Megszületésünk pillanatától – sőt már korábban is – alapvetően meghatározza a jóllétünket, hogy a minket körülvevő emberek, például szüleink, tanáraink, szerelmeink, barátaink, munkatársaink hogyan reagálnak ránk, hogyan viselkednek velünk. Alapvető pszichológiai szükségletünk ugyanis, hogy önmagunkként legyünk elfogadva, egészségesen kötődhessünk és hogy azt érezzük, hogy tartozunk másokhoz. Ha ez nem így történik, akkor ezekben a kapcsolatokban sérülünk, ami pedig komoly hatással lehet önértékelésünkre, lelki egyensúlyunkra és az élethez való hozzáállásunkra is.

Jó hír viszont, hogy az egészséges, biztonságos kapcsolatok, amelyekben elfogadnak, megértenek és támogatnak minket, segíthetnek a gyógyulásban, fejlődésben, megerősíthetnek bennünket, egyben új alapokra helyezhetik önértékelésünket és a világra vonatkozó hitünket.

 

 

 

Egyedül vs. kapcsolódva – mi a különbség?

Sok mindent megtehetünk mi magunk azért, hogy jobban legyünk: meditálhatunk, elolvashatunk sokféle kiváló önsegítő könyvet, hallgathatunk pszichológiai témákban remek előadásokat, podcasteket. Ezek nagyon hasznos dolgok. A gyógyulás viszont olyan belső folyamat, aminek fontos részét képezi a másokhoz kapcsolódás egészséges, biztonságos élménye. Hiszen amennyiben valaki maradandó sérülést okozott bennünk, azt igazán más emberek lehetnek képesek helyrehozni, velük kapcsolódva tud meggyógyulni a sebünk. A személyközpontú pszichológia megközelítése szerint így működik a pszichológiai tanácsadás, terápia során is a sérülések gyógyulása.

Hogyan gyógyít, ha kapcsolódunk?

A gyógyulás egyik kulcsa, hogy a másik személy empátiával, elfogadással és hiteles jelenlét kapcsolódik hozzánk. Ezek a személyközpontú pszichológia három alapvető elemei, amelyek segítenek abban, hogy sérült részeink gyógyuljanak, és hozzájárulnak a mélyebb önismerethez is.

Akik empátiás figyelemmel fordulnak felénk, . Nyitottságuknak köszönhetően úgy érezhetjük, hogy velünk egy hullámhosszon vannak, így pedig megkönnyítik az érzelmeink megosztását. Ez a típusú kapcsolódás lehetőséget ad arra, hogy ne érezzük magunkat egyedül a problémánkkal. Terápiás környezetben amikor a pszichológus ilyen empátiás figyelemmel van a kliens irányában, segíteni tudja őt abban, hogy biztonságban érezhesse magát, és őszintén megoszthassa legmélyebb érzéseit, ezáltal pedig elkezdje feldolgozni a fájdalmas élményeket.

Amikor ténylegesen és nem csak feltételek mentén fogadnak el minket, és azok lehetünk, akik valóban vagyunk, egyszerűen még levegőt is könnyebbé válik venni. Ilyen közegben nem kell megterveznünk a viselkedésünket, azt se, hogy mit mondjuk, hogyan alakítsunk ki és éppen milyen képet magunkról. Hétköznapjaink során ez az élmény nagyon ritkán megélhető. Ezért is fontos része a pszichológiai konzultációnak, terápiának az elfogadás. A pszichológus ilyen módon fordul a kliens érzései és gondolatai felé, aki ezáltal lehetőséget kap arra, hogy szabadon, ítélkezés nélkül dolgozhasson a nehézségein.

A gyógyító kapcsolódás harmadik elemének, a hiteles jelenlétnek az ereje abban mutatkozik meg, hogy általa válik a másik személy és a kapcsolat is valóságossá, így lesz súlya a kapcsolódáson belül történteknek.  Nem egy mitikus megmentő, bólogató bábu vagy fölöttünk álló erő az, aki empatizál velünk és elfogad minket, hanem egy őszinte, hús vér ember. Terápiás környezetben ez úgy érhető tetten, hogy a pszichológus, amikor a kliens például a félelmeit vagy a bizonytalanságait osztja meg, hitelesen reagál rá őszintén visszatükrözve a kliens érzéseit, miközben megőrzi a támogató és biztonságos teret. Például, ha a kliens arról beszél, hogy fél egy fontos döntés meghozatalától, a pszichológus nem csupán együttérzőn bólogat, hanem azt mondja: „Érthető, hogy bizonytalanságot érez ebben a helyzetben. Nagy döntés előtt áll, és természetes, hogy ez félelmet kelt Önben.” Ezzel nemcsak visszatükrözi a kliens érzéseit, hanem hiteles jelenlétével megerősíti, hogy a félelmei érvényesek és elfogadhatók. Ez a hiteles jelenlét segít a kliensnek abban, hogy úgy érezze, szabadon, őszintén dolgozhat a problémáin, miközben egy másik emberhez biztonságban kapcsolódik.

A „kapcsolatokban sérülünk, kapcsolatokban gyógyulunk” szemlélete azt mutatja, hogy a gyógyulás nem csupán egyéni erőfeszítések eredménye, hanem az emberi kapcsolatok erején alapuló közös élmény is. Az egyedül végzett munkával szemben az empatikus támogatás, az elfogadás és a hiteles kapcsolódás adta lehetőségek mind kulcsfontosságúak a mélyreható és tartós gyógyuláshoz. Azok az interakciók, amelyek másokkal való kapcsolódáson keresztül történnek, nemcsak mentális és érzelmi megkönnyebbülést biztosítanak, hanem új lehetőséget kínálnak a személyes fejlődésre és a pozitív kapcsolati minták kialakítására is.

 

Szerző: Kőhegyi Gabriella