Nem vagy egyedül

2020. 11. 17.   |   Nincs hozzászólás »   

Talán a sokadik órát töltöd a laptop vagy a telefon vibráló képernyőjével kettesben. Talán már meg is tapasztaltad, milyen meglepően elemi szükségletünk a másokhoz való kapcsolódás, az élettel teli kötelékek fenntartása. És mennyire megérezzük lehetőségeink szűkülését ezen a téren.

Furcsa időket élünk. A törődés, a szeretet, a számunkra kedvesekkel való érintkezés nemcsak egy másik térbe terelődött át, hanem ezzel párhuzamosan a korábban használt érzelemkifejezési formáink is átértékelődtek, helyettünk újakat vagyunk kénytelenek kialakítani. Egy ölelés, egy puszi, egy egyszerű kézfogás is szorongást ébreszthet a másikban, veszélyforrást jelenthet. Aggódunk a szeretteinkért, de aggodalmunkkal sokszor egyedül maradunk, hiszen törődésünket éppen távolmaradásunkkal vagyunk kénytelenek kifejezni irántuk. Átérezzük társaink örömét, fájdalmát, de az ölelések a levegőben lebegve félbemaradnak.

Ha kénytelenek vagyunk otthonról dolgozni, a kollégáinkkal való személyes kapcsolat sok-sok dimenziójából számunkra egy két dimenziós kép vagy hangsáv marad, esetleg egy e-mail tömör mondatai. Ha munka nélkül maradtunk otthon, a veszteség feldolgozásában kevés támogatónk marad. Ha olyan helyzetbe kerültünk, hogy továbbra is a megszokott rendben zajlik az életünk, sokszor nehezen tudunk szabadulni a veszély gondolatától, ez rányomhatja súlyos bélyegét a mindennapjainkra.

Keressük az alkalmat a kapcsolódások megteremtésére, de lehetőségeink korlátozottak, érzelemkifejezésünk virtuális módszerei nem működnek olyan tökéletesen, mint szeretnénk.

Teljesen érthető, ha ebben a hosszú ideje tartó, kétségekkel teli helyzetben negatív érzéseket tapasztalunk.

Vajon van kiút a nyomasztó érzések terhe alól?

A tavaszi karantén időszakából levont tanulságok segíthetnek nekünk átjutni ezen a mindannyiunk számára megterhelő élethelyzeten.

Az első hullám időszakában nagy létszámú résztvevővel született egy olasz tanulmány, mely az érintettek pszichés egészségének alakulását vizsgálta. Nem meglepő módon úgy találták, hogy az érintettek annál kevésbé mutattak hangulati problémákat, minél gyakrabban kerültek társaikkal kapcsolatba a virtuális téren keresztül. Ez a kapcsolódás annál erősebben védett a negatív gondolatoktól, minél több modalitásban történt (videó és hang).

A WHO hasonló kutatása rámutatott arra is, hogy életterünk kialakítása és pszichológiai igényeinkkel való összehangolása milyen fontos szerepet tölt be mentális egészségünk megőrzésében, különösen az elszigeteltség állapotában. Sokan jóval több időt töltünk otthon, mint korábban, így érthető módon környezetünk döntő hatással van hangulatunk hullámzásaira.

Lakásunk, házunk fényessége ebben a tekintetben különösen nagy jelentőséggel bír, ahogy az élettér nagysága és az időnkénti fizikai egyedüllétre való lehetőség is alapvetően meghatározó tényezők abban, hogy pszichés jóllétünk hogyan változik szociálisan elszigetelt időszakban.

Egyes kutatók arra is rámutattak, hogy ezek a tényezők nemcsak pszichológiai jóllétünkkel vannak összefüggésben, de egyes esetekben testi egészségünk megőrzésében és potenciálisan betegség esetén a tüneteink súlyossá válásában is döntő szerepet játszhatnak.

Mit tehetsz ebben a történelmi időszakban pszichés jólléted megőrzéséért?

• Világosság! Minél több fényt sikerül a lakásodba, házadba csempészned, annál nagyobb csapást mérhetsz a nyomasztó gondolatra vele. Nem is kell hozzá nagy átalakításba fognod: egy világos függönnyel, szőnyeggel, a redőnyök teljes felhúzásával, vagy pár fénylő, vidám színű kiegészítővel feldobhatod az életteredet.

• Adakozz! Ha megteheted, segíts a rászorulókon – ezzel, ha kis időre is, szerepet vállalsz az életükben, a számodra fontos ügyért teszel valamit. Ezzel lélekben kapcsolódhatsz egy csoporthoz, és átélheted a jelentőségteljes jótékony cselekedetek minden pozitív hatását.

• Sétálj! Élvezd a friss, levegőt, napfényt! Ha megteheted, egy rövid séta a kevésbé látogatott részeken, különösen zöld területen rögtön enyhíthet a bezártság és elcsigázottság érzetén.

• Kapcsolódj! Keresd aktívan az alkalmat a kapcsolódásra a virtuális téren keresztül! A szociális hálók böngészése helyett helyezd a hangsúlyt a kétoldalú kommunikációra!

• Videó és hang! Ha többféle lehetőséged van a kapcsolattartásra, válaszd azt, ahol több modalitásban (videó és hang is) jelen tudtok lenni egymás számára.

• Beszéld ki magadból! Beszélj az érzéseidről! Természetes, hogy ilyenkor szomorúságot, dühöt vagy fásultságot érzel. Azzal, hogy érzéseidet megosztod a számodra biztonságos kapcsolatot nyújtó személyekkel (legyen az barát, családtag, vagy pszichológus), máris könnyíted a felmerülő negatív gondolatok súlyát.

Nem vagy egyedül a nyomasztó érzésekkel. Meríts erőt abból a gondolatból, hogy bár fizikailag talán elszigetelődünk most egymástól, ebben a helyzetben együtt vagyunk mindannyian, országtól, kontinenstől, ellentétektől függetlenül. És előbb-utóbb túl leszünk rajta.

Felhasznált irodalom:

Luca Pancani1 *, Marco Marinucci1 , Nicolas Aureli1 , Paolo Riva (2020) Forced social isolation and mental health: A study on 1006 Italians under COVID-19 lockdown

Jones-Rounds, M. K. L., Evans, G. W., & Braubach, M. (2014). The interactive effects of housing and neighbourhood quality on psychological well-being. Journal of Epidemiology and Community Health, 68(2), 171–175. https://doi.org/10.1136/jech-2013-202431 in Luca Pancani1 *, Marco Marinucci1 , Nicolas Aureli1 , Paolo Riva (2020) Forced social isolation and mental health: A study on 1006 Italians under COVID-19 lockdown

WHO/Europe. (2007). Large analysis and review of European housing and health status (LARES). Retrieved from http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0007/107476/lares_result.pdf? ua=1

Szerző

   Vajai Flóra, pszichológus