Hogyan beszéljünk a gyermekeknek a halálról?

2024. 05. 04.   |   Nincs hozzászólás »   

A halál az élet természetes része. Mindenki, aki a világra jött, egyszer „távozni” is fog. Ez köztudott tény, és mégis tartunk valamiért ettől a témától. Mintha azáltal, hogy beszélünk róla megidéznénk. Ezért sokszor csak akkor kezdünk foglalkozni vele, mikor már előttünk van. Ilyenkor jönnek az aggódó szülői megkeresések, hogyan mondjam el a gyermekemnek, hogy meghalt a nagymama, a szomszéd, vagy neadjisten anya vagy apa?

Mai kultúránkra valamiért jellemző, hogy a halál témája egy tabu, ami megnehezíti az erről való beszélgetést. Pedig a gyermekek már egész kicsi koruktól kezdve (2 éves kor körül) megértik a halál tényét, bár a halál véglegességét csak később (5-6 éves kora körül) értik meg.

Gondoljunk csak arra, hogy a mesék amiket nap-mint-nap néznek, hallgatnak a gyerekek szinte kivétel nélkül valamilyen veszteséggel indulnak. Hamupipőke a mostohájával él, mert a szülei meghaltak, Anna és Elza szülei hajója elsüllyed, a Tarzan történetében nem csak a szülők halála jelenik meg de egy (majom) gyermek halála is. A gyermekek ezeket a meséket mind nézik, és szembesülnek a halál tényével. Azonban azzal is, hogy ez nem a „világ vége”, ezzel mind együtt lehet élni, és meg lehet küzdeni a gyásszal. Sőt vannak olyan mesék és történetek, amik kifejezetten a gyász témakörével foglalkoznak (ilyen például a Coco vagy a Szólít a szörny).

A továbbiakban néhány gyakorlatibb kérdés mentén fejteném ki, a választ a kérdésre, hogyan beszélgessünk a gyermekekkel a halálról?

Azt azonban fontos kiemelni, hogy nincs két egyforma eset, minden gyász egyedi, mivel minden emberi kapcsolat egyedi. Azáltal, hogy máshogy kötődünk az elhunythoz, máshogy is búcsúzunk tőle.

Hogyan mondjam el a halálhírt?

A halálhír közlésénél érdemes a gyermekkel őszintén beszélni. A titkok előbb-utóbb kiderülnek, még a legnagyobb óvatosság mellett is. Senki nem viseli jól, ha kiderül, hogy valamiben nem mondtak neki igazat. Azonban arra fontos figyelni, hogy a gyermek korának megfelelő szóhasználattal és információ mennyiséggel közöljük a hírt. Figyeljünk arra, hogy a gyermek adja a beszélgetés ritmusát. Ha kérdez válaszoljunk, annyira őszintén ahogy tudunk.

A szóhasználattal kapcsolatban fontos még kiemelni, hogy kerüljük az absztrakt, elvont kifejezéseket. Ezeket a gyerekek nem mindig értik, vagy nem úgy értik. Egy gyermek számára az, hogy az elhunyt „elutazott” vagy „elaludt” és már többet ezért nem jön vissza, félelmetes lehet. Hiszen akkor, ha este a szülők aludni mennek, lehet ők sem jönnek vissza.

Hogyan reagálhat a gyermek?

Nagyon változatos módon reagálhat egy gyermek a hír közlésére.

Kisebb gyermekek rajzban, játékban ismételhetik az elhangzott információkat, ezáltal feldolgozva a hallottakat. Idővel lehetnek jobb-rosszabb időszakai a gyermeknek. Ahogy idősödnek újra és újra felelevenedhet a veszteség témája, újabb kérdések merülhetnek fel a gyermekekben.

Idősebb gyermekek elkezdhetik hibáztatni magukat, valamiképp felelősnek érezve magukat az elhunyt halálában. Fontos megerősíteni ennek az ellenkezőjét!

A gyermekek a gyász időszakában extra figyelmet igényelhetnek, amit a szülő nem mindig tud megadni nekik, ami természetes, hiszen ő is gyászol. Ilyenkor jó, ha van egy tanár, szomszéd, barát, aki tud figyelni rá, beszélgetni vele a helyzetről, az érzéseiről.

A gyermekek számra mintát jelent a felnőttek gyásza, ebből tanulja meg mit-hogyan lehet csinálni ilyen helyzetben. Szülőként ezért nem érdemes mindig erősnek mutatkozni a gyermek előtt. Ha látja, hogy más is szomorú, ő is könnyebben fejezi ki a saját érzéseit.

Elvigyem-e a temetésre?

A gyász témakörével foglalkozva gyakran felmerülő kérdés a szülők részéről, hogy elvigyék-e a gyermeket a temetésre. Erre a kérdésre nincs általánosan jó válasz. A szülő egyéni megítélésének kérdése, hogyan dönt. A döntés mérlegeléséhez néhány szempontot érdemes figyelembe venni.

A gyászfeldolgozásban fontosak a rituálék, szertartások, mert ezáltal válik valósággá a veszteség.

Amennyiben elviszik a gyermeket a temetésre, előtte fel kell készíteni arra, hogy mi fog történni. Nagyobb gyermeket akár be is lehet vonni a szervezésbe is (pl. segíthet kiválasztani milyen virágot, koszorút vigyenek). A temetésen érdemes rábízni valakire a gyermeket, akiben megbízik, hogy ő figyeljen a szükségleteire (pl. távolabb menni a sírtól, ha arra igénye).

Amennyiben nem viszik el a gyermeket a temetésre, akkor is érdemes valamilyen búcsúzást tartani, ahol a gyermek el tud köszönni az elhunyttól. Erre nagyon sokféle kreatív lehetőséget ki lehet találni, például levelet írni az elhunytnak, virágot vinni az elhunyt kedvenc helyére stb.

Gyermekeknek szóló könyvek a témában:

• InnesShona: Az élet olyan, mint a szél
• PatriceKarst: A láthatatlan fonal
• Szabó Magda: Mondják meg Zsófikának

Forrás: Napfogyatkozás Egyesület: Reményvirág – Gyermekek gyászfeldolgozását segítő csoportvezető képzése

További hasznos információk a témában:

https://gyaszportal.hu/

https://gyermekgyaszfeldolgozas.com/

Szerző: Kálazi Réka

Szerző