A Lelki Egészség Világszövetsége (World Federation for Mental Health) kezdeményezte, hogy október 10-e legyen a Lelki Egészség Világnapja, amelyet 1992 óta tartanak. Az 1948-ban alakult Lelki Egészség Világszövetségének célja, hogy elősegítse az érzelmi és lelki zavarok megelőzését, megfelelő kezelését és a mentális zavarokban szenvedők gondozását, valamint felhívja a figyelmet a lelki betegségben szenvedő emberek emberi méltóságára, csökkentse a velük kapcsolatos előítéleteket és kihangsúlyozza a lelki egészség fontosságát. A Lelki Egészség Világnapját Magyarországon 1994-től tartják a szakmában dolgozó szervezetek, intézmények nyitott napokkal, érzékenyítő, ismeretterjesztő programokkal szerte az országban.

De mit értünk tulajdonképpen lelki egészség alatt?

Ha egészen egyszerűen szeretnénk válaszolni, akkor mondhatnánk azt, hogy aki lelkileg egészséges, az normális, de ez így elég nehezen behatárolható, hogy pontosan mit is értünk ezalatt, hogy normális valaki. A normalitás fogalma ugyanis viszonylagos, mivel a társadalmak a kialakult normák, szabályok alapján ítélik meg a tagjaikat, hogy megfelelő, helyes, kívánatos vagy éppen abnormális, fura, netán beteg egy viselkedés. A normák betartása vagy megszegése csak az adott kultúrán belül értelmezhető, előfordulhat, hogy ugyanaz a viselkedésfajta más kultúrában teljesen más jelentést hordoz, és így más elbírálás alá esik.

Egy másik megközelítésben (Buda Béla nyomán) a lelki egészség tulajdonképpen alkalmazkodásra való képesség az átlagos, mindennapi környezeti tényezőkhöz. Ebbe beletartozik, hogy

• valaki az életkorának, fizikai adottságainak megfelelően önálló életvezetést folytat, a környezetét a valóságnak megfelelően észleli és értelmezi, tevékenyen hozzájárul a saját és a családja létfenntartásához, önmagát és környezetét gondozza, feladatokat lát el, hatékonyan megküzd a nehézségekkel, és megtalálja az egyensúlyt a munka és pihenés területén.
• képes az egyén alkalmazkodni a társadalmi, közösségi elvárásokhoz különböző szerepekben, képes fontos szabályokat, törvényeket betartani, és képes közösségekhez tartozni.
• tudjon valaki kielégítő kapcsolatokat létesíteni más emberekkel családban, iskolában, munkahelyen, lakóhelyen, stb. legyen készsége a közelségre, intimitásra, meghittségre, tudja kezelni a felmerülő konfliktusokat, és képes legyen felelősséget vállalni, segítséget nyújtani és elfogadni.
• legyen képes az élet örömteliségének átélésére, a különböző helyzetekben a természetes érzésekkel történő reagálásra, a szükségletek kielégítésének késleltetésére, feszültségek elviselésére, szorongások kezelésére a lelki egyensúly megtartására.
• ki tudja bontakoztatni a képességeit, önmegvalósításra törekedjen, újabb és újabb célokat tűzzön ki és valósítsa meg, rugalmas legyen, amikor változásra van szükség, és tudjon koncentrálni, amikor teljesítményre van szükség.

Ez így elég komplex, bár ki lehet még egészíteni azzal, hogy nem árt a reális énkép és az ahhoz társuló önbizalom, fontos a saját értékeinkkel tisztában lenni, kell egyfajta belső rendezettség, integráltság, önkontroll és egy csipet humorérzék sem árt. A testi egészségünk mellett nagyon fontos lenne a lelki egészségünket is óvni, a nagyobb bajokat megelőzni, és a lelkünket is edzeni, éppúgy, mint a testünket.