„Már megint nem vitted le a szemetet! Hihetetlen, hogy mindent nekem kell csinálni ebben a lakásban!”

Ismerősen hangzik ez a mondat? Talán te mondtad már vagy talán neked mondták. Ilyenkor  a feszültség a tetőfokára hág, a gyomrod görcsbe rándul, a vérnyomásod pedig az egekben, és a válaszreakció szinte automatikus: védekezés ( „De hiszen te egész nap dolgozol!” ) vagy ellentámadás ( „Bezzeg neked meg csak ez az egyetlen feladatod!” ).

Pillanatok alatt egy olyan ördögi körben találjuk magunkat, ahol a valódi probléma elveszik, és a beszélgetés célja már nem a megoldás, hanem maga a győzelem, a másikon való felülkerekedés vagy legalábbis a másik hibáztatása. De mi lenne, ha a következő hasonló szituációban egy olyan módon kommunikálnál, amivel úgy fejezhetnéd ki a dühödet vagy a csalódottságodat, hogy azzal nem építesz falat magad és a másik közé?

Erre egy nagyszerű módszer tud lenni az Erőszakmentes Kommunikáció (EMK), ami Marshall Rosenberg nevéhez köthető. Sokan arra következtetnek, hogy ez valami passzív, „mindent ráhagyok a másikra” technika, de ez egyáltalán nem igaz. Az EMK valójában a határozott önkifejezés eszköze. Segít abban, hogy őszintén elmondjuk, mi zajlik bennünk, anélkül, hogy a másikat minősítenénk.

Ebben a cikkben megmutatjuk a módszer négy egyszerű lépését, amivel a heves viták csataterét felválthatja az együttműködés tere: legyen szó a párodról, a főnöködről vagy akár a gyermekeidről.

 

Két világ harca bennünk: A Sakál és a Zsiráf

Rosenberg két állatszimbólumon keresztül szemléltette a kommunikációs stílusok fajtáit. Hogy megértsük az EMK lényegét, először ezzel a két szimbólummal ismerkedjünk meg.

A Sakál: A hibáztató nyelv

A Sakál a kritikus, ítélkezésen alapuló kommunikáció jelképe. Amikor „sakálfülekkel” hallgatunk vagy beszélünk, akkor a gondolkodásunk fekete-fehérré válik, a világot jóra és rosszra, helyesre és helytelenre osztjuk. Jellemzően olyan mondatok hangzanak el ilyenkor mint:„Te mindig elrontod.” „Lusta vagy.” „Ez a te hibád.” A célunk ilyenkor, hogy megbüntessük a másikat és bűntudatot keltsünk benne, miközben csak a saját igazunkat akarjuk bizonyítani.

A Zsiráf: A szív nyelve

A zsiráf a szárazföldi állatok közül a legnagyobb szívvel rendelkezik, és hosszú nyakával rálát a nagyobb összefüggésekre. Emellett testi adottságai lehetővé tennék, hogy ellenfelét egyetlen rúgással harcképtelenné tegye, DE nem teszi!  Ez az EMK szimbóluma. Tehát ebben az esetben nem a hibát keressük, hanem megfigyeljük hogy van a másik és hogyan vagyok én? Mire van szüksége kettőnknek? Ezáltal kialakul egy közös cél: a kapcsolódás, mindkét fél szempontjainak figyelembevétele és egymás igényeinek kielégítése.

Az EMK célja nem az, hogy elfojtsuk a bennünk élő Sakált, hanem hogy megtanítsuk őt “Zsiráf nyelven” beszélni.

 

A módszer 4 lépése:Megfigyelés, Érzés, Szükséglet, Kérés

Hogyan alakítsunk át egy vádaskodást együttműködő kéréssé? Az EMK négy lépésre bontja a kommunikációt. Ez eleinte idegennek érződhet, de gyakorlással természetessé válik.

1. Lépés: Megfigyelés (Az értékelés helyett)

Elsőként  válasszuk külön a tényeket a véleményünktől. Úgy kell a helyzet leírására törekednünk, mintha egy videókamera rögzítette volna, azaz objektíven.

Sakál (Értékelés): „Rendetlen vagy.” 

Zsiráf (Megfigyelés): „Látom a sáros cipődet az előszoba közepén.” Az értékelés ellenállást szül, tényekkel azonban nem lehet vitatkozni.

2. Lépés: Érzés (A gondolatok helyett)

Megnevezzük, mit vált ki belőlünk a megfigyelt tény. Itt gyakran elcsúszik az énközlés, és érzésnek álcázott gondolatokat közlünk.

Tévhit: „Úgy érzem, hogy nem tisztelsz.” (Ez nem érzés, ez egy gondolat arról, hogy mit csinál a másik!) Valódi érzés: „Csalódott vagyok.” „Dühös vagyok.” „Szomorú vagyok.” „Félek.”

Vállaljuk a felelősséget a saját érzéseinkért: nem a másik okozza az érzést, az érzés a mi reakciónk egy kielégítetlen szükségletre.

3. Lépés: Szükséglet (A stratégia helyett)-”az EMK motorja”

Minden negatív érzés mögött egy kielégítetlen szükséglet húzódik meg. A szükségletek univerzálisak: minden embernek szüksége van biztonságra, pihenésre, megbecsülésre, rendre vagy kapcsolódásra.

Például ha dühös vagyok a sáros cipő miatt, a szükségletem nem az, hogy „takarítsd el” (ez a stratégia), hanem a rend és a tisztaság iránti igényem.

4. Lépés: Kérés (A követelés helyett)

Végül fogalmazzunk meg egy konkrét, pozitív, a jelenre vonatkozó kérést, ami teljesíthető. Sakál (Követelés): „Azonnal rakj rendet!” 

Zsiráf (Kérés): „Megtennéd, hogy a következő tíz percben elrakod a cipődet a szekrénybe?”

Fontos, hogy a kérés csak akkor valóban az, ha a másik mondhat rá nemet anélkül, hogy bármilyen büntetéstől kellene tartania. Ha nem fogadjuk el a nemet, akkor az követelés volt.

Miért mégsem mindig olyan egyszerű ez?

Ha most azt érzed, hogy „ez mind nagyon szép, de éles helyzetben kinek van erre kapacitása?”, akkor nem vagy egyedül. Az EMK olyan, mint egy új nyelv elsajátítása, eleinte döcögős, lassú, és sokszor csak keressük a megfelelő szavakat. A legnagyobb kihívás az, hogy mikor elönti az agyunkat a düh akkor a limbikus rendszerünk átveszi az irányítást és ebben a helyzetben nehéz hozzáférni a racionális gondolkodáshoz. De nem kell rögtön mind a négy lépést alkalmazni. Kezdd kicsiben! A következő konfliktusnál próbálj meg csak az első lépésre koncentrálni: Mondd el a tényeket minősítés nélkül. 

Már önmagában ez az egy lépés is drasztikusan csökkentheti a feszültséget. Ez természetesen nem egy csodaszer, nem fog mindig mindenki egyetérteni vele, DE egy új meglátást adhat a konfliktusról. Ha meglátod a másik személy agresszív kirohanása mögött az ő belső szükségleteit akkor a valódi problémát fogjátok tudni orvosolni.

A cikk szerzője:

Mészáros Kitti