Sérül a gyermekem, ha elválunk?

Gyakran megkérdezik tőlem szülők, hogy miként fog hatni gyermekükre, ha elválnak. Jobb-e a gyermeknek, ha elválnak vagy valahogy bírják ki inkább egymás mellett? Érzem a kérdésük mögött megbúvó bűntudatot és felelősségérzetet. Nehéz ilyenkor okosat mondai, hiszen minden gyermek más és az sem mindegy, hogy milyen életkorban jár éppen. Egy dolgot azonban mindig leszögezek: önmagában NEM a válás, hanem a válás körüli konfliktuskezelés módja viseli meg a gyerekeket. Amennyiben a felnőttek képesek túllépni férfiasságukon/nőiességükön esett sérelmeken és tudnak apaként és anyaként a gyermek érdekében kompromisszumokat kötni, úgy a gyermeket sem fogja traumatizálni a válás folyamata és 1-1,5 év alatt túlteszi magát azon.

Mit érdemes tenni szülőként?

1.   A válást érdemes együtt és minél hamarabb elmondani a gyermeknek. Elsődleges egy ilyen helyzetben hogy a gyermek feltehesse a kérdéseit (még a három éves is!) és azokra kapjon választ a maga életkorának megfelelően. Nem tanácsos rejtegetjük a gyermek elől a válás tényét, ugyanis a metakommunikációból megérzi, hogy az őt körülvevő egyensúly megbomlott és  életkortól függően különböző tüneteket produkálhat (pl.: hiába szobatiszta, újra bepisil; hasfájás; teljesítmény romlása az iskolában).
2.   Minél kisebb a a gyermek, annál több konkrétum hangozzon el (Ki hol fog lakni? Melyik óvodába fog járni? Milyen gyakran tud a barátival találkozni?), mely erősíti a biztonságérzetét.
3.   A gyermek bűntudatának csökkentése: hangsúlyozni, hogy nem ő a hibás amiatt, hogy elválunk.
4.   Képviselni, hogy már nem lesznek egy pár. Ezzel csökken a gyermekben az újraegyesítési fantázia, miszerint az ő feladata újra összehozni szüleit.
5.   Gyermek lojalitáskonfliktusát ne provokáljuk! A gyermek lelki szükséglete, hogy mindkét szülőjéhez lojális tudjon maradni, ezért kerüljük az olyan elszólásokat, amellyel a gyermeket választásra kényszerítjük a szülei között („Bezzeg apádék…. ” „Ugye megmondtam, hogy anyádra nem lehet számítani.”)
6.  Ne a gyerekre öntsünk minden lelki fájdalmat, amit a válás közben megélünk. Nehéz terhek ezek, melyekkel a gyermek nem tud mit kezdeni és bűntudata lesz, mert tehetetlen a szülő fájdalmának enyhítésében. (Természetesen érdemes kifejezni, hogy “anya ma szomorú”, de ne terheljük nap mint nap érzelmi sérüléseinkkel). Keressük inkább a barátok vagy szakember segítségét és hagyjuk a gyermeket gyermeknek maradni.
7.   Segítsük a rendszeres kapcsolattartást. Fontos, hogy a válás után a gyermek mindkét szülővel rendszeresen tartsa a kapcsolatot és a kapcsolattartás kiszámítható legyen. Ha apa napja szerda és péntek, akkor ne állítson be váratlanul  kedden, mert az a gyermek biztonságérzetét megrendíti. Az eltávozott szülő (általában az apa) mindenképpen menjen el a gyermekért a kapcsolattartás napján, akkor is, ha a gyermek makacskodik és nem akarja őt látni. Hiába dacol és ellenkezik (különösen serdülőkorban), meg akar bizonyosodni arról, hogy fontos és kell az eltávozott szülőnek is.

A válás után 

Mindenekelőtt érdemes szem előtt tartani, hogy amíg a szülő nem regenerálódik lelkileg, addig  gyerek sem fogja jól érezni magát a bőrében. Minden válás alapja az érzelmi válás, azaz a másiktól való lelki elszakadás. Ha ez nem történik meg, a szülők nehezen jutnak dűlőre a szülői feladatok vagy a vagyoni elosztásban, hosszan tartó jogi procedúrán mennek keresztül.

Az érzelmi váláshoz a düh, a fájdalom és a harag megélése és kifejezése mellett el kell jutnunk annak a fel- és beismeréséig, hogy mi volt a saját részünk  a kapcsolat kiüresedésében.

Érdemes a másik elengedéséhez és a válás integrálásához megkeresni arra a kérdésre a választ,  hogy mi az a pozitívum, amit nem visz magával a másik? Mi az, amit csak vele éltem meg és mással nem fogok? (pl.: első gyermek születése…).