Legnépszerűbb cikkek
Médiamegjelenéseink
Link neveArchívum
Közelgő eseményeink
Kezdjetek el ÉLNI, kezdjetek SZERETNI! hétvégeADJUNK HÁLÁT! – I. Miért adjunk?
Miért fontos minél gyakrabban hálát adni?
Miért? Fontos? – a kérdés jogos.
A következő (két részben megjelenő) bejegyzésben arra teszek kísérletet, hogy választ adjak ezekre a kérdésekre. Egészen pontosan, ebben a cikkben igyekszem röviden összefoglalni, hogy pszichológiai értelemben mit tekintünk hálának, valamint azt, hogy a hálaadás rendszeres gyakorlása milyen hatást gyakorolhat pszichés állapotunkra. A második részben a hálaadás mindennapi rutinunkba történő beépítésének egy lehetőségéről, a hálanaplóról ejtek szót, amely egyébként egyben egy pszichoterápiás eszköz is.
A hála és a hálaadás az ember civilizációs fejlődése során egy igen fontos kulturális (nem kifejezetten, de jelentős mértékben vallási) tartalommá vált: beszélünk róla, gyakoroljuk, (hogy mást ne említsek az USA-ban a Hálaadás napja az egyik legfontosabb ünnep). De valójában mi a hála? Alapfogalomnak tekintjük, tudunk hozzá szabatos meghatározást társítani, de mint sok egyéb szóval kapcsolatban – szeretet, fájdalom, stb. – szubjektív élményünk határozza meg a fogalomhoz tartozó jelentést. Így mindnyájunkban némiképp eltérő képzet jelenik meg, ha azt halljuk: HÁLA.
A pszichológia tudománya – különösen az elmúlt néhány évtizedben – igen komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy szakmailag is elfogadható módon definiálja, tulajdonképpen mi is a hála, valamint, hogy feltárja a fogalommal kapcsolatos pszichológiai jelenségek összefüggéseit. Mint általában, ebben az esetben is különböző értelmezési keretek és különböző meghatározások jöttek létre. Jelen állás szerint a hála többek között egyszerre emóció, erény, erkölcsi érzület, motívum, képesség, erősség, megküzdési mód és attitűd valamint mindezekhez társuló viselkedés.
Oké. Szóval akkor tulajdonképpen mi az a hála? – a kérdés ugyancsak jogos.
Habár a témának könyvtárnyi irodalma áll rendelkezésre, a meghatározások sokszínűsége miatt ennél pontosabban nehéz lenne meghatározni. A kérdéskörrel foglalkozó szakemberek között talán leginkább abban van egyetértés, hogy a hála leegyszerűsítve egy mentális állapothoz kapcsolt viselkedés. Feltűnő ugyanakkor, hogy a legtöbb szakirodalom a hála interperszonális (azaz személyközi) vonatkozásait emeli ki legfőképp. Eszerint a hála érzése leginkább egy másik személytől jövő önzetlen (vagy önzetlennek vélt) cselekedet vagy ajándék iránt tanúsított nagyrabecsülésünk.
Természetesen ez a megállapítás tágan értelmezhető. Amikor azt mondjuk: „személyközi”, nem feltétlenül csak ember-ember közötti kölcsönhatásra gondolhatunk. Aki vagy ami iránt hálát érzünk lehet bármilyen spirituális vagy más transzcendens tartalom is, például a haza, az emberiség, a szerencse, a sors, az univerzum vagy akár Isten. Ebben a felfogásban a hálaérzet erősségét olyan tényezők befolyásolják, mint például, hogy a fogadó fél számára a kapott gesztus vagy ajándék mennyire értékes, illetve az, hogy a fogadó számára a gesztus (vagy ajándék) mennyire elismerésre méltó, valamint az, hogy a „feladótól” az adott gesztus (vagy ajándék) mennyire elvárható, az erőforrásaihoz mérten az mennyire „költséges”. A hála érzése a cselekedet viszonzására sarkall, ugyanakkor (kissé ellentmondásos módon), ha igazán hálásak vagyunk, előfordulhat, hogy egy „törleszthetetlen adósság” terhét vesszük a nyakunkba.
Szóval miért is jó hálát adni? – jogos, jogos…
A legtöbb a témával foglalkozó kutatás alátámasztja, hogy a hálaadás rendszeres gyakorlása és a pszichológiai jóllét között szoros összefüggés van. A vizsgálatok szerint minél „hálásabb” valaki, annál jobban érzi magát a bőrében és a társas viszonyaiban, emberi kapcsolatait is pozitívabban értékeli. Fordított a viszony továbbá a hála átélésének gyakorisága és stressz szint illetve a depresszióra való hajlam között. Mindez többek között annak is köszönhető, hogy a megfigyelések alapján azok az emberek, akik gyakrabban éreznek hálát, általában megfelelőbb megküzdési stratégiákat mozgósítanak saját mentális apparátusukból, amikor életük során problémákkal kerülnek szembe. Tekintettel arra, hogy a hálaadáshoz empátiára van szükség, azok, akik gyakrabban gyakorolják e gesztust, hajlamosabbak az önzetlen és a közösség szempontjából hasznos cselekedetekre. Ez természetesen tovább növeli az érintett személyek pszichés jóllétét, hiszen mint tudjuk, adni jó.
Ez most kicsit talán száraz volt, de valószínűleg megfelelően kontextusba helyezi a második (ennél gyakorlatiasabb) részt, amelyből kiderül, hogyan tehetünk erőfeszítést annak érdekében, hogy önmagunkat „hálásabbá” tegyük. Ha szeretnénk. És hát miért ne szeretnénk…
Szerző
Szólj hozzá!
Hírlevélre feliratkozás
Tudj meg minél többet munkánkról és saját magadról!
Iratkozz fel hírlevelünkre! Aktuális eseményeink és híreink mellett érdekes és elgondolkodtató történetekkel is gazdagabb lehetsz!