Nem olyan rég coach-á (is) váltam. Viszonylag meglepő fordulat ez a szakmai életemben, ugyanis sokáig azt gondoltam, talán önhitt módon, hogy végzett és folyamatos szakmai továbbképzések alatt álló pszichológusként nem tudhat sok újdonságot mondani a coaching. Ehhez kapcsolódik a tény, hogy a Magyarországon coach-á válhat bárki, aki elvégez egy általában 3 héttől 3 hónapig tartó tanfolyamot (előképzettségtől függetlenül); ezt pedig egyre többen teszik meg, ahogy azt tapasztalhatjuk az interneten ránk zúduló hirdetések özönébőlMind a klientúrájukat felfuttatni vágyú coach-ok, mind pedig a coach- képzéseket hirdető kurzusokban tobzódni lehet.Sokáig tehát egyfajta szakmai hiúság fogott vissza attól, hogy szakmai eszköztáramat a coaching módszertanával is kiszélesítsem és tudatosítsam a pszichológiai tanácsadás és a coaching közti határokat,- mely már egy jó ideje foglalkoztatott.
Hiába voltam ugyanis „önhitt” pszichológusi kompetenciáimat birtokolva és azokban bízva, az utóbbi időben több olyan kliens fordult hozzám (szakmai) identitását, önmegvalósítását, karriertervezését érintő kérdésekkel, melyekkel bár pszichológiai tanácsadás formájában is tudtam foglalkozni, azonban felismertem azt is, hogy a coach-ok célcsoportjai pontosan ilyen emberek: olyan egészséges személyek, akiket foglalkoztat annak a kérdése, hogy személyes és szakmai szempontból a legtöbbet hozzák ki magukból. Nem tudott tehát nyugvópontra jutni a kérdés bennem azt illetően, hogy, hogyan tud egy pszichológus segíteni „önmegvalósítási ügyekben”, illetve miben tud mást, vagy esetleg többet hozzáadni a szakmai folyamathoz a coaching szemlélete és módszertana. Így amikor egy olyan coach-képzésről szereztem tudomást, amelyet kifejezetten pszichológusok számára hirdettek meg, tehát a képzésben való részvétel feltétele volt a pszichológusi diploma, úgy éreztem, hogy akárcsak a népmesében („aki nem hiszi, járjon utána”…), a végére kell járnom a kérdésnek. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, mert bár – ahogy említettem- régóta foglalkoztatott a coaching, „mint olyan”, ugyanakkor fontos volt számomra az is, hogyha már időt és pénzt áldozok egy újabb továbbképzésre, akkor olyan emberekkel tanuljak együtt, akikkel nagyjából hasonló alapról indul az emberi működésről és fejlődésről szerzett ismeretanyagunk, nem utolsó sorban pedig a segítő, támogató folyamatban megnyilvánuló készség-szintű, alkalmazott tudásunk.
Az ominózus, fent említett három hónapos képzés tanulságai a számomra, most már coach képesítéssel is rendelkező pszichológusként a következőek:
– A coaching szuper dolog: egy olyan partneri együttműködésre épülő, gondolatébresztő és kreatív folyamat, mely az egyén kibontakozásának, boldogságkeresésének, önmegvalósításának hatékony katalizátora tud lenni, amennyiben, a coach tudása legjavát, a coachee (a folyamat résztvevője) pedig nyitottságát és a folyamat iránti elköteleződését hozza.
Olyan eszközöket és szemléletet sajátítottam el a coaching mélyebb megismerése által, mely által munkámat még eredményesebbnek tapasztalom.
– A pszichológiai tanácsadás és a coaching közti legnagyobb különbség az ülések lehetséges témájában és a folyamat céljában van: mivel a coaching jelen- és jövőfókuszú akcióorientált folyamat, így bizonyos problematikák hatékony kezelése, feldolgozása eleve kizárt coaching keretein belül. (Esetenként helyzetspecifikus konstruktív lépések megtételében segíthet azonban a személyiség mélyebb rétegeit érintő problémák esetében is.)
– A business és vezetői coaching témái és definíció nyilvánvaló(bb)ak a laikusok számára is. A life coaching lehetséges témái és célcsoportja a pszichológiai tanácsadással egybeesik. A life coaching a Wikipédia szerint „ az értékek és jövőkép tisztázásáról és célok kitűzéséről szól, annak érdekében, hogy az adott személy kielégítő, sikeres és teljes életet éljen. Az életvezetési coaching során a coach segít kliensének tisztázni, mit akar az élettől, támogatja és bátorítja a változási folyamat során.” (Hát, ilyenekkel bizony mi pszichológusok is foglalkozunk:).) Sok esetben ez a változási folyamat azonban nem valósulhat meg a személyiség mélyebb rétegeit érintő érzelmi átdolgozási folyamat, (pszicho)terápia nélkül. Ideális esetben a- pszichológusi végzettséggel nem bíró- life coach tudatosan kezeli és felismeri kompetenciahatárait, és addig dolgozik a klienssel, olyan célokra szerződik, melyekben felelősséggel tudja támogatni kliensét. Különösen fontos ez azért is, mert sok ember azért fordul (life) coach-hoz, mert ezt a fajta segítségkérést fel tudja vállalni, ellenben a pszichológiai tanácsadással, melyet még előfordul, hogy megbélyegzőnek kevésbé vállalhatónak tartanak.
– Több olyan önmegvalósítással kapcsolatos téma van, melyben egy kompetens coach (aki nem pszichológus), a megfelelő módon és időben alkalmazott coaching eszközök és személyisége hitelessége okán, talán még eredményesebben is tud segíteni, mint egy pszichológus, aki bár vélhetően hosszabban és mélyebben képződött az emberi működésről, ám nem ismer olyan teljesítményt facilitáló eszközöket, melyek a coaching-ot eredményessé teszik.
– Ezen túl: sokan vannak olyan pszichológusok, akik hozzám hasonlóan coach-ok is egyben, így rugalmasan és tudatosan tudják váltani és a helyzetnek megfelelően alkalmazni segítői eszköztárukat.
Bár belülről szemlélem a segítő szakmát és szolgáltatásokat, azonban azt tapasztalom, hogy nem könnyű még így sem kiigazodni a piacon magát ajánló szakembergárda kínálatában. Mivel pillanatnyilag a piac minőségbiztosítása törvényi keretek által közel sem megnyugtatóan szabályozott, így azt javaslom, hogy mielőtt valakihez fordulunk segítségért, tájékozódjunk az illető végzettségéről és “jogosítványairól”. Közel sem gondolom azt, hogy csak pszichológus tud pozitív lelki folyamatok és a változás segítője lenni egy ember életében, sőt(!,) azonban érdemes képben lenni azt illetően, hogy kitől mit várhatunk.
Cikkemet Coaching és önmegvalósítás témában hamarosan folytatom!