Blogunk indulását mi mással is kezdhetnénk, mint a blogolás pszichológiai hátterének kivesézésével.
A blog sok hasonlóságot mutat a naplóírással, viszont megkülönbözteti tőle az a tény, hogy a blogolást neten, közönség előtt folytatjuk és így a néhai magányos, gyakran titkos írásból szociálpszichológiai jelenség lett.
Nézzünk bele egy kicsit a blogolás történetébe! A jelenség több mint 10 éve ütötte fel fejét USA-ban, 1997-ben weblog néven, és ekkor még leginkább ezek az oldalak politikai témákat boncolgattak. Valódi elterjedése viszont a 2001. 09.11-én történt terrortámadás után következett be, amikor a hozzátartozók blogokon kezdték megosztani fájdalmukat más hozzátartozókkal. Ebből alakultak aztán ki különböző, színes blogtípusok. Hamar megjelent Magyarországon is, és mint az USA-ban, nálunk is az én-blogok a legnépszerűbbek. Céljuk az élmények megosztása, az önkifejezés, valamint új emberek megismerése.
Milyen típusai léteznek a blogíróknak?
Van, aki várja a véleményeket, a hozzászólásokat, szociális és alkalmazkodó. A „vélemény kontra vélemények” által tudja megítélni, hogy a bejegyzés mögött lévő történés vagy gondolat mennyire volt megfelelő a külső szemlélő számára.
A második csoportba tartozók az emlékeiket próbálják megőrizni, archiválnak. A legtöbb ilyen ember internetes naplója nem-, vagy csak részben publikus. A hozzászólások nem érdeklik, amit leírt kőbevésett gondolat marad, nem módosítja, nem másítja meg. Ez hasonlít leginkább a régi stílusú naplóírásra.
Milyen típusai léteznek a blogíróknak?
Azáltal, hogy leírjuk azt, ami foglalkoztat, mi alakítjuk a történetet, ezáltal uralkodunk felette. Az irányítás, „keeping under controll” érzését adja, ami megnyugtató. Valamint általa átgondoljuk és rendszerezzük az eseményeket, lelki történéseket. Ez így van a naplóírás hátterében is.
Fontos a társas kontroll és támogatás is, tehát hogy mit gondolnak az olvasók, hiszen általuk a blogger elfogadásra, egyetértésre találhat, magabiztossága növekedhet. A blogíró átélheti egy közösséghez való tartozás élményét, hiszen mi sem jobb, mint sok azonos gondolkodású ember egy helyen. Egy 2006-os amerikai kutatás szerint a bloggerek hamadának a legfontosabb helyen áll a társak visszajelzése.
Az önbecsülés növelése alapjában véve egy összehasonlítási folyamat révén érhető el. A blogíró összehasonlítja magát más emberekkel, csoportokkal. Fontos azonban a már említett pozitív megerősítés, hiszen ez által fog nőni az önbecsülése. Itt meg kell különböztetni az én-kifejezést és az én-prezentálást is. Az előbbi a valódi énünk megmutatására szolgál, míg az utóbbi egy jó marketing az elfogadás háttér mozgatórugóival. Jó színben tüntetjük fel magunkat, s ez az önbecsülés növekedését szolgálja. A társas identitás nem más, mint a társak általi azonosságtudat. A blogger önértékelése nagyban függ a csoporttól, amelyhez csatlakozni kíván. Ezzel úgymond pozícionálja magát. Az összetartozók egymásra reagálnak a hozzászólásokon keresztül, megerősítve, támogatva egymást. A társas kötődés, a közösséghez való tartozás is fontos, hiszen sokan ilyen módon tartják a kapcsolatot szeretteikkel. Ez egy jó mód arra, hogy érdekesen, fotókkal tarkítva meséljék el a velük történteket.
A gyakori írás perszonális fejlődésünk dokumentálása is egyben. A pozitív visszajelzés pedig megerősítést jelent utunkon. A pozitív megerősítés azonban kihat a blogvilágon túlra is.
Végezetül, de nem utolsó sorban: Szorongáscsökkentő hatása is van a már fent tárgyalt önbizalom növekedése mellett. Egy kutatás során 160 szorongó középiskolás fiatalt vizsgáltak, 10 héten keresztül. Azokon a kamaszokon tapasztalták a legnagyobb változást, akiknek blogja saját nehézségeikről szóltak, és engedélyezték felületükön a hozzászólásokat is.
