Egy család hogyan tartja fenn és adja tovább egyedi identitását és kultúráját? Milyen mechanizmusok teszik lehetővé a családi hagyományok egyik generációról másikra történő átadását? És vajon hogy lehet hatással ránk dédnagymamánk élete, ha soha nem is találkoztunk vele? A válasz a transzgenerációs hatásban rejlik.

A minket körülvevő világ, a család, de talán legaktívabban a szülők nevelése formál bennünket, tanítja meg nekünk, hogyan kell viselkednünk.  Ők azok, akik emellett szavak nélkül, nonverbális úton is rengeteg információt közvetítenek, gondolkodásmódot formálóan hatnak ránk, tudattalanul, rejtett módon, amelyeket beépítünk saját személyiségünkbe, viselkedésünkbe, gondolkodásunkba.

A transzgenerációs átvitel jelentheti a családi hagyományok, hiedelmek, viselkedésminták átvételét, amik lehetnek vallási és nemzeti hagyományok, életről, halálról, szexualitásról alkotott attitűdjeink. A foglalkozással, a továbbtanulási törekvésekkel, a pénzzel, a politikával kapcsolatos attitűdöket is sokszor átvesszük a családtól. A családi kötelékek is öröklődnek, mint például, mi a szerepe egy apának, egy anyának, a nagyszülők milyen közeli/távoli viszonyban vannak az unokákkal és ezt a mintát követve teszünk ugyanúgy saját (pár)kapcsolatainkban, gyermeknevelésben. Így válik a történet végtelenné, amíg fel nem ismerjük és tudatosítjuk a tudattalanul ható, sokszor életvitelünket nehezítő, akadályozó családi örökségeinket.

De mi az a transzgenerációs hatás egyáltalán?   

A ma már transzgenerációs hatásként használt kifejezés a transzgenerációs trauma fogalmából nőtte ki magát. A kezdeti kifejezés elsősorban a holokauszt-túlélők utódainál kimutatható hatásra utal. A hatás lényege, hogy a túlélők leszármazottainál a traumatizáltságra utaló tünetek jelennek meg, annak ellenére, hogy ők maguk nem voltak közvetlen elszenvedői a traumának. Leggyakrabban szorongás, depresszió, öngyilkossági gondolatok, erőszakosság, agresszió, szerhasználat, alacsony önértékelés formájában öröklődik a hatás. A jelenség más, traumatikus eseményt átélt generáció leszármazottainál is megmutatkozhat (háborút átélt személyek, természeti katasztrófák, tömegmészárlás érintettjei). De még a szexuális bántalmazást átélt áldozatok gyermekei is jellegzetes tüneteket produkálhatnak, szinte átélve újra ők is a traumát.

Mi viszi át a hatást?

A jelenség magyarázatára több mechanizmus is jelen van a családok működésében, mint ahogy a bevezetőben már utaltam rá. Családon belül a tanulás minden formája befolyásolja a fejlődő gyermeket. Családi környezetben a viselkedés, a hiedelmek eltanulása az egyik, közvetlen módja az átadásnak. A gyermek megtanulja a dühét kezelni egy vita hevében, amikor elvonul a szobájába, duzzogva. Ezzel a saját jövőbeli reakcióit alapozza meg. Ugyanilyen fontos a szülő reakciója is a gyermek viselkedésére, a hiedelmek, a kontroll, az irányítás, ezek mind közvetlenül adódnak át a következő generációnak.

Ennél sokkal izgalmasabbak a közvetetten megjelenő hatások, amik rejtetten formálják viselkedésünket, gondolkodásunkat, személyiségünket. Ezek lehetnek: 

1. Családi minták

Egy családfa megrajzolásával sokszor meglepve tapasztaljuk a generációk közti ismétlődéseket. A legtöbb esetben a családi konstellációk generációról-generációra újra kirajzolódnak. A családfában rejlő hasonlóságok hasonló tapasztalásokat, megélt érzéseket rejtenek az adott generációban.

Például:

• ha legkisebb gyermekként nevelkedtem, és édesanyám is a legfiatalabb volt a származási családjában, akkor hasonló tapasztalásokon osztozunk ő is, én is, a szüleim és az édesanyám szülei is.
• Ha az egymást követő nemzedékek mindegyikében vannak hajadonok vagy házasság előtti terhességek, a családi minta nagy valószínűséggel ismétlődi fog.
• Ezek a minták lehetnek foglalkozásbeli ismétlődések is, így alakulnak ki például az ügyvéd-dinasztiák.

Ezeknek a mintáknak a jelentősége abban rejlik, hogy előrejelzik a család jövőjét, sokszor destruktívan hatnak, ha nem kezeljük őket. Az ismétlődéseket, a mintákat felismerve – fokozott önmegfigyeléssel, a családi történetek kutatásával, megismerésével, párhuzamok megtalálásával – tudatosíthatjuk a káros hatásokat és tehetünk lépéseket a változtatásért.  (Sokszor nagyon nehéz folyamat.)

2. Családi titkok

Az egyik legnagyobb közvetett úton megjelenő transzgenerációs átvitelt a családi titkok jelentik. Az érintettek nem beszélnek róla, nem kérdeznek semmit, ami az utódokban a feszültség érzését keltik. Érezni lehet a jelenlétét a levegőben, beszélni mégsem lehet róla. A családi titkok viselkedéseket, hiedelmeket, hagyományokat, érzéseket jelölnek. Többnyire a feltételezett bűntudatból, félelemből, szégyenérzetből alakulnak ki és olyan mélyreható hatást gyakorolhatnak, amelyek kiterjedhetnek az egész családi rendszerre.

Napfényre kerülésük pedig nagy veszéllyel járhat, hiszen a családi egységnek hitt képet bonthatja fel, amely nehéz érzésekkel, szembesüléssel vagy akár a családi rendszer újrastruktúrálódásával is járhat. Ugyanakkor feltárásuk szükségszerű és nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a mélyben meghúzódó feszültség, a trauma ne ismétlődjön, ne gyűrűzzön tovább.

3. Szülői kép – párválasztás

A szülői kép befolyásolhatja párválasztásunkat, házassági döntésünket. Hajlamosak vagyunk olyan házastársat választani, aki hasonlít arra a szülőnkre, akivel gyermekkorunkban szoros, jó kapcsolatot ápoltunk, vagy épp ellenkezőleg, egy gyermekkori kevésbé kielégítő szülői kapcsolat esetén olyant partnert választunk, aki teljesen ellentétes tulajdonságokkal rendelkezik, mint a szülőnk.

Döntésünk ennél persze sokkal bonyolultabb, alapulhat a nagyszülők, nagybácsik, unokatestvérek vagy épp a közeli barátok tudattalanul beépült hatásán is.

4. Családi veszteségek

A családtagok halála a legsúlyosabb, legnagyobb stresszhatást jelentő élettapasztalataink közé sorolandó, amely elől senki sem menekülhet. Ez a hirtelen és visszavonhatatlan megbomlás a családi élet folytonosságában, komoly sokkhatást jelent a család rendszerében. Ahhoz, hogy a családi kultúra túlélje a családtagok halálát, és megőrizze egységes integritását, sikeresen kell kezelni a halál tényét. A fájdalom viselése egy örökletes reakciómintának tűnik. Az egyéni reakcióink pedig hatással vannak az egész családra. Például egy ötfős családban a gyermek elvesztésére az anya úgy reagál, hogy a gyermekről készült képek, a neve, a létezése tabuvá válik a családban. Ez erősen kihat a család többi tagjára is, a testvérek például könnyen elsajátíthatják, hogy a halálról, a fájdalmakról nem beszélünk .

Az, hogy egy család gyászol-e vagy sem, külön vagy együtt, beszélnek-e a fájdalomról vagy tabusítják, olyan szokások, amelyekből családi minta fejlődik és transzgenerációs hatással továbbadódik a következő generációnak. Ahol a gyászfeldolgozás nem zajlik le a „normális”, egészséges mederben, olyan családi reakciómintát szül, amely nemzedékről-nemzedékre öröklődik, és tartósítja az elengedéssel, az érzelmi kötelékek felbontásával járó nehézségeket az egyénekben.

A transzgenerációs elméletek családok generációk közti örökségeit, interakcióit kutatják. A család diszfunkcionális gondolkodási és viselkedési mintákat fejleszthet ki, amelyek generációkon keresztül öröklődnek. Ha megértjük, hogy a család a múltbeli krízisekre hogyan reagált, betekintést nyerhetünk a család jelenlegi küzdelemébe. A stresszes helyzetekre, változásokra, krízisekre adott generációs reakciók felismerésének birtokában gyakran előre jelezhetjük a jövőbeli problémákat, hiszen mint láttuk, a megoldatlan konfliktusok öröklődhetnek generációról-generációra, és akár súlyos zavart is okozhatnak. Többféle pszichológiai módszer foglalkozik a diszfunkciók feltárásával, megszakításával.

Érdemes ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, a saját családi történetünket megismerni – akár szakember bevonásával is- , hogy jobban megértsük önmagunkat, közelebb kerüljünk saját magunkhoz.

Forrás:

Ballard, M. B., Fazio-Griffith, L., & Marino, R. (2016). Transgenerational Family Therapy: A Case Study of a Couple in Crisis. The Family Journal, 24(2), 109-113.
Lieberman, S. (1979). A transgenerational theory. Journal of Family Therapy, 1(3), 347-360.
Lukács Dénes (2012): Hogy’ állna rajtunk a nagyszülők ruhája…? A transzgenerációs hatás.
Katalin, V. (2011). A transzgenerációs hatások az epigenetikai kutatások tükrében. Magyar Pszichológiai Szemle, 66(3), 507-532.

Képek forrásai:

https://honlap.parokia.hu/kozosseg/cikk/946/

https://hir.ma/18-2/sotet-csaladi-titkok/769539

https://index.hu/24ora/?cimke=mesek%C3%B6nyv&tarskiadvanyokbanis=1

A cikk szerzője: Vén Bernadett