A gyász fogalmát sokszor egy haláleset feldolgozásával azonosítjuk, ám gyászfolyamatot indukálhatnak az olyan tárgyvesztések vagy érzelmi veszteségek is, mint a költözés, munkahelyváltás, iskolakezdés, függőségek megszűnése, gazdasági változások, legyen az pozitív vagy negatív változás, válás vagy éppen egy vetélés. Gyász élményt okozhat az életünk egy nagyobb szakaszának a lezárása vagy akár a bizalom, a hit, a biztonság elvesztése is. Manapság mindamellett, hogy az élet természetes életciklusainak változásaival is megküzdünk, társadalmilag is szembesülünk akcidentális krízisekkel, elég, ha a covid időszakra gondolunk vagy az éppen zajló háborúra.

Sokszor érezzük, hogy napjainkban különösen igaz az a mondás, hogy a változás az, ami állandó és valahogy ebben kell megtalálunk a saját stabilitásunkat. A gyász állapota és a feldolgozásának folyamata bár személyenként eltérő lehet, ám általános gyászreakcióként tartjuk számon a hullámzó hangulatot, a belső üresség érzését, alvási nehézségeket, koncentrációs zavarokat, dühkitöréseket, megnövekedett vagy épp csökkent étvágyat, fáradékonyságot.
Átmeneti tünet enyhítőként vagy részmegoldásként pedig sokszor megjelennek a drogok, gyógyszerek, a munkába temetkezés, a túlhajszolt edzések, a folyamatos tv-nézés vagy akár a falás, ám ezek hosszabb távon károsak lehetnek (Sarungi és HerkeDahlgren, 2012).

A gyász újszerű megközelítései

A gyász témaköre mindamellett, hogy nagyon aktuális, folyamatosan kutatott terület. Korábban a gyász szakaszos elméleti megközelítései voltak a legelterjedtebbek, ám ma már szinte közismert, hogy a gyász megélése, folyamata épp annyira egyedi, akár az ujjlenyomatunk, s a gyász szakaszai sem feltétlenül vannak jelen. Ma már egyre nagyobb teret kapnak az úgynevezett újszerű vagy a jelentéskonstrukciós megközelítések, vagyis a gyász új elméletei már a hagyományos, érzelmekre és a tünetekre fókuszálás mellett a gyász jelentésalkotó folyamatát is figyelembe veszik. Az egyén identitása szintén kulcsfontosságú az újszerű megközelítés szerint, s ezt alapul véve egy veszteség esetén kiemelten fontos látni és érteni, hogy a gyászoló számára mit jelentett az, amit elveszített/lezárt.

Hogyan tovább?- Avagy a veszteségek feldolgozása

Neimeyer szerint a veszteségeink hatással vannak a saját magunkról, az életünkről és a világról kialakított narratívákra. A gyászoló számára fontos lehet, hogy egyfajta jelentéssel ruházza fel a veszteséget, vagy „értelmet” találjon benne, s újraalkossa ennek megfelelően a magáról és a világról alkotott képét. Sokszor a gyászoló mindemellett megtalálja a veszteségében az „előnyt” is, amely fontos szerepet tölthet be az eseményhez való alkalmazkodásban. Bár az identitás újraalkotása fájdalommal és gyötrelemmel járhat, mégis hosszabb távon pozitív változást is hozhat, valamint személyes és poszttraumás növekedést is eredményezhet. Összegezvén tehát egy-egy veszteség feldolgozása esetén fontossá válhat a veszteség keretezése, egy narratíva megalkotása és annak átgondolása, hogy az adott veszteség mit adott és mit vitt el.

Felhasznált irodalom:
Csikós Á., Menyhért M., Radványi I. és Buda Cs. (2015): A gyász új perspektívái, Orvosi Hetilap, 156. évf, 39. szám
Sarungi E. és HerkeDahlgren A. (2012): Gyógyulás a gyászból, Kharon, 16. évf, 1-2. szám

Készítette: Zoltai Alexandra, pszichológus