Hazánkban egyre több iskolában foglalkoztatnak pszichológust, így nem meglepő, hogy az alapítvány berkein belül többen dolgozunk, vagy dolgoztunk már ebben a munkakörben is. Erről írnék most egy kicsit.
Vannak iskolák, ahol már évtizedes hagyománya van az iskolapszichológiának, máshol még csak pár éve vezették be ezt. Tehát nagyok a különbségek, amiből kifolyólag még nem alakult ki egy egységes kép magáról az iskolapszichológia fogalmáról. A legtöbb pedagógus, diák, vagy szülő nem pontosan tudja, mit is takar ez. Az emberek többségében még él az átlagos sztereotípia a gondolatolvasásról, a kanapéról, a gyógyításról, mások pedig még a bizonyos gombot is idekeverik, amit ha megnyomunk, a gyerek rögtön normálissá válik.
Tegyünk egy kis rendet!
Az iskolapszichológus feladata a prevenció, a megelőzés. Ez több formában történhet: csoportosan és egyéni konzultáció segítségével.
A csoportos helyzetek lehetnek elméleti fókuszúak, mint a szexuális felvilágítás, a pályaválasztás, az egészséges életmód, vagy a mentális zavarok bemutatása. Itt főként pszichoedukációról, tehát ismeretközlésről van szó. A gyermekek tudást kapnak, kérdéseket tehetnek fel az adott témával kapcsolatban, hogy szélesedjen a látókörük, továbbá később jobban eligazodhassanak a nagyvilágban.
De iskolapszichológus tréningeket is tarthat! Tehát olyan gyakorlatorientált csoportokat, ahol a diákok szerep- és csoportjátékok, szorongásoldó gyakorlatok segítségével sajátíthatnak el különböző készségeket.
A leggyakoribb témák az bullying, illetve indulat- és konfliktuskezelés (iskolai bántalmazás elkerülése érdekében, a kevesebb verekedés és kirekesztés ellen, csoportnorma kialakítása), csapatépítés (újonnan érkezett osztályoknak, a jó osztályközösség megteremtése), relaxáció (az iskolai stressz, vizsgadrukk kezelése okán), tehetséggondozás, vagy készségfejlesztés (sajátos nevelési igényű, tehetséges, vagy valamiben nehézséggel küzdő gyermekek pszichés támogatása). Ezekben az esetekben a pedagógusok bevonásával történik a szervezés, a szülők is mind értesítést kapnak róla, a beleegyezésükkel történhet csak a foglalkozás.
Ezentúl az iskolapszichológus egyéni foglalkozásokat is tart, ennek tartama öt-tíz alkalomra szorítkozik. Ezekben az esetekben főként iskolával, tanulással kapcsolatos problémákat, bajokat igyekeznek átbeszélni (pl.: teljesítményszorongás, pályaválasztás). A pszichológust köti a titoktartás, ám mivel kiskorúakról van szó, az esetek többségében, a tanárokkal és szülőkkel is konzultál, hogy jobban körbejárhassa problémakört.
Nem hisszük azt, hogy mindentudóak vagyunk, vagy pár óra alatt kiismertük a gyermeket tökéletesen. A pedagógus, de mindenekelőtt, a szülő az, aki ismeri a saját gyermekét! Ezért fontos, hogy az együttműködés megvalósuljon. A tanácsadás legfontosabb kritériuma a motiváltság, tehát ha a gyermek, vagy a szülő nem szeretne részt venni a folyamatban, akkor a pszichológus nem kötelezheti erre.
Ha az együttműködés létrejön, ám a két-három hónapot felölelő periódust követően is fennáll a probléma, a pszichológus a lehetőségekhez alkalmazkodva beutalhatja a gyermeket a pedagógiai szakszolgálatba terápiára vagy kivizsgálásra, illetve pszichiáterhez, ha még súlyosabb gonddal áll szemben. Emellett az iskolapszichológus – mint a pedagóguskar többi tagja is – a jelzőrendszer része, tehát a gyermekjóléti szolgálatokkal is kapcsolatba léphet, ha gyermekbántalmazás, vagy elhanyagolás jeleit véli felfedezni kis kliensén.
Esetenként előfordulhatnak krízisek, olyan történések, amelyek rögtön segítségért kiáltanak. Ez az egyetlen olyan helyzet, amikor az iskolapszichológus nem kér beleegyező nyilatkozatot. Ez egy alkalomról szól, amikor a gyermeket olyan stressz, vagy trauma érte, ami azonnali közbenjárást követel. Ha viszont ezt követően a diák továbbra is jár a konzultációkra, arról a szülőnek is tudnia kell és beleegyezni abba.
Emellett az iskolapszichológus óramegfigyeléseket is csinál, valamint felméréseket készíthet az osztályokban (szociometria, pályaorientáció, vizsgaszorongás stb.).
És hogy ki keresheti fel az iskolapszichológust?
A gyermek, ha úgy érzi, hogy segítségre szorul. A tanár, ha látja, hogy egy adott gyerek viselkedése megváltozott, lehangolt, szorongó vagy agresszív. Illetve ha úgy érzi, hogy az osztály szintjén nem működik valami, sok a konfliktus, vagy a motiválatlanok nebulók. Ha belefásult, vagy kétségek gyötrik, maga a tanár is igénybe vehet egyéni megsegítést. Illetve a szülő, amikor úgy érzi, hogy olyan helyzettel áll szemben, amihez szakszerű segítségre van szüksége, nevelési tanácsadást szeretne igénybe venni.
Tehát, az iskolapszichológus segítő beszélgetéseket és pszichés támogatást nyújt, mind a gyerekek, a szülők, és a pedagógusok számára is. Ám ez nem egyenlő a pszichoterápiával! Iskolai keretek között sem a körülmények nem alkalmasak, sem az iskolapszichológusi munkakör nem engedi meg ezt a tevékenységet. Ezek alapján, ha valaki a gyermeke hosszú távú megsegítéséhez keres szakembert, tudnia kell, hogy arra nem elégséges az iskolai pszichológus segítsége. Pár alkalomtól nem várhatunk el csodát, mert a változást hetekben, hónapokban, olykor években lehet csak mérni. Viszont átmeneti problémák esetében, vagy tanácsadás keretein belül nyugodtan felkeresheti, várni fogja Önt!