Kis leckék az önbecsülésről 1.
Az önbecsülésünk életünk sokféle területére hatással van, néha nem is gondolnánk milyen nagy mértékben. Legtöbbször észre sem vesszük, hogy gondolataink, érzéseink, tetteink, viselkedésünk, vagy éppen azok hiánya, elmaradása valójában az önbecsülésünkből fakad. Egy új párkapcsolat kialakításakor, egy új munka megpályázásakor, vagy bármilyen új helyzetben különösen nagy befolyással bír. Ha nem megfelelő a szintje, akkor számos formában alááshatja sikerünket.
De
mi is az az önbecsülés? Általában van mindenkinek egy elképzelése, de nehéz definiálni pontosan. Talán emiatt is gyakran sokféle más szóval helyettesítik (pl. önbizalom, magabiztosság, önérvényesítés, önmagunkba vetett hit, stb.), és össze is keverednek a fogalmak. Az önbecsülésünk valójában abból tevődik össze, hogy milyennek látjuk, milyennek ítéljük meg magunkat és hogyan értékeljük magunkat. A három fő aspektusa az önmagunkba vetett bizalom, az önmagunkról kialakított kép, és önmagunk szeretete. Ha e három aspektus nincs egyensúlyban, akkor az önbecsülésünk nem lesz harmonikus.
Az önszeretet a leglényegesebb aspektus. Mennyire tudom elfogadni magam a rossz szokásaimmal, hibáimmal, kudarcaimmal együtt függetlenül a teljesítményemtől? Ha azt gondoljuk magunkról, hogy szeretetre és tiszteletre méltóak vagyunk, akkor az megfelelő önszeretetet feltételez. Az önszeretet nagyrészt a családtól, szüleinktől kapott érzelmi töltet alapján alakul ki. Akik nem kapják meg otthonról ezt az érzelmi támogatást, azokra jellemző, hogy kapcsolatuk a külvilággal konfliktusos vagy sokszor kudarcos.
Az önmagunkról kialakított kép az önbecsülésünk második összetevője. Fontos, hogy kellő önismerettel 
rendelkezzünk magunkról, tisztában legyünk saját képességeinkkel, korlátainkkal, erősségeinkkel és gyengeségeinkkel. Ez egy elég szubjektív dolog, hogy mi magunk milyennek látjuk önmagunkat, de akkor jó, ha az közelít az objektív valósághoz, vagyis ahhoz, ahogy mások látnak bennünket. A kezdeti önképünket leginkább a szüleink által sugallt, elvárt vagy belénk ültetett néha kissé ideális kép határozza meg. Később tovább formálódik ez a kép a társas közeg (iskola, barátok, kollégák) visszajelzései és önismeretünk által. Akinek nem megfelelő az önképe, az olyan, mintha nem a saját feje után menne, mások elvárásainak próbálna megfelelni, konformista lesz, és könnyen eltéríthető a saját véleményétől. Így nehezen tart ki saját elhatározásai, céljai mellett.
A harmadik tényező az önbizalom, amely azt jelzi, hogy képesnek tartjuk magunkat arra, hogy egy nehéz vagy fontos helyzetben jól szerepeljünk, helyesen cselekedjünk, vagy hogy a nehézségek ellenére el tudjuk érni céljainkat. Magas szintű önbizalommal nem tartunk az ismeretlentől vagy kudarctól, belevágunk terveink megvalósításába. Alacsony önbizalom viszont visszatartó erőként lép fel a cselekvések terén, amelytől gátlásosság alakulhat ki. Mint az előző két aspektus, ez is a családban történt nevelés során alakul ki, az iskolai nevelés pedig tovább alakítja, valamint később az életünk főbb történései mind befolyásolják.
A különböző aspektusok szorosan összekapcsolódnak, egymásra hatással vannak, önmagukban és együttesen is képesek befolyásolni az önbecsülést. Önértékelésünk a körülményektől függően is változik: kedvező helyzetekben általában a magas önbecsülésűekre jellemzően viselkedünk, míg egy kudarc után inkább az alacsony önbecsülés lesz ránk jellemző. Az önbecsülés szintje eltérhet még egyazon személy esetében is, lehet valamely területen magas, míg a többi területen alacsony. Van azonban az embereknek egy általános önbecsülési szintje, amely rájuk jellemző a változékonyság ellenére. Az önbecsülés mégis egyfajta „fogyóeszköz”, ezért fontos, hogy folyamatosan olyan élményekben részesüljünk, ami növeli, táplálja azt.