érzelmi kimerültség, semmint a feltöltődés

Amikor felismerjük, hogy toxikus kapcsolatban vagyunk, sokszor felmerül a kérdés a környezet részéről, „ De ha tudod, miért maradsz benne?”

Sajnos a kilépés a legtöbb esetben nem egyszerű, mert bár a toxikus kapcsolatban levés elmélyítheti bennünk egy magányosság érzést, ugyanakkor az önbizalomromboló hatása miatt gyakran nem hisszük el, hogy lehet másképp, hogy van elég erőnk és ez ördögi spirállá alakítja a helyzetet. Gyakoriak a „biztosan ezt érdemlem, ez a sorsom, ez ismerős, a de van egy szerethető oldala is, ő valójában nem ilyen” mondatok, amivel igyekszünk átkeretezni a történetet, és racionalizálni, hogy miért is vagyunk benne.

Gyakran a hasonló kapcsolatban ragadás hátterében korai kapcsolati mintázatok ismétlődése fedezhető fel, hiszen hajlamosak vagyunk tudattalanul is azt a mintát vagy sémát követni, amit a szüleinkkel való kapcsolatban tapasztalhattunk. Általában táptalajt jelent egy toxikus kapcsolatban maradásban, ha valaki nem rendelkezik kellő önszeretettel, önismerettel vagy ha a magány, az el nem fogadás jelen volt valaki gyerekkorában, hiszen a felnőttkori kapcsolatokban így ugyanúgy küzd a toxikus embertől nehezen elérhető szeretetért.

Sokszor maradásra bíró okok között tarthatjuk számon a változástól való félelmet, a negatív sémákat, az áldozati szerepet, valamint az olyan tévhiteket, hogy „mással se lenne jobb” vagy a „de annyi energiát öltem már ebbe”.

Összegezvén az eddigieket a mérgező kapcsolatok mindenhol megjelenhetnek, s a hajlamosító tényezők mentén könnyű belesodródni, majd benne maradni. A kilépés nehéz és rögös út lehet, ám a lelki egészség, egészségesebb önkép miatt mégis megéri. És végül, de nem utolsósorban, fontos feltenni magunknak a kérdést, Vajon szeretem magam eléggé? Ha nem, mikor fogom szeretni magam annyira, hogy kilépek?

Írta: Zoltai Alexandra, pszichológus