Ha körbenézünk a szobánkban, vagy éppen az utcán, rájövünk, hogy egy lépést sem tehetünk meg anélkül, hogy ne ütköznénk szimbólumokba. Legyen az egy cég logója, egy kresz tábla, vagy egy képzőművészeti alkotás, a szimbólumok jelen vannak az életünkben. Ezek a képi motívumok szavak nélkül, egy ősibb nyelven beszélnek hozzánk, univerzálisak, mindenki érti őket nyelvtől függetlenül.
Belső világunknak is vannak ilyen szimbólumai. Van, amelyik mindenki számára hasonló jelentéssel bír, ezek a kollektív tudattalan részei, és vannak, amik csak egy-egy ember számára mondanak valamit, mert ez az ő emlékeihez, az ő tapasztalataihoz kapcsolódik.
Ha belegondolunk, minden évszakhoz tudnánk olyan fogalmakat, gondolatokat társítani, ami jellemezné azt. Jelen esetben a tavaszról fogok írni és annak szimbolikájáról, a feltámadásról, az újjászületésről és arról, hogy ezek bennünk milyen folyamatokat indítanak el. Ez nem azt jelenti, hogy ez mindenkire igaz, és hogy csak ezek az érzések jöhetnek szóba, hanem, hogy az évszázadok során ez a kép alakult ki róla az emberiség számára. Az egyéni meglátásokat, kiegészítéseket pedig szívesen várom a hozzászólásokban!
Első lépésként nézzük meg, milyen események és ünnepek tartoznak a tavaszhoz! Itt van rögtön a leghétköznapibb példa: a tavaszi nagytakarítás. Rendet teszünk otthonunkban, tiszta függönyök és terítők kerülnek fel a letakarított ablakokra, kiseperjük és felporszívózzuk a koszt, míg végül az egész lakás csakúgy csillog-villog! A lelkünkben is hasonló folyamat megy végbe. Megtisztítjuk önmagunkat, új lappal kezdjük az évet.
Az évet? Mondhatjuk, hiszen már februárban elkezdődik a tavasz várása a farsangi ünnepségekkel és a Valentin nappal. Az előbbi a tél elűzése miatt kapcsolódik ide, felrázzuk magunkat a téli álomból, és egy átváltozáson megyünk keresztül. Aktívak, érdekesek, mások lehetünk egy pár óra, egy pár nap idejére, amit egy lakomával, vagy ivászattal megünneplünk, mert közeleg a bőség, egy új kezdet. Az utóbbi pedig a tavasz egy másik aspektusát ragadja meg: a szerelmet! Tavasszal – a természettel egyetemben – az emberek hormonjai is felpezsdülnek, párra vágyunk, vagy az aktuális kapcsolatunkat igyekszünk felrázni, egy kis figyelmességgel boldogabbá tenni.
Ezt követi a böjt, az előbb említett áldozat meghozatala, és nem muszáj, hogy ez a húsról szóljon, vagy a diétáról, lemondhatunk bármiről, az édességről, az alkoholról, vagy egy káros szenvedélyről, ami nagy áldozattal jár és odafigyelést követel meg tőlünk. Hidd el, az akaraterőd és a személyiséged is formálódik ezáltal! És ha be bírod tartani az önmagadnak tett ígéretet, az önbizalmat ad!
Ezt a húsvéti ünnepek követik a nyúl és a tojás szimbolikájával, amik nem mást jelképeznek, mint a termékenységet. Ez a hosszú éhínséges és lemondással járó időszakot követő felfrissülés! Jézus feltámadása egybecseng a fák, a virágok ébredésével és rügyezésével, az újjászületéssel, ám a locsolkodás szokása visszanyúlik a pogány rituálék és emberáldozatok világába. A fiúk, férfiak megöntözik a nőket, hogy szépek, termékenyek és kapósak legyenek a későbbiek folyamán, amiért cserébe a lányok, asszonyok megjutalmazzák őket régebben hímzett tojással, manapság itallal és pénzzel. Ez a megtermékenyítés átköltött, burkolt színdarabja, amely végeredménye egy tojás, egy újabb kis élet ígérete. Egyéb kapcsolódó szimbólumok még a bárány és a barka is, amelyek közül az első az áldozatot, az önfeláldozást jelképezi, utóbbinak pedig a gyógyítás és a család védelme volt a feladata őseink idejében.
Ezen kívül, aki otthon van az asztrológiában, azt is tudja, hogy a március a halak hava. És hogy mi kapcsolódik a hal motívumhoz? Érzékenység, termékenység, megfoghatatlanság, némaság. A hal a környezete, a víz nélkül életképtelen, megeszik és elpusztul, viszont a saját közegében „él, mint hal a vízben”. Így kapcsolódik ide a víz, mint az éltető erő, egy befogadó és nőies motívum, amely egykoron az élet bölcsője volt az ősidőkben, és most, a várandósság során is, hiszen a magzat az anyaméhben is vízben lebeg. A víz folyása visszafordíthatatlan, „kétszer nem lépünk ugyanabba a folyóba”, így az idő múlását, a halandóságot is jelképezi. Tehát mint minden szimbólum, ez is rendelkezik egy rossz és egy negatív oldallal. Mint említettem, a víz az élet forrása, ám a tomboló, áradó hullámok pusztítanak, a múló idő pedig a halál gondolatát hívja elő lelkünk mélyéről.
A víz lehet tiszta és ártatlan, ám lehet zavaros, mocsaras és borzalmasan mély meg sötét, ahogy senki sem jó vagy rossz, vagy viselkedik ugyanúgy minden helyzetben és környezetben. Mindenkinek több oldala van, és ez tükröződik a motívumainkban is, így segítenek elfogadni önmagunkat, feltárni lelkünk tudattalan részeit, vágyait, álmait. Sajnos a mai világunkból már kezdenek kiveszni a tradíciók, pedig az ünnepek és azok szimbolikái fontosak, kiszakítanak minket a monoton hétköznapokból, segítenek megélni az adott pillanatot, hogy a lelkünk utolérjen minket ebben a rohanó világban. Nem bűn megállni egy szemhunyásnyi időre és átérezni azt, amit az adott nap üzen nekünk.