Segítettem az utcán, és utána jobban lettem

2016. 11. 03.   |   Eszter Bakó    |   Nincs hozzászólás »   

A múlt hét egy reggelén, mint minden reggel, munkába sietve próbáltam kizárni a külvilágot az Örs vezér terén. Előre szegeztem a tekintetem, hogy véletlenül se zökkentsen ki a tömeg hajnali gondolatmenetemből, de ez aznap nem sikerült. Nem is a sodró ár, hanem egy fehér botos kúszott be a látókörömbe. Szerencsére állt mellette egy segítő, ami engem megnyugvással töltött el, különös erőfeszítés nélkül mehettem tovább a dolgomra. Meg akartam úszni a segítségadást, és azon gondolkodtam, vajon más is így érzett a reggeli rutin-rohanók közül? A metróban megpróbáltam befelé figyelni, és logikus magyarázatot találni, ami hosszas gondolkodás után sem sikerült. Annak érdekében, hogy megvilágosodjak, pszichológiai magyarázatokhoz fordultam.