A minap felkérést kaptam arra, hogy nyilatkozzak pár szóban az iskolakezdés témakörben. A téma igencsak aktuális, hiszen egyre közelebb kerülünk a szeptemberhez, így a tanévnyitó időpontjához is. Mi jár ilyenkor a gyermekek fejében? Hogyan készüljünk erre a várakozásokkal teli, azonban sok esetben nyomasztó időszakra? Mit tehetünk annak érdekében, hogy zökkenőmentesen, felszabadultan és örömmel teljen ez az időszak a gyermek és a szülő számára egyaránt?

A legtöbb szülő számára igen megterhelő lehet a tanévkezdés, főleg ha gyermeke először lépi majd át az iskola kapuját. A sok teendő – tanszerek beszerzése, tankönyvek becsomagolása, iskolatáska kiválasztása stb. –, a különféle aggodalmak – vajon hogyan teljesít majd a gyermek az iskolában, sikerül-e beilleszkednie, szerez-e majd barátokat, tetszeni fog-e neki az iskola, szeretni fogja-e a tanulást – tovább fokozhatják kétségbeesésünket.

Egy gyermek számára sem könnyű menet ez, hiszen az első osztály megkezdésével komoly mérföldkő elé érkezik a jövendőbeli kis diák. Belép egy új világba, ahol egy teljesen más környezet várja, más elvárásokkal, más szabályrendszerrel, napirenddel.

Nekünk felnőtteknek is idő kell ahhoz, hogy egy-egy új élethelyzethez alkalmazkodjunk, egy gyermek esetében pedig ez különösen fontos. Éppen ezért idejében, az iskolakezdés előtt két-három héttel már érdemes megkezdeni a készülődést, az iskolai életre való hangolódást annak érdekében, hogy gyermekünk is hozzá tudjon szokni ehhez az új élethelyzethez. Hiszen az első osztályban szerzett élmények és tapasztalatok nagymértékben formálják a gyermek iskolához, tanuláshoz való hozzáállását a további évekre vonatkozóan is.

Mit tehet a szülő, hogy segítse gyermekét az iskolára való felkészülésben?

1. Kövessük a fokozatosság elvét!

Ne hagyjuk a felkészülést az utolsó pillanatra.  Az idő nyomása alatt nemcsak saját magunkat stresszeljük. Ezt a feszültséget gyermekünk is megérzi, és a felhőtlen, örömteli várakozás hamar nyomasztó és szorongató rohanásba csaphat át. Ha a gyermek már a készülődés során negatív élményekkel találkozik, akkor ez rányomhatja a bélyegét a későbbi időszakra is, amely teljesen elveheti a kedvét és motivációját.

2. Beszélgessünk sokat!

Sajnos manapság egyre kevesebb időt fordítunk a beszélgetésre, azonban kiemelten fontos, hogy beszélgessünk gyermekünkkel. Magyarázzuk el, hogy egyáltalán mit jelent az iskola, hogyan néz ki egy nap, mi fog ott történni, kikkel fog találkozni. Fontos, hogy megtudjuk azt, hogy milyen fantáziája van a gyermeknek az iskolai életről, esetlegesen milyen félelmei, elvárásai vannak. Sokat segíthetünk azzal is, ha mesélünk saját kisiskolás kori emlékeinkről, tapasztalatainkról, érzéseinkről. A beszélgetések nem csak arra adnak lehetőséget, hogy az egyes téves elképzeléseket és elvárásokat a realitás felé tereljük, hanem egyben feszültségcsökkentő hatásuk is van, továbbá ezzel azt közvetítjük gyermekünk felé, hogy bátran fordulhat hozzánk bármilyen gondja is van, mi mindig ott állunk mellette, ha szüksége van ránk.

A beszélgetéseknek az iskola megkezdése után is fontos szerepe van. Ha szánunk időt arra, hogy átbeszéljük a napi történéseket azzal lehetőséget adunk a napi élmények átdolgozására és egyben azt is kimutatjuk ezzel, hogy érdekel minket a gyermek iskolai élete. Az általános kérdések, mint pl.: „Mi volt a suliban?” helyett próbáljunk konkrét kérdéseket feltenni: Mit játszottál Pistikével? Ki mellett ültél? Volt-e valami, ami nagyon tetszett? Volt-e valami, ami miatt elszomorodtál? stb.

3. Az ismerős dolgoktól kevésbé félünk.

A legtöbb iskola már indít iskola előkészítő foglalkozásokat a nagycsoportos gyermekek számára. Ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy a gyerekek már az utolsó óvodai év alatt megismerkedjenek az iskolával, a leendő osztálytársakkal és nem utolsó sorban a leendő tanító nénivel/bácsival is. Így mire oda kerül a sor, már egy ismerős, nagyjából megszokott környezetben kezdheti a tanévet. Amennyiben erre nem volt lehetőség, akkor érdemes tanévkezdés előtt többször elsétálni az iskoláig és vissza, megtenni azt az utat, amit majd minden nap meg fog tenni a gyermek a szülőjével. Eközben is lehet beszélgetni az iskolával kapcsolatos dolgokról.

4. A tanuló sarok közös kialakítása.

Az iskolára való hangolódás egy részét képezi a tanuló sarok közös kialakítása. Természetesen jó, ha a gyermeknek külön szobája van, ahol zavartalanul tud majd tanulni. Amennyiben nincs erre lehetőség, akkor is fontos szem előtt tartani, hogy legyen egy külön erre a célra kijelölt hely, amely letisztult, átlátható és csendes, ahol a gyermek a későbbiekben zavartalanul tud majd a tanulással foglalkozni. A tanszerek, hátitáska, tolltartó kiválasztásába is érdemes a gyermeket bevonni, hiszen ha saját maga választhat, sokkal jobban fog kötődni az eszközeihez, arról nem is beszélve, hogy ha bevonjuk ezekbe a tevékenységekbe és feladatokkal látjuk el, nagyban hozzájárulunk önállóságának és kompetenciaérzésének fejlődéséhez is. A délutáni időszakokban elkezdhetünk lassan megismerkedni a tankönyvekkel, közösen meghatározhatjuk a tanszerek helyét is.

5. A napirend strukturálja az időt.

A napirend kialakítása a kisgyermekkor bármely időszakában alapvető dolog, hiszen egy gyermek teljesen másképpen érzékeli az időt, és nem tudja oly módon behatárolni azt, mint egy felnőtt. Szülőként fontos feladat, hogy egy következetességre épülő, ismétlődő rendszert kialakítsunk, melynek köszönhetően a gyerek mindig tudja, hogy mit várhat, és mi fog következni. Az idő effajta strukturálása segít a napi rutin kialakításában, biztonságot ad neki, és segít eligazodni a napi tevékenységekben, csökkenti az üresjáratokat, melyben a gyermek elkezdhet unatkozni, türelmetlenné válhat. Amíg a gyermek nem tud olvasni, kis piktogramok, szimbólumok segítségével, akár közös rajzos tevékenységen keresztül el lehet készíteni egy napi „órarendet”, mely játékosan szemlélteti az adott nap tevékenységeinek felépítését és folyamatát. Hasonlóképpen elkészíthető ez az iskolai időszakra vonatkozóan is. Ez a fajta módszer segítséget jelenthet bármilyen további rutin tevékenység kialakításában.

További tanácsokról, és a gyermek viselkedésének átmeneti változásáról olvashat pár nap múlva a bejegyzés 2. részében.