Találkozások Estje 2016.03.25.

Ismerkedős szövegek tömkelegét lehet az interneten és bulvárlapokban megtalálni, valahogy mégsem sikerül az adott pillanatban a legmegfelelőbbet előrántani. Érdemes előre betárazni ezeket a mondatokat? Vannak egyáltalán jól bevált fordulatok, vagy inkább helyben improvizáljunk? Hogy lehet egyáltalán kimutatni a vonzalmat, a kedvelést? Miből érezzük a párunk szeretetét?

A 2016. március végén tartott Találkozások Estjére „A kommunikáció a párkapcsoltban” témát tűztük ki, de már az előzetes tervezésnél rájöttünk, hogy ez egy hatalmas és lényegében kimeríthetetlen terület, ezért képtelenség egy este alatt belemerülni minden részletébe.  Két izgalmas kérdést választottunk ki végül, és szerettük volna ezeket kicsit alaposabban körbejárni: egyrészt az ismerkedés során, a leszólítás alkalmával, milyen szöveget lehet bevetni, és milyet semmiképp, továbbá a kapcsolatok alakulásában is szerepet játszó szeretetnyelvek működéséről beszélgettünk.

Arra kértük először a résztvevőket, idézzenek fel korábbi élményeket, hogy milyen tapasztalataik voltak, hogyan lehet odamenni sikerrel a másik nemhez, és mit gondolnak, mi lehet a sikeres kezdeményezés titka.  A lányoknak tetsző szövegek a következőek voltak:

• Eljönnél velem cseresznyézni a Vajdahunyadvárba?
• Szia, nincs nálad véletlenül egy kis sajt?
• Szia, nem ismerlek valahonnan?
• Egy hét múlva koncertünk lesz, van kedved meghallgatni?
• Hello, másfél órája téged kereslek a parton! (Egy tengerparti helyszínen)
• Hello, találtam egy elejtett gyémántot. Te vagy!
• Jössz velem parenyicát venni?
• Szép a mosolyod!
• Milyen kedves vagy!

A legáltalánosabb „Szép a szemed!” mondásról eléggé megoszlottak a vélemények, voltak, akiknek tetszett és volt, akik szerint ez már unalmas.

 A hölgyeknek nagyon nem tetsző szövegek:

• Szia Cica, van gazdád?
• Eljönne velem egy kávéra – egy szállodai szobába?
• Elvesztettem a számodat, megadnád?

A hölgyektől szívesen hallott mondatok ismerkedős helyzetben, amelyet a férfiak említettek:

• A „Lehet rádtéved a kezem” mondatra reagálva: Majd szólok, ha zavar.
• Elhagytam a telefonszámom, megadnád a tiéd?
• Miért vagy ilyen távolságtartó? Miért nem nézel rám nőként?
• Volt barátom, de most, hogy itt vagy…
• Szívesen venném, ha hazakísérnél.
• Basszus, emberrel még ilyen jót nem beszélgettem.

A férfiak tapasztalatai alapján nem jött össze az ismerkedés, ha ezek szövegek hangzottak el:

• Nem vagyok idevalósi, megmutatnád, hol laksz? (férfiaktól)
• Hozzám vagy hozzád? (férfiaktól)
• Szia cicus, van gazdád? (férfiaktól)
• Inkább legyünk barátok! (innen a nőktől elhangzók)
• Miért rontsuk el ezt a szép barátságot?
• Olyan szimpi vagy, de….
• Olyan vagy nekem, mint a bátyám.
• Találkozom veled, de előre leszögezem, csak barátilag.
• Ne haragudj, de nem tudok bízni benned.
• Ez már az exemben sem tetszett.

Azt közösen megállapítottuk, hogy akkor hatásos az ismerkedés során a megszólítás, ha az a helyzethez illik, őszinte, hiteles, nem bántó, durva, vagy közönséges. Időnként jó, ha van valami furcsa vagy meglepő, esetleg humoros a nyitásban, de legyen valóban spontán, ehhez viszont kell némi bátorság és kreativitás. A nők kifejezetten értékelik, ha valami egyedi és rájuk vonatkozó kedvesség van benne. A férfiak pedig örülnek a nők részéről megnyilvánuló nyitottságnak, netán bátorításnak, de legalábbis valami egyértelmű jelzésnek, amelyből kiderül, hogy elindul-e valami kettejük között.

Kitértünk kicsit arra is, egyáltalán milyen további jelekből lehet következtetni arra, hogy egyáltalán érdemes-e valakivel szóba állni, milyen nonverbális üzeneteket közvetítünk ismerkedés során, amelyek talán fontosabbak is lehetnek, mint a konkrétan elhangzó szöveg. Az egymás felé fordulás, a tekintet, a szemkontaktus hossza, a mosoly, a nyitott tartás, a kezek, lábak helyzete, a játszadozás különböző tárgyakkal, hajjal, stb. mind említésre kerültek. E jeleknek elég széles a tárháza, érdemes ezeket egyszer részletesen tanulmányozni, hogy „képben legyünk” majd az adott helyzetben.

A kommunikáció egy speciális változatával foglalkoztunk még az este hátralévő részében, a talán már széles körben ismert Gary Chapman öt szeretetnyelv koncepciójával.  Rövid ismertetés után végeztünk a jelenlévők körében egy mini kutatást, és megkérdeztük mindenkitől, hogy a szeretetnyelvek (elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívességek, testi érintés) közül melyikre van szüksége ahhoz, hogy azt érezze, szeretik, másrészt ő hogyan próbálja meg kimutatni szeretetét.  Mindenki két igényelt és két kimutatott választási lehetőséget mondhatott.  A minikutatásunk eredményeképp a következő figyelemre méltó megállapítások születtek:

• Összességében a két legtöbbet választott nyelv a minőségi idő és az érintés volt, mind a vágyott, mint a mutatott formában. Az egyik résztvevő teljesen jó meglátása erre az volt, hogy egyedülállóként sokkal inkább hiányzik a másik érintése, közelsége, másik oldalról a rohanó világunkban felértékelődik az egymással töltött idő minősége és jelentősége.  Ezzel mindannyian egyetértettünk.
• A férfiak szinte kivétel nélkül megjelölték az érintést, mint igényelt szeretetnyelv formát. Mai elidegenedett világunkban a férfiaknak talán kevesebb lehetősége van a szükséges mennyiségű és minőségű érintések begyűjtésére, mint a nőknek. Hiszen azt nem veszi senki zokon, ha pl. két nő egymásba karolva megy végig az utcán, a férfiak esetében ebben nem vagyok teljesen biztos. A férfiak közül sokan megjelölték az érintést, mint kimutatott formát is, a nőknél ez a második legtöbbet választott lehetőség volt.
• Nagyon nagy hányadban választották a résztvevők ugyanazt a két szeretetnyelvet az igényelt, és a kimutatott lehetőségek közül, nemtől függetlenül. Ez olyan szempontból lehet érdekes, hogy legtöbben azt gondoljuk, a párunknak is ugyanarra van szüksége, mint nekünk, pedig ez egyáltalán nem biztos. Ezért érdemes egymás igényeit feltérképezni, és mindenkit olyan formában szeretni, ahogy neki szüksége van rá, különben feleslegesek lesznek erőfeszítéseink, és nem érezzük kellőképpen egymás szeretetét, tiszteletét.