Vajon létezik ennyire erős karakter? – tettem fel magamnak a kérdést Szabó Magda Az Ajtó című regényét olvasva. Talán igen, talán nem, az írónak az a kiváltsága, hogy túlozzon egy picit. Ami a szereplőjét ihlető múzsa – általában valóságos személy – lelke mélyéről talán sosem bukna felszínre, azt az író leírja. A művész kiváltsága az, hogy megfogalmazza azt, amit más rejteget. A címben magára az életre utalok.

Szeretek olvasni, mert önigazolást kapok arról, hogy az ember szerint az élet optimizmus és kétség örök harca. Kamaszkorban is faltam a betűket, vágytam felfedezni az emberek működését, hajtóerejét. Számomra a történelem, tudományban jeleskedő emberek élete sokkal hihetőbb, érthetőbb és szerethetőbb egy, az életüket bemutató regény által. De nem csak a hírességek életébe nyújt bepillantást egy jól szerkesztett történet, hanem az átlagemberbe, azaz a társadalomba is. Egy regény képes az olvasó bőre alá bújni, heteken át kísérni őt, a főszereplőnek kedves baráttá, vagy ellenséggé válnia.

Az olvasás mindenkié. A gyerekeknél az olvasáselsajátítás alatt alakul ki az a képesség, hogy dekódolják az írásrendszert (ortográfia) és a szavakhoz tartozó hangjelekkel kapcsolják össze ezt. Ez a folyamat nem kevés gyakorlással válik rutinná. A gyerekeknél ez (kezdjenek 1. osztályban, vagy hamarabb) 3-4 évet vesz igénybe. Ezt a tény megerősíti, hogy a gördülékeny olvasás elsajátítása hosszadalmas folyamat. Mégis, amennyiben felnőttkorban nehézséget okoz az írott szöveg folyékony olvasása, behozható a gyerekkori lemaradás. Gyakorlás után élvezetes lesz az olvasás, hiszen könnyen fog menni. Az olvasás erősíti a képzelőerőt. Szeretem a mai napig szabadon engedni a fantáziámat a vizualitást illetően, a szereplők és a környezet betű formájában léteznek, külsőt én adok nekik.

Annyi olvasnivalót találni a polcokon, még a finom ízlésű irodalomrajongókat is megosztja a kérdés, mi ponyva és mi szépirodalom? Egy divatos storyra felhúzott történet felszínes szereplőkkel nem biztos, hogy szépirodalmi értéket ad, tovább gondolkodtat. Az írónak, aki hiteles regényt szeretne írni, kiváló pszichológussá és megfigyelővé kell válnia, ez pedig komoly munka.

Hadd soroljak fel néhány számomra igen meghatározó szereplőt.

Sok minden a görögöktől indul, például az irodalom alapjai: Odüsszeia, az én első kedvenc olvasmányélményem. A főhős, Odüsszeusz testesíti meg a karaktert, ami elvárható egy világklasszis, kortárs regény főhősétől is:

• az élet bajnoka, célja a túlélés
• bölcs, átgondolt, képes uralni ösztöneit
• művelt, vágyja megismerni a világot
• közösségi ember, tudja, hogy segítség nélkül nem érhet célt
• a köznép képviselője, az igazság bajnoka
• egy asszonyt szeret végig

A fent említett Szabó Magda könyvben Emerenc, a főszereplő házvezetőnő testesíti meg a büszke nőt. Mindezt úgy teszi, hogy alkalmazottként dolgozik, és nem a szépség jut róla először a környezete, az olvasó eszébe. Emerenc sosem engedi, hogy megalázzák, egyenes és mindenki ad a szavára. Másfelől az író megmutatja, hogy a magánélet túlzott takargatása az ember vesztét okozhatja. A boszorkányos, rafinált nőt rengeteg szépíró jeleníti meg számtalan történetében. Én Joanne Harris sorai által tudom a legjobban elképzelni őket. A klasszikus Csokoládé – trilógia – hősnője szabad, lelkiismeretes, józan, mégis naplószerű bejegyzéseiben leírja gyötrő kétségeit. Ő az a fajta gyönyörű nő, aki segíteni szeretne környezetén, és cselekedeteit nem önzés vezérli. Ha példaként szolgáló modern férfi szereplőt keresek, a Gárdos Péter által írt Hajnali láz című regény főhőse, Miklós jut eszembe. Ő feleséget keres, annak ellenére, hogy egy koncentrációs táborból átkerülve egy rehabilitációs kórházban szedi össze önmagát. Úgy tudja – tévesen, – hogy csak pár hónapja maradt, így azt boldoggá szeretné tenni önmaga, és egy hozzá hasonló sorsú lány számára is.  Amikor nem vagyok magammal kibékülve, olyan könyvekhez fordulok, ahol szélsőségesen beteg karaktert ábrázol az író. Nagy kedvencem Karafiáth Orsolya Kicsi Lili című remeke. Lili zsarnok, aki nem engedi szerelmét lélegezni, mással lenni, élni. Lili erősen torzult személyiségét nyersnek és érzéketlennek írhatjuk le. Kedvenc szórakozása mások megalázása. A Lilihez hasonló  karakterek erősítenek meg abban, hogy mégsem vagyok én olyan rossz. Sosem lépném át azt a határt, amin a történetek szereplői nyugodtan átsétálnak.

Tehát olvass, mert:

• a regény kizökkent a hétköznapok rutinjából, remek időtöltés utazás alatt
• élénkíti a fantáziát
• az olvasó számára érdekes világba repít el, (adott történelmi kor: A könyvtolvaj, romantika, krimi…)
• hétköznapibb nyelvezettel tudományágakat mutat be, szociológia: Én vagyok Malala, pszichológia: A kékszemű fiú…
• erősíti a pozitív gondolkodást, a jó általában elnyeri jutalmát

Végezetül, hadd mondjak köszönetet annak az embernek, aki milliók kezébe adott könyveket: I. Ptolemaiosz. Igen, a könyvár intézménye is a görögöktől származik.