Korábbi bejegyzésemben olvashattak már arról, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy gyermekünket ráhangoljuk a tanévkezdésre. Ez különösen fontos, amikor gyermekünk először lépi át az iskola kapuját. Azonban nem csak ebben az esetben szükséges kellő időben ráhangolódni a másfajta napirendet igénylő időszakra, minden iskolás gyermeknek szüksége van egyfajta hosszabb-rövidebb átállási folyamatra.

Nézzük meg, hogy mit tehetünk még, hogy segítsük gyermekünket ebben:

6. A kipihentség javítja a figyelem-koncentrációt és a teljesítőképességet.

A napirend kialakítása mellett kiemelten fontos, hogy időben kezdjük kialakítani a gyermek alvási rutinját. Míg a nyári időszakban a felkelés és a lefekvés ideje kötetlenebb és sokkal megengedőbb, addig a tanév alatti időszak ennél sokkal szigorúbb menetrendet követel meg. Egy 6-7 éves gyermeknek legalább 10 órás alvásra van szüksége ahhoz, hogy kellőképpen kipihenje magát. Az alvási időszak azért is fontos, mert ez idő alatt építi be az idegrendszer az aznapi élményeket és információkat. Az a gyermek, aki kialvatlanul megy az iskolába, nem tud a tanórán odafigyelni, így teljesíteni sem, könnyen lesz nyűgös, fáradékony, de az is elfordulhat, hogy a kialvatlanság magatartásproblémákba fordul át. Figyeljünk tehát oda, hogy gyermekünk a kellőképpen kipihenje magát, és aludjon eleget. A reggeli korai kelés megköveteli, hogy este időben történjen a lefekvés. Az „iskolába járó” életritmusra való átállást érdemes már a nyár vége előtt megkezdeni, még akkor is, ha gyermekünk első körben nemtetszését fejezi majd ki, kitartásunk meghálálja magát legkésőbb tanévkezdéskor.

7. Fejlesszük a feladattudatot.

Próbáljuk megszerettetni vele a tanulás játékos formáit (oktató, játékos műsorok, kiállítások). Nyugodtan vonjuk be a házimunkába. Egy 6-7 éves gyereknek már ki lehet jelölni olyan feladatokat, melyeknek az elvégzése hozzátartozik a napi rutinhoz, pl.: beágyazás, háziállat etetése, asztalterítés, növények locsolása. Bár a legjobb szándék vezérli a szülőket, amikor tehermentesíteni szeretnék gyermeküket, azáltal, hogy a lehető legtöbb dolgot elvégeznek helyettük, ezzel azonban hátráltatják önállósodását, amelyre az iskolában pedig nagy szüksége lesz. Az ilyen gyermekek általában kevésbé kezdeményezőek, gátolttá válnak egy számukra új szituációban, kevésbé fejlődik a kompetenciaérzésük, problémamegoldó készségük. Ha ügyetlenek is még az elején, akkor is engedjük az önálló tevékenykedésben, hiszen a gyakorlat teszi a mestert, és csak akkor szerezhet sikerélményeket, ha lehetőséget kap arra, hogy valamibe önállóan belefogjon. Amikor feladatokat adunk gyermekeinknek, segítjük őket abban, hogy megszokják a felnőtt utasításokat, és megtanulják, hogy olykor a dolgok nem az ő elképzeléseik szerint történnek. Ez az iskolai életben azért is fontos, mert a tanító néni által kijelölt feladatok nem biztos, hogy minden esetben a gyermek kedvére valóak lesznek, azt mégis el kell majd végezni. Az otthoni tevékenységekkel így fejleszthetjük a gyermekünk monotóniatűrését és a késleltetés képességét is, hiszen egy kis diáknak már tudnia kell várni, és el kell tudni fogadnia azt, hogy nem minden történik azonnal és úgy, ahogyan ő szeretné.

8. Mesék az iskoláról.

Abban az esetben, ha nehézségünk támad a gyermekkel beszélgetést kezdeményezni, jó alternatívául szolgálhatnak olyan mesekönyvek, amelyek segítik az iskolára való felkészülést. Szerencsére manapság már rengeteg ilyen témakörű könyv közül válogathatunk. Íme, néhány, melyeket nyugodt szívvel forgathatjuk gyermekünkkel napközben, de akár elalvás előtt is:

Ingo Siegner: Kókusz Kokó iskolába megy

Kormos István: Vackor az első bében

Zdenek Miller, Michal Cernik: Kisvakond iskolába megy

Amber Stewart, Layn Marlon: Tacsipacsi iskolába megy

Devecsery László: Kisbuksi iskolába megy

 9. Játékok a hátralévő időre.

Mindezek mellett azonban ne hagyjuk, hogy elhatalmasodjon rajtunk az iskolára való készülés. Amíg tart a nyár, biztosítsunk minél több időt a gyermek számára, hogy szabadon játszhasson. Hiszen a gyermekek életében a játék az elsődleges tevékenység, mely során átdolgozhatja a napi élményeket, tanulhat, fejlődhetnek részképességei, melyek mind hozzájárulnak majd az iskolában való helytálláshoz. A teljesség igénye nélkül ajánlanék néhány játékos tevékenységet, melyek nemcsak élvezetesek, hanem fejlesztő hatással is bírnak:

• homokozás, gyurmázás (akár tésztagyúrás a szülővel), hangszeres játékok: stimulálják az érzékszerveket
• biciklizés, labdázás ugráló kötelezés, fára mászás, hitázás: fejlesztik a nagymozgást, ezen keresztül az egyensúlyérzéket, a koordinációs készséget
• bábok, jelmezek, szerepjátékok, társasjátékok: fejlesztik az értelmi, érzelmi és társas, szociális készségeket, problémamegoldó képességet
• festés, színezés, rajzolás, legózás, gyöngyfűzés, barkácsolás: fejlesztik a szem-kéz koordinációt, a finommotorikus készségeket, serkentik a kreativitást.

 10. Bátorítás, szeretet és feltétlen elfogadás.

Ugyanakkor a legfontosabb, hogy folyamatosan bátorítsuk, bíztassuk gyermekünket, és biztosítsuk róla, hogy mennyire szeretjük őt, meg akkor is, ha néha hibázik. Fogadjuk el őt erősségeivel és gyengeségeivel együtt, mert ezzel adjuk neki a legtöbb önbizalmat és nyugalmat, így könnyebb átvészelnie a számára nehezebb időszakokat is.

Átmeneti változások a viselkedésben

A lehető legjobb felkészülés mellett is tapasztalhatjuk azt, hogy az iskolakezdést követően gyermekünk viselkedése megváltozik. A korábban nyitott és cserfes gyermek visszahúzódóvá válhat, vagy ellenkezőleg, az eddig jó magatartással bíró csemete engedetlenné, hisztissé válhat. Újra nehézségekbe ütközhet a reggeli elválás a szülőtől, jelentkezhetnek szorongásos tünetet, mint pl.: alvási nehézségek, hasfájás, fejfájás. Megértő és elfogadó hozzáállás mellett ezek a tünetek általában pár héten belül enyhülni szoktak és visszarendeződik a gyermek viselkedése a megszokott kerékvágásba. Amennyiben a szokatlan viselkedés jelensége nem enyhül vagy súlyosbodni látszik, akkor ne féljen a szülő segítséget kérni. Bízzon a pedagógusban, avassa be nehézségeibe, kellő együttműködéssel a szülő és pedagógus egyaránt segítheti a kis diák beilleszkedését. Szükség esetén bizalommal forduljon szakemberhez is. A legtöbb iskolában már elérhető az iskolapszichológus, aki helyben nyújthat nevelési tanácsot, és speciális interaktív foglalkozásokkal segítheti az osztályközösség kohézióját. Ha a szülő az oktatási intézményen kívül kívánna segítséget kérni, akkor fordulhat bizalommal szakemberhez magánrendelés keretin belül, de az adott tankerületi Pedagógiai Szakszolgálathoz is, ahol pszichológusok és gyógypedagógusok egyaránt állnak a szülők és gyermekek rendelkezésére.